Flor: Miért nem mondja el mit érez? Miért? Mama miért? Miért nem mondja el? Miért nem mondja el? Miért? (sír)
Fede: Flor...
Flor: Hagyjon békén Don Frigo! Elmegyek és békén hagyom magát a barátnőjével együtt és soha többé nem lát. Elveszi feleségül pedig nem szereti, és együtt fognak megöregedni pedig nem szereti és soha többé nem lát mert én elmegyek, elmegyek innen itt hagyom magukat, elmegyek, el akarok menni......... Don Frigo!
(csókolóznak Fede és Flor..........)
Fede: Az a csók.
Flor: Nem volt jó?
Fede: Te voltál?..... Mindig is tudtam, hogy te voltál az.
Flor: Igazából sosem tettem úgy mintha más lennék csak összekevertél.
Fede: Hála Istennek, hogy összekevertelek, hála Istennek.
Flor: Igen!!!
Fede: Ohh Flor, hogy lehettem ilyen vak, hogy ilyen sokáig nem jöttem rá erre?
Flor: Apám szerint azt nem látjuk amit nem akarunk.
Fede: De most már akarom, akarom Flor mindig látni akarlak, mindig, mindig. Végre egy esély, hogy boldog lehessek, Flor megadod nekem ezt az esélyt? Megadod?
Flor: Csak a tiéd vagyok Jégcsap.
Fede: Mikor veszed már észre, hogy nem vagyok Jégcsap?
Flor: Ne sértődj meg de még mindig olvadnod kéne.
Fede: ...... Olyan bodog vagyok.....
Flor: Felébreszted az egész családot. Hallod!? Felébreszted.
Fede: Az egész világot fel akarom ébreszteni! Azt akarom, hogy tudja felnyílt a szemem és hogy mit érzek irántad, hogy mennyire szeretlek....... Gyere menjünk be a a házba mert nagyon hideg van és megbetegszel. Gyere menjünk, menjünk.
Flor: Már beteg vagyok régen, betegesen szeretlek.