Édes Istenem, életem minden napjáért hálát adok Neked! De mégis inkább azért, hogy unokákkal ajándékoztál meg. A bennük való örömben és az irántuk való aggódásban új föladataim támadtak. Nagy Öröm ez az én koromban, de vannak olyan napok is, amikor kifogy az erőm, s mintha már meg sem tudnám érteni gyermekeimet sem. Hiszen, ma már mások az emberek, mint régen voltak. Néha bizony úgy látom,  hogy unokáim szülei könnyelműek és túl sokat engednek meg gyermekeiknek. S tudom, hogy titkon néha mosolyognak is rajtam.

Édes Istenem, Te tudod, mily sokszor van az az érzésem, hogy talán már egyes-egyedül élek valamiféle szigeten. Köztem és az enyéim között pedig a megnemértés tengere terül el. Ne hagyjad óceánná nőni ezt a tengert, óh Uram! Hadd lábolhassak át a Te segítségeddel ezen a nekem ismeretlen tengeren, mint ahogyan Pétert is járni engedted a vízen! Önts belém szilárd hitet és bizalmat, kegyelmeddel töltsd be szívemet, tedd erőssé és befogadóvá, hogy ez a szív, egy jóságos és megértő nagyanya szíve lehessen!

         Uram, Istenem, könyörülj rajtunk! A Te oltalmadba ajánlom gyermekimet, menyemet, unokáimat és minden rokonomat! Oltalmazd őket testben és lélekben! Add, hogy hitükben élve, őrizzék meg szívük tisztaságát! Légy segítségükre, hogy másoknak is példaképül szolgálhassanak viselkedésükkel. Add, hogy békében élhessenek, tisztességben kereshessék meg maguknak és gyermekeiknek a mindennapit, hogy betegség és baj idején se essenek kétségbe!

 Szeretet Istene, irgalmazz minékünk, örök világosságoddal világíts nekünk! Amen.