Megnyugvás

/2. változat / 

Élet  te gyönyörü kék tengere a létnek :

szeretni téged néha oly nehéz

megválnunk pedig csak fájdalmas ,bár sohasem kéne még  .

   Meg van írva valahol már  régen:
Elmúlik az ember, mint árnyék a földön,
   Mint tovakúszó bárányfelhö az égen.

  Nem tudjuk,sajnos mi végre
Jöttünk a világra s mért megyünk ki ujra valamennyien
  A nagy semmiségbe.

  Mint szeszélyes gyermek,
Aki töri, zúzza, aki fejét veszi
  Minden játékszernek:

  Úgy bánik mivélünk
A mohó természet. Összetör, ránk gázol,
  ad boldogságot szeretetet ahogy  élünk.

  Ránk suhintja öklét.
Mint kerék a sarat, úgy dob le magáról
  A futó öröklét.

  És én mégis áldom
Azt a nagy hatalmat, mely megadta nékem
  Múló földi álmom.

  Mégis azt mindenpercben legyen  , legyen áldott
A futó pillantás, mely engedte látnom
  Az örök világot...

  A könny permetegje,
Mely szegények ,betegek , árvák nyomorára hullott
  Szent búban remegve;

  A harag villáma,
Mellyel háborgó lelkem a gonosz nagyságok
  Gőgjét megdobálta.

  Áldott az az óra,
Melyben megvigasztalt egy barátom hűsége
  S  gyermekeim  mosolyja.

  Éltem ,mondhatom  daloltam .
Éreztem a szépet s az igaznak, jónak
  Követöje voltam.

  Magasba ragadtál lelkemet  

         a vágyak  élet  Te kegyes élet  szeretlek s  várlak 
            hordtalak szivemben,
 én e kevéssel  beérem.  mert   

félek a   sápadt elmulás arcától
  Hogyha ő eljön értem.

  Mosolyogva csendesen  várom,
Mint titkos világok csöndes kalaúzát
  A végső utolsó állomáson .

  Mert részem volt abban,
Bár csak pillanatra, ami véghetetlen,
  Ami halhatatlan,

  Ami maradandó  örök fenség.
ez vagy nekem  élet  búcsuzom majd töled
  Gyönyörü mindenség!

Búcsúzás  

A búcsúzásnál vajon mi a rosszabb?

Ha arra gondolsz,hogy újra itt lesz majd holnap,

Vagy amikor beletörődsz, hogy vége,

az emléKeKért talán mégis megérte...

Mi a rosszabb, ha sírsz,

vagy ha tűröd, hogy végetért életed  útja..

Ha megszólalni nem bírsz,

látod ahogy álmod szerte oszlik szét..

  mi a rosszabb ha Könyörögnek neked?

Vagy az, ha hagynak elmenni?

Melyik a Kínzóbb érzés?

Az aggódás  hiánya, vagy a féltés?!

A búcsú mindenek  felett,

a legKínzóbb hatalom,

tudom, hogy vége lett..,

és mégis síratom.

A búcsú perce az egyetlen,

melyet elűznél az életből,

hogy több ne születhessen,

a visszasíró Könnyeböl..

Pusztulj elmúlás!

Mikor még valaki szeret,

miért Kell,hogy a másik érzéseit végleg elvedd?

Miért engeded,hogy elmúljon, óh miért?!

A szívem mindig is ettől az érzéstől félt..

Nem akarom, hogy egyszer nekem is eljöjjön a perc,

félek tőle megrémit ,leteper

s én nem tudom akkor majd mit teszek.

Ez az, amin már most Könnyezek..

Minek létezik a búcsúzás,

miért nem tart mindig minden örökké?!

Miért is van az elmúlás?

Az érzés,hogy nem jön vissza többé..

A könnyek, melyek hiába születnek,

az emberek, Kik örörkké szeretnek,

a szívek,melyek soha nem feledték,

a szívek,mely egykor még öt szerették,

az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenröl tehet..

 az is, melyet elüzni végleg nem lehet..

 halál fele

Sétálok és csak sétálok,
Még nem tudom merre járok.
Csak megyek,egyedül megyek
És csakis előre mehetek.
Hátra nem nézek,
Hisz értelme nincsen,
És csak tovább megyek,
Míg meg nem halok,
Addig megyek.
Tudom, ezt te nem érted.
De meg sem kell értened,
Hisz ez az én életem.
Megyek, még mindig csak megyek.
Míg meg nem halok,
Addig megyek..

/bogájka/

Teher

Mi van velem? Senki nem érti,
De a látszatért mindenki megkérdi
pedig csöppet sem érdekli a gond
Mi egy megtört szívet régóta nyom.
Minek kérdik, ha tudják a választ?
Az én gondom senkit nem fáraszt
Sem lelkileg, sem sehogy, mert
Nem mondom.Lelkem csendben rogy meg
A teher, a súly alatt, mit kirótt
Az élet rám. Ki ez ki kilóg
A sorból? Jah, ez bolond, nem
Érti senki őt. Még az ég sem
Tudja mi baja örökkön a nyavajásnak.
Mi? Mikor senki nem tartja másnak
Csak egy szerencsétlen hülyének ki
Csak bőgni tud. Kit az élet végez ki..