A Középföldén élő tündék, még az idők hajnalán több csoportra szakadtak. Egyik csoportjukat a nyugtra távozó eldák, másnéven nemes tündék alkották, akik közül sokan késöbb visszatértek Amanból Középföldére, hogy itt éljenek száműzetésben. Másik jelentős csoportjuk a sindák, vagy másképp szürke tündék voltak, akik Középfölde nyugati részén, Beleriandban éltek. Ennek a két csoportnak a nyelve az amivel Tolkien műveiben találkozhatunk. Bár a tündéknek több (számbelileg kisebb csoportja is volt) az ő nyelvükről nem tudunk szinte semmit sem annak ellenére, hogy a harmadkor végére nagyrészt ők éltek már csak Középföldén. De a Lórienben és a Bakacsinerdőben élő erdőtündék is a sindák nyelvének egy változatát beszélték. Az eldák nyelve a quenya volt. Ez a nyelv nyugatról, Eldamarból származott. Ott az egyik ősi nyelv volt, az első melyet írásba foglaltak. A késöbb Amanból távozó száműzött eldák hozták Középföldére, de sohasem vert gyökeret a köznapi életben. Lassan háttérbe szorult, és a szertartások, ünnepek, a tudományok és a versek nyelve lett. Egyesek számára élő, de a többség számára holt nyelv. Az első kor végén érkező eldák jóval kevesebben voltak mint a beleriandi sindák, az ő társadalmukba olvadtak bele, és az ő nyelvüket, a sindát vették át köznapi használatra. Ez a quenyával rokon nyelv. Ezeken az oldalakon most erről a két nyelvről olvashatsz.
Hangzókészlet
Mind a quenya mind a sinda nyelv megértéséhez és megismeréséhez fontos tisztában lenni a nyelv hangzókészletével, annál is inkább, mert az ábécé felépítését teljse mértékben ez határozza meg. A betűk formája, alakja attól a hangzótól (vagy hangzó csoporttól) függ amelyet jelöl.
Mássalhangzók
C - ezt mindig 'k'-nak ejtik CH - mint a Bach ch-ja DH - zöngés 'th', mint pl.: clothes; többnyire d-ből származik, de van, hogy 'nr'-ből F - mindig 'f'-nek hangzik, csak szó végén 'v', ezért szó végén nem is írnak 'v'-t G - mindig 'g'-nek hangzik H - ha nincs mellette mássalhangzó akkor sima 'h'; az 'r', 'l' és 'w' melett zöngétleníti azokaz HT - csak quenya nyelvben fordul elő, úgy kell ejteni mint a német "acht" 'cht'-ját I - a sindában szó elején magánhangzó előtt 'j', egyébként mindig 'i' K - a 'c'-t ejtik mindig 'k'-nak, lényegében azonosak L - szó elején simán 'l', de magánhagnzók közt, és szó végén magánhangzó után palatalizálódott LH - az L zöngétlen párja pl.: a "szleng" szó beli 'l' NG - pl.: a "hang" beli 'ng' hangcsoport, szó elején sima 'n' PH - mintha 'f' lenne, szó végi 'f'-et mindig így jelölnek QU - csak a quenyában fordul elő, 'kv'-nek ejtik R - pegetett 'r' RH - zöngétlen 'r' S - zöngétlen 'sz' TH - mint az angol "cloth"-ban, quenyában 'sz'-nek ejtik TY - mint a magyar 'ty', a 'k' vagy 't' és a 'j' összeolvadásából született V - a 'v', de szóvégén 'f'-et használnak helyette W - zöngés 'w' HW - a 'w' zöngétlen párja Y - quenyában a 'j'-nek felel meg, de sindában ez mássalhangzó! HY - a 'hj' hancsoportnak felel meg, az 'szj' és 'khj' csoportokból származik
A quenya igen kedveli az 'nd', 'mb', 'ng', 'ngw' hangcsoportokat, és a 'b', 'g''gw' hangok szinte csak ezekben a csoportokban fordulnak elő. A sindában viszont 'nd' helyett 'nn', 'mb' helyett pedig 'mm' áll. Bár az 'nd' megnmaradt az egy szótagos szavakban és néhány régi névben. A sinda megtartotta az 'ng'-t, kivéve a szóvégeken.
Tolkien leggyakrabban a következő mássalhangzócsoportokat alkalmazta: cc, ht, hty, lc, ld, ll, lm, lp, lqu, lt, lv, lw, ly, mb, mm, mn, mp, my, nc, nd, ng, ngw, nn, nqu, nt, nty, nw, ny, ps, pt, qu (a 'cw' számára), rc, rd, rm, rn, rqu, rr, rt, rty, rs, rw, ry, sc, squ, ss, st, sty, sw, ts, tt, tw, ty, x (a 'ks' számára).
Magánhangzók
Az 'i', 'e', 'o', 'u', 'a' és ezek hosszú változata 'í', 'é', 'ó', 'ú' és 'á' mind a két nyelvben megtalálható. A sindában azonban a hosszú magánhangzókat egy szótagos szavakban tört ékezettel jelölik, a megnyúlt hangzásra utalva; pl.: "Dûn", de "Dúnadán", mert az már nem egy szótag. A quenya diftongusai (egy szótagnak számítanak): 'ui', 'oi', 'ai', 'iu', 'eu', 'au', a többi mind kétszótagú. A sinda diftongusai: 'ae', 'ai', 'ei', 'oe', 'ui' és 'au'. A hangsúly mindig a diftongus elején van. Kiejtésük: 'ai' = 'aj', 'ei' = 'ej', 'oi' = 'oj', 'ui' = 'uj', 'ae' = 'aj', 'oe' = 'oj'; a többit ahogy írjuk. Azok a magánhangzók amik nem alkotnak diftongust külön ejtendők, és ilyenkor az egyik föle két pontot helyeznek (pl.: ë) ezzel is jelezve hogy nincs egybeolvadás. A szó végi 'e' betűt sosem nyelik el (mint az angolban szokás) ezért ezt olykor úgy jelzik, hogy szó végi 'e' helyett 'ë'-t írnak.
Hangsúly
A hangsúly két szótagú szóban mindig az utolsó szótagon van. hosszabb szavaknál az utolsó elötti szótagon, kivéve ha annak a magánhangzója rövid és egy, vagy egyetlen mássalhangzó se követi, ekkor az azt megelőző (hátulról harmadik) szótag lesz a hangsúlyos.
Írás
Kétfajta ábécét használtak Középföldén. Az egyik a Feanor által kifejlesztett tengwák voltak - ezeket használták folyóírásra, a másik a certhek, mely beleriandban fejlődött ki - ezt karcolt és vésett írásoknál használták.
Tengwák
Feanor tengwái (tengwa jelentése "betű") jóval ősibb múltra tekintenek vissza, még a noldák találták fel őket. Bár nem ezek voltak az első írásjelek. Az első ábécét Rúmil dolgozta ki. Feanor ábécéje már a Rúmil által lefeketetett alapokon jött létre, annál mindenképp jóval rendezettebb, szisztematikusabb. Ezek a tengwák terjedtek el aztán Középföldén az eldák jóvoltából, és a harmadkorban mindenhol használták őket ahol a Közös Nyelv élt. Maga az ábécé közel sem véletlenszerűen jött létre. Már Rúmil tengwái is egy szisztéma szerint helyezkedtek el egy táblázatban. Feanor betűi azonban még rendezettebbek. Az alapbetűk száma 24, ezek egy 6x4-es táblában helyezkednek el. A négy oszlop alkotja a négy témát, a hat sor pedig a hat tyell-t (fokot). A betűk telcó-ból (szár) és lúvából (hurok) állnak. A szár lehet rövid (5., 6. tyell), felfelé nyújtott (3., 4. tyell) és lefelé nyújtott (1., 2. tyell). A hurok lehet nyitott (I és III téma) valamint zárt (II és IV téma); lehet belőle egy (1., 3. és 6. tyell) vagy kettő (2., 4. és 5. tyell); lehet balra a szártól - lentről felfelé görbül (III és IV téma), vagy jobbra - fentről lefelé görbül (I és II téma); valamint lehet nyitott (I és III téma) vagy zárt (II és IV téma). Ez összesen 24 féle kombinációra ad lehetőséget, és a feanori alapbetűk ki is használják ezt a 24 -et. Az első oszlop neve ticotéma, mert a 't' betűt és hangzó társait tartalmazza, a II oszlop a parmatéma, mert ez a 'p'-re vonatkozik. A III és IV téma többféle képp hangzik más-más nyelveken. Quenyában a IV a calmatáma, a 'k'-ra vonatkozik, a III pedig a 'kw'-hez tartozó quessetéma. Az 1. tyell-be tartoznak a zöngétlen zárhangok: 't', 'p', 'c/k', 'kw'. 2. tyellbe a zöngésítettek (erre utal a megkettőzött hurok): 'nd', 'mb', 'ng', ngw' (sindában: 'd', 'b', 'g,', 'gw'). A lefelé nyújtott szár az 1. zárhangjaiból réshangokat képez, így a 3. tyell: 'th', 'f', 'kh', 'khw'. 4. tyellben ezek zöngésítve: 'dh', 'v', 'gh', 'ghw'. 5. tyell a nazális mássalhangzókat taertalmazza: 'n', 'm', 'ng', 'ngw'. A 6. tyellnek az 5. zöngétlen párjának kellene lennie, azonban ilyen hangok nincsenek a tünde nyelvekben, ezért ez a témák leggyengébb félmagánhagnzó szerű mássalhangzóit tartalmazza: 'r' (gyenge, nem pengetett r), 'v', 'y' (j), 'w'.
Tengwa: Alapbetűk
Az ábécé tartamaz továbbá 12 darab pótbetűt. A 27. mindig 'l', a 25. pedig a 6. tyell gyenge 'r'-jének erős alakja. A 28. es 26. jelölte az 'lh', 'rh' hangcsoportot. 29. az 'sz' , 31. a 'z' jele, ezek fordítva is szerepelnek, ha esetleg tehtá-t kellene írni föléjük. 33. eredetileg gyenge 'ng' volt, késöbb ezzel jelölték a 'h'-t. 34 zöngétlen 'w' ('hw'), 35. és 36. mássalhangzóként 'j' illetve 'w', de diftongusok jelölésére is ezek szolgálnak.
Tengwa: Pótbetűk
A magánhangzókat tehtá-kkal (tengwa ékezet) jelölték, melyeket a magánhangzót megelőző mássalhangzóra írtak, vagy ha külön állt a magánhangzó (esetleg szó elején, vagy ki akarták hangsúlyozni a magánhangzó jelenlétét) akkor a rövid vagy a hosszú szárra, attól függően milyen hosszan ejtették. A hosszú magánhangzót vagy a hosszú szárra írták, vagy megkettőzték a tehtá-t (csak kampót és ékezetet szoktak így duplázni, pontot, és az 'a'-t jelölő három pontot nem). Az 'a' betűt jelölő három pontot sokszor hajlított ékezetnek írták, mert az a volt a leggyakoribb magánhangzó. A quenyában a magánhangzókat sokszor el is hagyták.
Tengwa: Magánhangzók
Tengwa: Diftongusok
Módosító jeleket is alkalmaztak. A betű alatti tilde a betű duplázását, míg a betű feletti tilde a betű témájához tartozó nazális jelnlétét jelezte ('t' feletti tilde, 'nt'-t jelölt) A tengwa aljából kinyúló hurok a betűt követő 'sz'-et jelölt. Sindában a betű alatti két (néha három pont) a betűt követő 'y' jele, mely a sinda nyelvben magánhangzó, és nagyjából a magyar 'ü'-nek felel meg. Ez a quenyában a palatizációk jele.
Tengwa: Hosszú mássalhangzók
Tengwa: Nazális módosítók
Tengwa: 'SZ' módosítók
Tengwa: Palatizációk
Certhek
Feldolgozásra vár...
A Quenya Nyelvtan
A főnév
A főnévnek a quenya nyelveb tíz esete van (soknak tűnhet, de nem kell megijedni :), magyarban is van ennyi), és négy számban lehet használni (azaz három fajta többesszám van).
A tíz eset a következők: alany-, tárgy-, részes-, birtokos-, társító- (asszociatív- és melléknéviesetnek is nevezik), heylhatározó-, eredethetározó-, célhatározó-, eszközhatározó- és egyéni eset (ez utóbbit Tolkien csak egyetlen levelében használta).
Alany eset
Az alanyeset a főnév ragozatlan formája. Leginkább akkor használják mikor az állítmány alanyaként szerepl a mondatban. Pl.: A Szilmarilok 20. fejezetében (Nirnaeth Arnoediad): "Auta i lómë!" = "Múlik az éjszaka!" (lómë = éjszaka).
Tárgy eset
A szó végi magánhangzó meghosszabításával jelzik a főnév táregyesetét. Ha mássalhangzóra végződik, akkor nincs különbség alany és tárgyeset közt. Többesszámban mindig 'i'-re végződik a főnév tárgyesete. Pl.: cirya = hajó (ciryar = hajók); ciryá = hajót (ciryai = hajókat). "Birtoklok egy hajót." = "Haryan ciryá." (Valinorban mindig így beszélték a quenyát, de Középföldén egy idő után eltűnt a különbség alany- és tárgyeset közt - előfordul ha belemerül a tünde az orkokkal és sárkányokkal való csatározásba -, ezért az alanyesetet használták sokszor a tárgyeset helyett is.)
Részes eset
A részesesetben egy plusz '-n' járul a főnévhez. Ez a magyar '-nak''-nek' ragnak felel meg. Pl.: "ni" = "én" (nektek is a Ni-lovagok jutottak eszetekbe? :)), "nin" = "nekem" A Namárië-ben hangzik el: "Sí man yulma nin enquantuva?" = "Most ki tölti újra a kupámat? (Most ki tölti újra a kupát nekem? - A különbség abból ered, hogy Göncz Árpád az angol szöveget fordította le nem a quenyát :))" [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]
Birtokos eset
Birtokos esetben egy '-o' járul a főnévhez (többes számban '-on'). Pl.: "Vardo tellumar" = "Varda kupolái". Az eredeti főnév Varda volt, a szó végi 'a' eltűnt, és helyette lett 'o'. Általában csak az 'a'-ra végződő szavak végéről tűnik el a magánhangzó, a többi megmarad. Kivétel még az 'o', mert az nem duplázódik meg: "indis i ciryamo" = "a tengerész felesége" ("ciryamo" = "tengerész"). Többesszámra példa a Namárië-ben [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]: "rámar aldaron" = "a fák szárnyai" (magyarra a fák ágainak fordították, de a levelekről van inkább szó). Illetve: "Quenta Silmarillion" = "(A) Szilmarilok Története". (alanyeset: "Silmaril", többesszám: "Silmarilli", birtokos eset: "Silmarillion") Az '-o' olykor eredethatározót jelöl (-tól, -től), birtoklási értelemben érthető úgy mint "vkitől származó". Lásg még a társító esetnél.
Társító eset
Ezt asszociatív- és melléknévi esetnek is szokták hívni. A '-va', '-wa' végződést kapja a főnév attól függően, hogy magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződik. Pl.: "Mindon Eldaliéva" = "Eldalië Tornya". Példa a Namárië-ben [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]: "yuldar ... miruvóreva" = "réti szél", vagyis a réthez tartozó szél. A különbség birtokos és társító eset közt a következő képp fogható fel. "róma Oroméva" = "Oromë kürtje" társító esettel van kifejezve. Azt fejezi ki, hogy a kürt Oromë-hoz tartozott az elbeszélés idején, de ha birtokos esettel mondanák "róma Oromëo", az is jelenthetné ugyan, hogy "Oromë kürtje", de már olyan értelemben szereplne inkább, hogy "Oromë-tól származó kürt", mely az elbeszélés pillanatában már nem volt a birtokában.
Heylhatározó eset
A főnevek ebben az esetben a '-ssë' végződést kapják. Körülbelül a magyar '-ban', '-ben', '-on', '-ön', '-en'-nek felel meg. A Namárië eredeti címe: "Altariello Nainië Lóriendessë" = "Galadriel kesergése Lórienben" (Galadriel quenyául Altariello). Lóriendë heylhatározó esetben Lóriendessë. Többseszámban a '-ssen' jelöli ezt az esetet. Pl.: "mahalmassen" = "trónokon" (mahalma = trón). A Namárië-ben megtalálható még a "yassen" = "melyekben (ahol)" (egyes számban: yassë = melyben).
Eredethatározó eset
Egyesszámban '-llo', többesszámban '-llon' vagy '-llor'. A magyar '-ról', '-ről', '-tól', '-től', '-ból', -'ből' felel emg neki. A Namárië-ben van két példa is rá: "sindanóriello" = "a szürke földről" (sinda-nórie-llo = szürke-föld-ről), illetve "Rómello" = "keletről" (Rómen = (A) Kelet) További példa: Mikor Aragorn átveszi a koronát: "Et Earello" = "A Nagy Tengerről" [A Gyűrűk Ura VI/5 (A Helytartó és a Király)]
Célhatározó eset
Egyesszámban '-nna', többsesben '-nnar' toldalék. A magyar '-ba', '-be', '-hoz', '-hez', '-höz', '-ra', '-re' (néha '-on', '-en', '-ön') felel meg neki. Ugyanabban a mondatban, amit az eredethatározónál néztünk (Aragorn átveszi a koronát, és Elendil szavait idézi) van példa célhatározóra is: "Endorenna" = "Középföldére" (Endor(e)-nna = Középföldé-re) Persze a Namárië-ben is van példa (a magyar '-on'): "falmalinnar" = "(tajtékos) habokon". Ez részleges többesszám (a három többesszám egyike), melynél a toldalék '-linnar' (falma = hullám).
Eszközhatározó eset
A cselekvés eszközét (magyarban '-val', '-vel'), vagy egyszerűen az okát ('-tól', '-től' - vmi által) jelöli. Toldaléka a '-nen' (többesszámban '-inen'). Namárië-beli példák: "laurië lantar lassi súrinen" = "hullik a szélben (széllel/szél által) az arany levél", vagy "tintilar i eleni ómaryo airetári-lírinen" = "a csillagok is megrememgnek [Varda] szent és ünnepélyes énekétől(éneke által)". Példa a öbbes számra: "i carir quettar ómainen" = "akik szavakat formálnak hangokkal" (óma = hang, Ómai = hangok, ómainen = hangokkal).
Ha a főnév amihez valameyik eset toldalékát kapcsolják mássalhangzóra végződik, gyakran egy 'e' kerül a főnév és a toldalék közé. Pl.: "Elendilenna" = "Elendilhez". Néha a főnév többesszámát jelző 'i' a főnév és a toldalék közé kerül. Lásd lejjebb.
Többesszám:
Az alanyeseti többesszám esetén a főnév '-r' jelet kap ha magánhangzóra végződik, kivéve az '-ë' (sima 'e', de szó végén azt 'ë' jelöli) végződést. Pl.: Vala => Valar, Elda => Eldar. Mássalhangzóra és '-ë'-re végződő főnevek többesszámát '-i' jelöli, ami az 'ë'-t felülírja. Pl.: Atan => Atani, Quendë => Quendi. KIVÉTEL! Ha a főnév vége '-ië' akkor '-r' végződést kap, nehohy dupla '-ii' legyen a vége. Pl.: "tië" = "út", "tier" = "utak"(ez 'ë'-ről eltűnz a két pont, mert az csak szóvégi 'e'-nek dukál).
A részleges többesszám (ezt valószínűleg akkor alkalmazzák ha több dologról, de nem az egészről van szó, például a "néhány" szóval kapcsolatban) jele a '-li'. Az esetek többesszámának toldaléke járul ehhez. Persze ha a toldalék 'i'-vel kezdődött az elmarad, illetve a toldalék végi, többesszámot jelölő 'n', vagy 'r' is elhagyható opcionálisan. A '-va' (társító eset) és '-nen' (eszközhatározó eset) toldaléka előtt, a '-li''i'-je mehgosszabodik: '-líva', '-línen'.
A kettős többesszámot akkor használják ha két dologról, egy párról van szó. Például valakinek a kezei (egy pár kéz), vagy Valinor két fája. A jele kétféle lehet '-t', vagy '-u'. Pl.: A Namárië-ben: "máryat (Elentári)" = "a kezei", vagy "ciryat" = "két hajó". De ha a szótő utolsó mássalhangzója 't' vagy 'd' akkor az '-u' jelet használják. "Alda" => "Aldu" ("fa" => "(a) Két Fa"). A többi esetben (nem alanyeset, vagy tárgyeset) a végződésekbe belefurakodik a 't'. Lásd a táblázatot.
Eset
Egyes szám
Többes szám
Részleges többesszám
Kettős többesszám
Alany eset
-
-r/-i
-li(-lí)
-t/-u
Tárgy eset
utolsó mgh hosszabb
-i
-lí
utolsó 'u'-> 'ú'
Részes eset
-n
-in
-lin
-nt vagy -en
Birtokos eset
-o
-on
-lion
-to
Társító eset
-va
-iva
-líva
-twa
Helyhatározó eset
-ssë
-ssen
-lisse(n)
-së
Eredethatározó eset
-llo
-llon vagy -llor
-lillo(n)
-lto
Célhatározó eset
-nna
-nnar
-linna(r)
-nta
Eszközhatározó eset
-nen
-inen
-línen
-nten
Egyedi eset
-s
-is
-lis
-tes
cirya (hajó)
Eset
Egyes szám
Többes szám
Részleges többesszám
Kettős többesszám
Alany eset
cirya (hajó)
ciryar (hajók)
ciryali (néhány hajó)
ciryat (két hajó)
Tárgy eset
ciryá (hajót)
ciryar (hajókat)
ciryalí (néhány hajót)
ciryat (két hajót)
Részes eset
ciryan (hajónak)
ciryain (hajóknak)
ciryalin (néhány hajónak)
ciryant (két hajónak)
Birtokos eset
ciryao (hajóé/hajótól)
ciryaron (hajóké/-tól)
ciryalion (néhány hajóé/-tól)
ciryato (két hajóé/-tól)
Társító eset
ciryava (egy hajó vmije)
„A Halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod. Fehér partokat, azon túl... egy távoli országot, mely zöld és napsütötte. .”
AJÁNLOM AZ OLDALT
