-Yoh!

-Yura!Végre ittvagy!

-Úgy hiányoztál Yoh.Minden rendben van jól vagy?

-Semmi bajom;neked nem esett bajod?

-Nem én is jól vagyok.De olyan gyorsan eltűntél a múltkor;még bese köszöntél nekem.

-Sajnálom esküszöm nem lesz többé ilyen;nem foglak elhagyni,örökre velem maradsz.Szeretlek Yura-és akkor éreztem h boldog vagyok de a busz ráment egy kőre és az édes álmomnak vége.

-„Bárcsak igaz lett volna;bárcsak tényleg velem maradhatna örökre.De tudom h ez reménytelen”-könnycseppek hagyták el a szemem és végig folyt az arcomon.

-Yura;minden rendben van?-kérdezte aggódóan tőlem Jocó.

-Igen persze,rendben vagyok csak megijedtem egy kicsit mikor megugrott a busz-mosolyogva válaszoltam vissza idézőjelben vicces barátomnak.

-Mikor érünk már oda?-kérdeztem vissza

-Hamarosan már nincs…..

-Wáá…-kiáltottam fel egy kicsit hangosan

-Ez meg mivolt?mifolyik ott elől?-kiabált Jocó előre a sofőrnek

-Őőő…Sajnálom de a busz…kifogyott az üzemanyag…

-Micsoda???Ilyen nincs??Mégis maga mit keres egy buszon ha nem tudja feltankolni ezt a tragacsot??!!!-kérdeztem nagyon mérgesen.

-Kisasszony velem maga ne beszéljen ilyen hangnemen.

-Úgy beszél magával ahogy akarok…és nem fogok magára várni elindulok gyalog;Jocó most maradsz vagy jössz?

-Megyek Yura várj!

Majd szépen lassan elindultunk a kisfalucska felé ami márcsak pá km-re volt tőlünk.Mi legalábbis ezt gondoltuk mikor megkérdeztük egy nénikétől nagyon kedves volt még legalább 1 napig tartot volna h odaérjünk.

-Mi?Jajj ne!Gyalog képtelenség

-Te mondtad haggyuk ott a buszt!

-Jólvan na!Tévedés emberi dolog…

-Fogjatok drágáim egy fuvart…

-Köszönjük a tanácsot de szerintem…jajjj itt nem jár egy autó sem!-mondtam egy kicsit felháborodva

-Nah az igaz…gyertek szólok a férjemnek vigyen el titeket;biztos szívesen elvinne…-javasolta nekünk az öregnéni és nagyon aranyos volt velünk szembe

-Nagyon köszönjük!-mondta mindkettőnk nevében Jocó.

1-2 óra múlva már a szekeren hagyattdölve néztük az eget és vándoroltunk a kis falu felé.

-Jóco?!!És honnan tudjauk h ott lesznek?

-Minden sámánnak először átkell haladnia azon a falun;biztos vagyok benne

-És azt honnan tudod hogy már nem mentek onnan tovább…

-Biztos útírányt keresnek hogy elinduljanak…szóval el lesznek ott egy darabig…este meg gondolom nem akarnak gyalogolni hulla fáradtan…

-És azt te honnan tudod?

-Yura!Jajj…ne máár!Létszi!-morgot rám Jocó

-Oké jólvan értem én de úgy izgulok…

Már nem tartott sok időbe 5 óra alatt meg is érkeztünk a faluba;szuper volt nagy volt a nyüzsgés;mindenhol emberek normális emberek láttunk pár sámánt is de Yohékat sehol nem láttam errefele.És akkor Jocó felkiáltott.

-Yura nézd ott van Yoh!

-Hol??-kérdeztem az örömtől repdesve.

-Ott nézd!!

És tényleg ő volt.Olyan jó érzések telítettek el mikor megláttam legszívesebben a nyakába ugrottam volna.Trey mivel őt már ismertem felénk mutatott és megbökte Yoh vállát.

-Yura??!!.-kérdezte lassan közeledve felénk.Én nem bírtam magam visszatartani azonnal a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem.Majd hangosan sírni kezdtem.

-Yoh!!!Yoh!!!

-Jajj Yura!Aszttem nem látlak többé…

-Én is Yoh!!!Féltem hogy elveszítelek,én azt nem akarom,én nagyon szeretlek téged,mond hogy enm fogsz elhagyni soha ÍGÉRD MEG NEKEM!!!

-Yura!

-ÍGÉRD MEG!!

-Ígérem ,hogy soha nem hagylak el Yura Soha!soha!soha!

Egy idejig még sírtam és szépen lassan abbahagytam Yoh megkérte a többieket haggyanak minket kettesben egy kicsit.Aranyosak voltak és megértették.1-2 órán keresztül voltunk kettesben egy parkban nem is beszélgettünk csak ültünk és egyszer kétszer egymás szeméba pillantottunk majd mosolyogtunk.Mintha Yoh mondani akart volna nekem valamit,de úgytűnt hogy fél elmondani nekem.

-Yoh minden rendben van?-kérdeztem

-Őőő..igen jah persze-majd az arcomra nyomott egy csókot és átölelt.

-Nem hiszem hogy az igazat mondtad meg nekem…Mi a baj Yoh?-kérdeztem mégegyszer de Yoh enm válaszolt semmit hanem mégszorosabban magához ölelt.Nagyon érdekelt milett,h nem meri nekem elmondani,de az volt a lényeg hogy mi ketten újra együtt voltunk!