Bemutatkozás Csillagász:              1. rész A kezdetek.

1971. 05. 27-én születtem gyöngyösön és ott is nőttem fel. Becenevemet a csillagászat iránti érdeklődésemmel érdemeltem ki, így ismer és szólít mindenki (van polgári nevem is de, azt ritkán használom, főleg baráti körben nem). Már az általános iskolában kiderült, hogy más zenei ízlésem van, mint a nagy többségnek 1984-85 környékén a legtöbb lakótelepi srác Eddát, Első Emeletet hallgatott, míg én Pink Floyd-ot, Kraktverk-et kedveltem, és egy új zenekar tetszett még az Alphavile. Bár ez sem volt az igazi. Sok stílussal ismerkedtem a Punk-tól a Metal-ig szinte mindent kóstoltam, de valami nem stimmelt (velem) mert igazán semmi sem tetszett. A világ könnyűzenei életében olyan katasztrófák történtek, mint a Modern Talking (1985-ben 2 album!) ekkor gondoltam szörnyűbb esemény nem történhet a bakelitek világában tévedtem! (Europe - The Final Countdown [1986]) Mikor mára csapból is ez folyt ekkor történt, hogy egy ködös hétfő délután a rádió előtt ülve meghallottam a Storise of Old-c. Számot ekkor találkoztam első ízben a DM-el csak annyit, tudtam meg a bandáról, hogy mi a nevük rögtön papírt ragadtam és leírtam „depesmód”. Telt múlt az idő fülemben több hónapig csengett a dal hangjai, az egyre halványuló emlék már majdnem elveszett mikor Édesapámmal éjszakai horgászaton voltam. Meleg nyári este volt a csillagok sziporkáztak az égbolton halkan szólt a rádió (nem vagyok biztos a műsor címében és a csatornában, de valami könnyűzenei éjszakai szórakoztató Komjáti Györggyel??). A következőkben megpróbálom szó szerint idézni a műsorvezetőt: „Új albummal rukkolt elő a Depeche Mode a 11 dalt tartalmazó lemezből, íme egy kis ízelítő) Ezek voltak a műsorvezető szavai, és én persze reménykedni kezdtem, bár csak ugyanaz a zenekar legyen, mint ami néhány hónapja úgy tetszett. Az volt a DEPECHE MODE. A három szám a   A Question Of Time, Black Celebration, és a World Full Of Nothing volt, éreztem most elkezdődött valami, ami az egész életemet valahogy befolyásolja majd.

2. rész                               Lassan de biztosan

Felgyorsultak az események a depeche mode-osságomban. Lakott egy barátom az utcánkban (K. Gabi nagy sajnálatomra soha nem járt a gyöngyösi DM klubban) aki Szombathelyen tanult, mikor hazajött megkérdeztem, ismeri e DM-et? Van-e tőlük zenéje vagy képe?

Két hét múlva hozott is egy 8x15-ös képet a fiúkról és egy viharvert audió kazit The Singels címmel. Ekkor láttam először vizuálisan a 4-est. Persze azonnal fodrászhoz siettem és felnyírattam a hajam. Később Pest megyei építkezésen voltam tanuló, ahol megismerkedtem egy Mike Oldfield rajongóval és megtettem életem legjobb üzletét. 3db Oldfield kazettáért kaptam 6 Dm-posztert és bakeliton az A Broken Frame albumot. Na ez már úgy szólt, ahogy illik!

A Főtéri könyvesboltban persze nem volt csak Omega, Neoton Família és Modern Talking lemez meg ilyenek. Hát hogy lehetek így igazi mode-os? Unoka tesóm (Sz. Zsolti) rendszeres látogatója volt a Pampuksarki LP-lemezboltnak. Sikerült végre megszereznem a Black celebration-t. Őriási hatás! Ekkor még csak „szoba” Mode-os voltam nem sok helyre jártam, a négyfal között hallgattam a Depeche-t a suli, ahol tanultam olyan rendszerű volt, hogy egy hétig elméletre egyig gyakorlatra kellett járni. Kiderült hogy a másik elméleti héten jár egy Mode-os fazon (Meggi) ja és +1 (Macska). Velük gyorsan fel is vettem a kapcsolatot.

3. rész                                          Fanatizmus

Végre elértem, hogy a szobám fala megtelt D. M poszterokkal, és kezdett összejönni az album collekció is. A város nyolcvanasi részében is kezdtek depeses arcok mászkálni. 1987- őszén, Budapesten voltam gyakorlaton, és mit ad Isten az utcán sétálgat egy krapek és mi volt a hóna alatt? Music For The Masses bakeliten! Ambulánsan elrohantam a zeneboltba, persze kazin nem volt meg csak LP-n. 490-ft ért (akkor az István a király dupla bakelit volt 230ft!) Hát ez baj, mert nem tudtam megvenni, de néhány nap múlva csillagász szakkörös barátom (Zs. Csabi) a kezembe nyomta „ezt hallgasd, meg eldobod az agyad!” Eldobtam! Természetesen olyan sokszor lejátszottam a kazit, hogy át kellett venni, mert a minőség rovására ment. Ekkorra már totál fan voltam. És jött a hab a tortán 1988 januárt irtunk, B. Tóth László bejelentette a poptarisznya c.-műsorban: Budapestre jön a Depeche Mode, a jegyek megrendelhetőek 380-ft-os áron…..

1988 március 9 csütörtök Budapest Sportcsarnok  (folytatom!)