| Cikkek : A barátságunk tesz minket erőssé |
A barátságunk tesz minket erőssé
2009.10.05. 17:54
ViB magazin "Büszkék vagyunk egymásra és arra, hogy ilyen lelki társakat találtunk" Aki most a Girl-Power-megállapításokra vagy a puszi-puszi allűrökre gondol, rossz úton jár. Ami Bärbel Schleker-t (Yvonne),
Nina-Friederike Gnädig-et (Sabrina) és Laura Osswald-ot (Hannah) összeköti, több, mint felületes színjáték. A "Verliebt in Berlin" forgatása alatt olyan barátság alakult ki köztük, ami annyira őszinte, nyitott és vidám, hogy sokan megirigyelhetnék...
Milyen volt az első találkozásotok?
Nina: Éppen frissen végeztem el a színitanodát, azelőtt még sohasem forgattam és ezért eléggé félénk voltam. Laura ezt észrevette és az elejétől fogva igyekezett barátkozni velem. Ezután jött Bärbel, és teljesen úgy éreztem, minha összekötne minket valami. Mind a ketten klasszikus színészképzésben részesültünk, mindketten Dél-Németországból származunk, és egyből az az érzésem volt, hogy hasonló típusú emberek vagyunk. És ezután magától értetődővé vált, hogy hárman is jól megértenénk egymást.
Laura: Nem tudnám megmondani, melyik pillanat volt az, amikor tudtam: ő barátnőm. Egy barátságnak ki kell fejlődnie.
Néha az ember találkozik valakivel, és azt veszi észre: egy hullámhosszon vagyunk...
Laura: Ez nálunk kezdetben egyáltalán nem így volt!
Bärbel: Amikor először találkoztunk, Laura egy szemtelen megjegyzést tett. A vérnarancs színű falusi frizurám miatt, amit vágtak nekem a forgatásra. Akkor azt gondoltam: "Ah, szállj le rólam!" De mégsem így történt. Jó volt tapasztalni, hogy ennek ellenére érdekesnek találjuk egymást és szívesen beszélgetünk. Így egyre többet jártunk el együtt szórakozni.
Ha sok időt töltünk el valaki társaságában, vannak sajátosságok, amit átveszünk egymástól vagy dolgok, amiket tudatosan utánozunk. Ez nálatok is így van?
Laura: Mióta Ninát ismerem, megpróbálok egy kicsit kedvesebb lenni embertársainkkal. Nina mindig nagyon kedves és udvarias, mindegy, hogy kivel beszél. Tegnap étteremben voltunk és egy órát kellett a számlára várni - Nina maga volt a megtestesült nyugalom, én pedig nagyon mérges lettem.
Szoktatok együtt szórakozni járni?
Nina: Nagyon gyakran megyünk el hármasban valahová...
Laura: ...és elmegyünk a Spa-ba vagy enni. A legszuperebb nap az volt, mikor Nina és én Bärbel-nek a szülinapjára egy Spa-napot ajándékoztunk, masszázzsal, pezsgővel és eperrel.
Egy szuper luxus-napot csináltunk...
Bärbel: Az nagyszerű volt!
Vannak olyan témák, amiben eltér a véleményetek, vagy akár vitatkoztok is rajta?
Laura: Még sohasem veszekedtünk! Ahhoz túl ritkán is találkozunk. Azt hiszem, ha egy hetet folyamatosan együtt töltenék velük, akkor feltűnne egy pár dolog, ami nem annyira tetszik. De mivel hihetetlenül sokat dolgozunk, nem látjuk minden nap egymást, csak körülbelül egyszer egy héten és néha még azt sem tudjuk összehozni.
Nina: Ha folyton találkoznánk, azt hiszem akkor is úgy élnénk a életünket, hogy a másikat olyannak hagyjuk, amilyen.
Keressük a közös pontokat. Laurának például teljesen más az életútja, mint nekem, de pont ez teszi érdekessé.
Lehet hogy ez a kortól is függ? Tinédzserként valósággal össze van ragasztva az ember a barátaival...
Bärbel: Biztos, hogy megváltozik néhány dolog, ha az ember öregebb lesz. A saját idejét is jobban értékeli, és inkább olyanokkal tölti, akik jó hatással vannak rá...
És legtöbbször partnere is van...
Bärbel: Pontosan.
Laura: Szívesen töltenék több időt a barátommal, de nincs barátom!
Bärbel: Ezért is mondtam a barátomnak, hogy egy nagyobb ágyat kellene vennünk, hogy odafeküdhess a matracok közötti réshez...
Laura: Mindig annyira szerettem volna Bärbel ágyának réséhez feküdni! (nevet)
Miben különbözik a lányok barátsága a fiú-lány barátságtól?
Laura: A lányokkal sokkal többet lehet beszélgetni. Néha, mikor a barátnőim barátait látom, azt gondolom: Igazán sajnálom, hogy nem tudnjátok, hogy én mindent tudok rólatok...
Bärbel: Gyakran a fiú-lány barátságok nem olyan komplikáltak, mint a nők esetében. Lánybarátság esetén néha össze lehet zavarodni, mert nem lehet tudni, hogy bizonyos gondolatai honnan erednek. Nálunk nem ez az eset, mi nagyon nyíltan és őszintén viselkedünk egymással.
Nina: Ha Bärbel és Laura azt mondja, hogy a ruha, amit viselek szép, akkor tudom, hogy tényleg szép, ha pedig azt mondják, hogy hülyén néz ki, akkor az úgy is van.
Az interjú előtt azt mondtátok, hogy számotokra nagyon fontos az őszinteség a barátságban. Ezenkívül mit tartotok még fontosnak?
Bärbel: Hűség.
Laura: Amíg nem mennek az idegeimre, szívesen vagyok velük. Vannak nők akik például ezt mondják: "Ez a ruha klasszul néz ki, feltétlen ezt kell felvenned este!",
közben pedig úgy nézel ki benne, mint egy kupac kaka. Rengeteg ilyen szemét liba van, nem csak a tévében lehet látni.
Nina: Mindig a legjobbakat kívánjuk egymásnak. Bármikor szívesen elkísérném őket egy Castingra vagy gyakorolnék velük - büszkék vagyunk egymásra, és arra, hogy ilyen lelki társakat találtunk.
Van valamilyen emléketek, vagy olyan dolog, ami egy barátnőre emlékeztet?
Bärbel: Hosszú ideig laktam együtt a legjobb barátnőmmel, és minden reggel ugyanazt a dalt hallgatta Kelis-től. A hóbortjai ellenére is nagyon kedveltem. Mindig, mikor Kelis-t hallgatok, azok az idők jutnak az eszembe. Vagy Xavier Naidoo - vele ki lehet üldözni a világból, ő pedig magán kívül van, ha egy dalt hall tőle. Így aztán az ő kedvéért meghallgattam.
Laura: A legjobb barátnőmmel Münchenben mindig ugyanolyan nadrágunk van. Ha meglátok rajta egy újat, nagyon
megtetszik és én is olyat akarok, és ez fordítva is igaz. Emiatt kell mindig előre megbeszélnünk, ha el akarunk menni együtt valahová, hogy ki melyik nadrágot veszi fel.
Bärbel: Nemrég velünk is megtörtént, hogy ugyanolyan felsőben indultunk útnak.
Mi mindent lehet megosztani a legjobb barátnővel?
Laura: Ágyat és kenyeret, mint a börtönben.
Bärbel: Ruhákat, de férfiakat nem.
Laura: Férfit semmi esetre sem! Akkor vége a barátságnak.
Bärbel: Igen, azt nem szabad. Nina: De ez nálunk nem is jön szóba.
Laura: Még a barátaink sem tartoznak bele a vadászterületembe.
Bärbel: A te áldozataid nem is felelnek meg nekem! (mindenki nevet)
Nina: Ezen még sohasem gondolkoztam. Amikor Bärbel összejött a barátjával, onnantól kezdve elsősorban ember volt, és nem férfi.
Laura: Ennek így is kell lennie.
Hasonló a zenei ízlésetek?
Laura: Úgy nagyjából.
Nina: Ugyanazokra a számokra szeretünk táncolni.
Laura: Bärbel és én különösen szeretjük Leonard Cohen-t.
Bärbel: CD-ket is szoktunk cserélni. És nagyon sok zenét mutattam Nina-nak az I-Podomon. Nem is tudom, hogy tetszettek-e neked, Nina?
Nina: Igen, mindig azokat hallgatom futás közben.
Laura: Vannak olyan számok, amiket titokban hallgatok, mert Bärbel-nek és Nina-nak nem tetszenének.
Bärbel: ÁÁÁ, szóval Xavier Naidoo-t hallgatsz?
Laura: Nem, őt nem... (nevet)
Nina: Én pontosan ezt értem az "egymást gazdagítani" alatt. Mind a hárman ugyanazt a felsőt szépnek találhatjuk és mind a hárman viselhetjük, vagy azt is mondhatjuk, hogy jól néz ki rajtad, de mintha csak rám öntötték volna.
Laura: Pontosan, mindannyian ugyanazt a felsőt választhatjuk ki a szekrényből, de csak egyikőnknek áll jól...
Meg lehet osztani a fogkefét a legjobb barátnővel?
Laura: Én személy szerint undorítónak találom. Sosasem osztanám meg egy barátommal sem.
Nina: Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy Laura egy fogorvos lánya.
Bärbel: Egészen sokáig azt gondoltam, hogy ez sohasem fog megtörténni, de egyszer a nővéremét használtam. Kölcsönadta az övét, mert én otthonhagytam az enyémet. Nagyon meghatódtam, és akkor gondoltam először arra, hogy meg lehet osztani valakivel a fogkefét.
Laura: Ehhez hozzá kell tennem: A bécsi barátnőm mikor nálunk volt az én fogkefémet használta, és nem dobtam ki, amikor bevallotta.
Bärbel: Vannak azonban dolgok, amiben határokat kell szabni. Ruhákat szívesen megosztok másokkal, de mikor a legkedvesebb és legjobb barátnőm az én bugyimat viselte, az egyetlen ok ami miatt átsiklottam felette, az az volt, hogy nem a H&M-es Snoopy-s alsóneműmet vette el, mivel az kizárólag az enyém.
Csalódtatok már barátnőben?
Laura: Igen, de nem szeretnék róla beszélni.
Bärbel: Én sem, mert az egész eléggé szomorú volt. Ugyanis én valójában egy teknősbéka vagyok, ami a barátságot illeti. Ha valaki a barátom, akkor az a kapcsolat feltétlen.
Csak ha valaki nagyon messzire megy, akkor vonulok vissza és mondom azt: "Többé nem vagy a barátom", és ez esetben így történt.
Ezután elővigyázatosabbak lettetek?
Laura: Nem.
Nina: Túl kell tennie magát rajta az embernek. Nálam legalábbis így van. Ha annyira ragaszkodsz valakihez, őrülten fáj behúzni a féket és újra megszabni a határokat. De ez így van rendjén és ezáltal még jobban lehet értékelni a barátságot.
Mit tanultatok egymástól, például te Bärbel Laura-tól?
Bärbel: Nagyon sokat. Például a stílusérzékét, ami a ruhákat, hajat és sminket illeti... Nina-tól megpróbálok egy kicsit ellesni a gyerekességéből.
Laura: Bärbel-től megtanultam, hogy nem szabad azzal foglalkozni, hogy mit gondolnak rólunk mások. Nina elfogulatlanul áll a dolgokhoz, amíg én tele vagyok előítéletekkel.
Nina előbb vár és csak utána von le következtetéseket, és én is megpróbálok ezentúl így cselekedni.
Nina: Bärbel-től azt tanultam, hogy két lábbal a talajon járjak. Ha azt érzem, hogy rossz felé sodor az élet, Bärbel mindig talál szavakat, megoldást, és ez Laura-val is így van. A médiumokkal való kapcsolatát illetően Laura egy jó példakép, mint a mostani fotózáson is. Mostanában Laura éjszakánként meglátogat és gyakorol velem a tükör előtt egy castingra.
Laura: És éppen ettől van ez: A barátságunk tesz minket erőssé!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
