Óda Amyhez

Olyan jó lenne,ha néha velem lennél,
és egész nap csak nekem énekélnél...

Hófehér angyali arcod néha villantsd felém,
álmom teljesül,állj ide, közvetlen mellém!

Szüntelenül fésülném hosszú fekete hajad,
lélegzetvisszafojtva hallgatnám szavad,
nekem ez valójában csak álom marad.

S hamár a tömeg teljesen szörnnyé válna,
vízbe ugranék és úsznék, mint egy bálna,
összetör, de akaratos lelkem arra várna,

hogy kitörhessen a gondokból, bajokból,
és jól érezze magát a saját daloktól,

kibuknék a vízből, s a színpadot elérném,
ezt a dalt olyan szívesen elénekelném.

Vagy inkább pizzát és üdítőt hirdetnék,
hogy a hazugságokat vigyék és vigyék,

Teli szobámban viszont megkínozva élnék,
bezárt ablakban ülnék és embereket néznék,
akik boldodgok, szabadok, ezt ők mégsem kérnék.

Ez az élet, ami zárt, szörnyű, ám fényes,
viszont agyamra menne,ez rossz és rémes,
ilyen ember is lehetnék, bolond és kényes,

aki egy vízzel telis teli kádban játszik,
játszik életével, mégis túlélőnek látszik...

Utána a tükörbe nézve sajnálnám magam,
hiszen igaz volt az én hazugság szavam.

Aztán a rólam mintázott babát tartanám,
tartanám a kezemben,vagy sírva hallgatnám,
mások sértéseit,röhögésüket hallgatván,

szidom az életemet, a rólam készült képeket,
amik nem tükrözik az én valódi énemet,

amiket nagy erőfeszítéssel sikerült készíteni,
és unott, gyötört arcomat kellemesre szépíteni.

Vagy inkább egy csalódástól szenvedve,

abból felépülve,a zép Égre merengve,

kérném Istent,küldjön felejtést lelkemre.

Templom előtti kút szélén lépkednék,

vagy a fa tetején megnyugvást éreznék.

Halhatatlanságomról dalolnék a ház tetején,

a magasban,a város legtetején,elfekvén,

gondolnék arra,mikor még ott volt velem,

és zongorán eg szépet játszott nekem,

az volt az én kedvesem,

aki miatt nem sírok többé,

mert elfelejtettem örökké!

Vagy álmomban is csak mennék és mennék,

ki tudja,hogy hol volnék és vajon hová lennék,

mindig csak feljebb és feljebb mennék,

hog láthassam őtis,meg a végzetemet,

kockáztatom miatta az egész életemet.

És ha már életveszélyesen lógnék a magasból,

akkor már nemigazán félnék azoktól a szavaktól,

amik hátráltatnak attól a kalandtól,

mikor leesek az épület tetejéről,

és kezdődik  minden az elejétől

Éjjel,hálóingben,ezt a hosszú utat megtenném,

de az biztos,hogy soha el nem felejteném,

hog ez csak egy rossz álom,

amire már régóta vágyom.

by: Brygitta