Darinka nagy koncentrációval nyomja meg az ebet ábrázoló gombot, majd egy másik gomb segítségével leülteti a kutyát. - Bodza ül, mondja a gépi hang, és a kutya csóválja a farkát és leül. Darinka lassan kinyújtja karját, tenyerébe rutinosan belesimul a kis spániel, majd az ölébe heveredik. Darinka hangosan felnevet örömében, nagyon megszerette a foltos Bodzát.

- A gyógypedagógiai foglalkozásokon elsősorban az értelmi és érzelmi fejlődésre fókuszálunk. A kutya segít felkelteni a gyerek figyelmét, és láthatóan óriási motivációt ad a feladatok elvégzéséhez. Egyes gyerekek nyitottabbá és együttműködőbbé válnak a kutyák hatására - magyarázza a gyógypedagógus.

Az állatterápia módszerét B. Levinson amerikai pszichológus dolgozta ki még az 1960-as években. A pszichológus egy viselkedési zavarokkal küzdő kisfiút kezelt, akit hónapokig nem tudott szóra bírni. Egy alkalommal a kutyája is jelen volt a foglalkozáson, s az állathoz elkezdett beszélni az addig szótlan fiú. A pszichológus később speciálisan kiképzett kutyákat vont be pszichoterápiás foglalkozásokba. Azóta számos vizsgálat igazolta, hogy ez a terápia hatékonyan segíti a betegek lelki és testi felépülését, így egyre több területen használnak erre a célra különféle állatokat. A vizsgálatok tanúsága szerint például a kutya aktív jelenléte fokozhatja a mozgásterápia hatékonyságát, segíthet az idős vagy súlyosan beteg emberek depressziójának leküzdésében, a viselkedészavarokkal küzdő gyerekek kezelésében, valamint a súlyos traumában szenvedők pszichoterápiájában. A látás- és a mozgássérültek társaként fizikai és érzelmi támaszt nyújtanak a mindennapokban a speciálisan képzett kutyák. A legelterjedtebb terápiás állat a kutya, de alkalmaznak lovat, macskát, nyulat, madarat, halat vagy akár hüllőket is.

A Csillagházban dolgozó Djam és gazdája az ELTE Etológia Tanszékével együttműködő, Kutyával az Emberért Alapítvány (KEA) tagja. Az alapítvány az elsők között kezdte meg ilyen céllal működését Magyarországon. Szakembereik 2001-ben indították el pszichoterápiás és személyiségfejlesztő programjukat halmozottan sérült vak, illetve autista gyerekek számára. Az alapítvány - egyedül az országban - képez mozgássérülteket segítő kutyákat is.

Djam a Csillagházban "gyógyít" Kép: Kovalovszky Dániel

- Az állatterápia még gyerekcipőben jár Magyarországon, holott az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már komoly hagyományai vannak - mondja Virányi Zsófia, a KEA munkatársa. - Amíg szabályozatlan ez a terület, ellenőrizhetetlen és átláthatatlan, hogy ki mit csinál. Most az egységes vizsgarendszer és a szakmai protokoll kialakításán dolgozunk. Jelenleg ugyanis nem szakmai alapon, hanem sokkal inkább egyéni szimpátia alapján dönti el egy intézményvezető, hogy engedélyezi-e kutya vagy más állat segítő tevékenységét - foglalja össze a problémákat a KEA munkatársa.

Egyre több szervezet alakul az országban, amelyek közül a szakember szerint a Tetra Állatterápiás Csoport, a Pacsi Alapítvány és a Négylábúak az Emberért Alapítvány és a KEA rendelkezik a legtöbb tapasztalattal.

Panni 13 éves, ő a legfiatalabb a csoportban, és az egyedüli, aki tud beszélni. - Mit szeretnél, mit csináljon a kutya? - kérdezi tőle Éva. - Labdázni - mondja mosolyogva Panni. A kezébe adják a labdát, amit merev ujjaival lassan megfog a lány, majd eldobja. A kutya gazdája kiadja Djamnek az utasítást, az pedig megkeresi, majd visszahozza a játékot. - Fordítsd felfelé a tenyered, hogy Djam ki tudja venni a jutalomfalatot - instruálja Éva a lányt. Panni lassan elfordítja nehezen mozduló tenyerét. A hatalmas állat óvatosan elveszi a kekszet, majd Panni elé heveredik, a lány pedig kissé ráfeküdve megsimogatja.

A gyerekek gyakran erejük felett teljesítenek ilyenkor. Lassacskán lazul a merev izomzat, mozdul a nehezen forduló tenyér, fognak a merev ujjak - ennyit tesz egy kutya jelenléte.