KULLANCSVESZÉLY

Az utóbbi években nemcsak az orvosi és állatorvosi szaklapokban, hanem a napi sajtóban is sok közlemény jelent meg a kullancsokról és betegségközvetítő szerepükről.   A kullancsok, az Ixodidae család tagjai, élősködő életmódot folytató atkák, négy lábpárral. Témánk szempontjából a hazánkban előforduló kullancsfajok közül különösen az Ixodes ricinus és a Demacentor reticulatus bír kórtani jelentőséggel. Nagyságuk 0,7-2,0 milliméter között váltakozik, de vérszívás után (jóllakva) elérheti akár a ricinusmag nagyságát is. A nőstények megtermékenyítése a gazdaállaton történik és a vérrel jóllakott nőstények a petéket (100-400) a talajon rakják le. A petékből - a hőmérséklettől függően - 2-6 hét, de hűvös időben 3-6 hónap múltán kelnek ki a hatlábú lárvák. A lárvák továbbfejlődése attól függően változik, hogy 1, 2 vagy 3 gazdás kullancsról van-e szó. A 3 gazdás kullancs (pl. I. ricinus) lárvája alkalmas gazdán 3-4 napig tartózkodik, teleszívja magát vérrel, majd a földre hull és ott 1028 nap alatt, immár 4 pár lábú nimfává vedlik. Ez a fejlődési forma egy alkalmas gazdán vérrel 2-3 nap alatt újra jóllakik, majd a talajra hullva imágóvá fejlődik. Ezek ismét egy megfelelő gazdára kerülnek és azon megtörténik a megtermékenyítés, majd vérszívás után a talajra hullott nőstények lerakják petéiket (3 gazdás kullancs fejlődése). A 2 gazdás kullancsok lárvája ugyanazon a gazdán éri el a nimfa stádiumot is, míg az 1 gazdás kullancsok fejlődési ciklusa egy és ugyanazon az állaton zajlik le.   A kullancsok kártétele kettős: egyrészt vért szívnak, de ennél lényegesebben veszélyesebb, hogy vérszívásukkal patogén csírákat oltanak be.   A kullancsok főleg erdőkben; ligetes, fás, bokros területeken fordulnak elő különösen nagyszámban akkor, ha a meteorológiai viszonyok (hőmérséklet, páratartalom) kedvezőek számukra, általában a dúsabb vegetációt kedvelik. A kullancsok aktivitása tavasszal (márciusban, áprilisban) a felmelegedéssel kezdődik, majd nyáron (május, június, július) kulminál és rendszerint a fagyok beálltáig tart. Az avarban telelnek át, majd tavasszal újra táplálék után néznek. Hátulsó lábaikkal a fák, a bokrok leveleinek alján megkapaszkodnak és az itt haladó emberekre, állatokra hullanak, vagy a fűszálakról az emberre és az állatokra másznak, vért szívnak. Különösen a vékonyabb és puhább bőrfelületeket keresik fel előszeretettel. A vérszívás akár több napig is eltarthat. Nem vált ki viszkető érzést, mert a kullancs nyála érzéstelenítő anyagot is tartalmaz, és az ember is sokszor csak később, akkor veszi észre a kullancscsípést, amikor a vérrel teleszívott kullancsot meglátja (tapintja), vagy akkor, amikor a csípés környékén kialakult helyi gyulladásos érzékenység már kellemetlen érzést okoz.   A kullancsveszélyeztetett helyekről hazatérve alaposan vizsgáljuk át magunkat és vadászkutyánkat. A bőrbe fúródott kullancsokat mechanikusan távolítsuk el csipesszel. Leghelyesebb, ha a kullancs feji részét, minél közelebb a bőrhöz csipesszel megfogjuk, majd óvatosan húzva, a bőrből eltávolítjuk (akkor sem történik semmi baj, ha a fej a bőrbe szakad) és a csípés helyét, környékét fertőtlenítőszerrel fertőtlenítsük. Az ember bőrének valamilyen repellens szerrel való bekenése, lefújása a kullancscsípés megelőzésére igénybe vehető. A kutyáról is hasonló módon kell mechanikusan eltávolítani a kullancsot.   Kórtani, ember- és állat-egészségügyi szempontból lényegesen nagyobb a kullancsok szerepe egyes fertőző és parazitás betegségek közvetítésében. Ilyen aspektusból az I. ricinus közvetítette emberi és állati kullancs encefalitiszről, az embergyógyászati jelentőséggel bíró Lyme-kórról (okozója Borrelia burgdorferi) és az állatorvosi jelentőségű babesiosisról kell megemlékeznünk. Szakmai illetékességemet túl nem lépve csak az agyvelőgyulladásról és a babesiosisről igyekszem röviden képet adni. Kullancs encefalitisz   Flaviridae családba tartozó arbovírus által okozott főleg emberi, sokkal ritkábban állati betegség, amelynek előfordulása a I. ricinus földrajzi elterjedtségével esik egybe. Az I. ricinus számos európai országban, hazánkban pedig Somogy, Zala (a Balaton déli és északnyugati partja), Vas, Nógrád és Baranya megyében fordul elő. A kullancs a kórokozó vírussal fertőzött állatokon való vérszívás alkalmával fertőzőtiik és a vírus bekerül a kullancs nyálmirigyébe, illetve az kiválasztódik a nyállal, és a következő vérszívás alkalmával a kullancs újabb állatot fertőzhet. A vírus a petéken át az utódokba is átmegy, így minden fejlődési alakja (lárva, nimfa, imágo) fertőzőképes. A vírus rágcsálókban, rovarevő kisemlősökben (sündisznó, vakondok), különféle vadon élő (őz, , szarvas, muflon, mezei nyúl, róka stb.) és kérődző háziállatokban (szarvasmarha, juh, kecske), valamint madarakban is viraemiát okoz, és így sok állatfaj hozzájárul az ilyen természeti góc kialakulásához, fenntartásához. A kórokozó, a kullancsok és a példaként említett állatok között állandó körforgásban van.   Az emberek (vadászok; kirándulók, kempingezők, erdei munkások) és nagy ritkán az állatok akkor fertőződnek, ha ilyen természeti gócba kerülnek.   Ezen rövid általános bevezető után - képesítésemnek megfelelően - csak a kutyák kullancs encefalitiszével foglalkozom, amelyet neveznek nyári agyhártya- és agyvelőgyulladásnak is. A vírushordozó kullancs (I. ricinus) vérszívással fertőzi a kutyát, de a fertőződés ritkán vezet észlelhető idegrendszeri betegséghez, mert valószínűsíthető, hogy a kutya kevésbé érzékeny a vírus iránt, mint az ember. Ha viszont a vírusfertőzés megered, akkor a tünetek igen gyorsan alakulnak ki, a betegség lefolyása is gyors és általában rosszindulatú. 3-5 napi lappangási idő után nem jellemző általános tünetek (étvágytalanság, bágyadtság vagy éppen el lenkezőleg, élénkség, esetleg agresszivitás) mellett és után, közepesen magas láz (40 fok körül) kíséretében súlyos és igen szembeszökő idegrendszeri tünetek (összerendezetlen mozgás, epileptikus görcsök, bénulások, tudatzavarok) alakulnak ki, és a kutya rendszerint egy héten belül elpusztul. A tünetek és a betegségnek szezonális, valamint "tájkóros" előfordulása alapján az állatorvos gyaníthatja a betegséget (de bizonyítani csak a laboratóriumi vizsgálat alapján lehetséges). A kullancsoknak a bőrön való jelenléte nem bizonyítja a tünetek vírusos eredetét, mert nem mindegyik kullancs vírushordozó, a kullancsok hiánya viszont nem zárja ki a kullancsencefalitiszt, mert lehet, hogy a fertőzött és a vérrel jóllakott kullancs már a talajra hullott a gazdaállatról.   Ebek babesiosisa   A babesiosis okozója egy, a kutya vörösvértestjeiben élő, körte alakú, 4,5-5,0 mm hosszú véglény. A kórokozót (Babesia canis) a Dermacentor reticulatus nevű kullancs oltja be a vérszívás céljából megtámadott kutyába. A megbetegedett kutyák bőrén a klinikai tünetek észlelésekor általában még több kullancs található. (A kutya babesiosis előfordulásával a Dermacentor-populáció kedvenc tartózkodási helyein kell számolni az I. ricinus gyakori előfordulási területein kívül még a Ráckevei-Duna-ág és a Duna alsó szakaszának (Paks-Kalocsa-Szekszárd) környéke.   A betegség lényege a babesiáknak a vörösvértestekben való szaporodása következtében kialakuló sejtpusztulás, amely vérfogyottságban, vérzésekben és vérfestékvizelésben (!) nyilvánul meg. Az első tünetek a fertőződést követő 6-10 nap múlva jelentkeznek: magas (40 fok) láz mellett az állatok bágyadtak és a vizelet a feketekávé színére emlékeztető sötétbarna, esetleg a sárgaságot is észreveszi a gazdája. A betegség kimenetele igen változatos lehet a betegség felismerésének idejétől, az alkalmazott gyógykezeléstől függően. Elhúzódó esetekben öngyógyulás is előfordulhat.   A kutya babesiosis ellen az imidokarbtartalmú készítmények (Imizol inj.) egyszeri alkalmazásával is eredményt lehet elérni (de lehet alkalmazni megelőzés céljából is). Az ebek babesiosisa elleni védekezés lehetséges egyrészt a megelőzési célból alkalmazott gyógyszerkészítményekkel, másrészt pedig a kullancsok elleni egyéb beavatkozásokkal. A forgalomban lévő külső élősködőirtó nyakörvek közül a propoxurtartalmú készítmény (Bolfo bolhairtó nyakörv kutyák és macskák részére) kullancs ellen kb. 10 hétig hatékony védelmet nyújt.   A magunk és hűséges négylábú vadásztársaink egészségének a megóvása érdekében a megelőzésre kívántam a figyelmet felhívni, mert ahogy melegszik az idő, nő a kullancsveszély is.