Hajdan, mikor új voltam még,

négy mágus összeállt,

s eldöntötték,létrehoznak

egy varázslótanodát,

hol az ifjak hallgathatják

oktatóik bölcs szavát,

s továbbadhatják a vének

tudásuknak legjavát.

Sokan mondták,nemes a cél,

melyért a négy síkra száll;

nem hitték,hogy valaha is

rút viszály közéjük áll.

Mély barátság fűzte egybe

Griffendélt és Mardekárt;

jóban-rosszban összetartott

Hugrabug és Hollóhát.

De jaj,egységük víg napját

széthúzásnak bú éje

követte-és erről szól

a Teszlek Süveg meséje.

Szólt Mardekár;˝Az jöjjön,ki

mágus szülők gyermeke.˝

Szólt Hollóhát:˝Azt tanítsuk

kinek éles az esze.˝

Szólt Griffendél:˝Iskolába

bátor ifjak jöjjenek!˝

Szólt Hugrabug:˝Énelőttem

egyenlő minden gyerek.˝

Véleményük különbözött

össze mégse vesztek.

Eldöntötték,mindannyian

felelősek lesznek

egy-egy házért,mely az övék:

így Mardekár, taszem azt,

magához hívhatott minden

tiszta vérűt és ravaszt.

Hollóhátnál az okosok

hasznát látták eszüknek;

bátor lelkű társaik meg

Griffendélhaz kerültek.

Hugrabughoz ment atöbbi.

De akkoriban még

négy hű barát volt a négy ház,

szent volt a szővetség.

Sok-sok évig honolt béke

köztük s egyetértés;

Mígnem végül kapzsi becsvágy,

sima szó, kísértés

egymás ellen fordította

a négy büszke házat,

és közöttük féltékenység,

gyűlölködés támadt.

Egy ideig már-már úgy tünt

a Roxfortnak váge-

hiszen barát barátnak lett

esküdt ellensége.

Végül aztán egyik reggel

elment a vén Mardekár;

és az ádáz tusa nyomban

véget is ért; haj, de már

nem lett újra egy, mi egy volt,

s négy házunk azóta

bús emlékét őrzi annak,

mit elsírt e nóta.

Így eshetett, hogy megkaptam

kényszer szülte posztomat.

Kár, hogy ami egyben teljes,

négybe épp én osztom azt.

Dalomba pár újabb strófát

azért szövök ma bele,

mert bár elvégezem munkám,

sejtem kárt teszek vele.

Régi bűbáj kötelez rá,

hogy betöltsem tisztemet,

de oldom, mit kötni kéne-

s ebből, félek, baj lehet.

Éber szemmel lássátok meg

mind a baljós jeleket!

Veszély les ránk! Ártó szándék,

zord ellenség fenyeget!

Egység kell most, összefogás;

ha, széthúzunk, elveszünk...

És most jöjjön a beosztás.

Essünk túl rajta, gyerünk!