Az elit alakulat

Első rész: Currahee

1942 júliusa Toccoa kiképzőtábor Georgia állam. Különböző fiatalokból álló csoport kezdi meg önkéntes kiképzését, hogy a legújabb amerikai katonai egységhez, az ejtőernyősökhöz tartozhasson. Sobel század parancsnok kíméletlen vezetése alatt az újonnan létrejött E-század tagjai a hadsereg elit katonáivá válnak. A kiképzés során versengés tör ki Sobel, akit az emberei lenéznek és Winters hadnagy között, aki kivívta társai tiszteletét és csodálatát. A feszültség egyre növekszik, főleg az alakulat Angliába vezénylésével. Az alakulat elszenvedi első veszteségét, egy ember meghal kiképzés közben. Sobelt áthelyezik egy másik bázisra. Megjön a feszületlen parancs: holnap felvirrad a D-nap, a normandiai partraszállás napja... 

Második rész: A nagy nap

1944. június 6. "D-nap". Repülőgépek kelnek át a csatornán Angliából Franciaország felé, fedélzetükön ejtőernyősök ereivel. Mikor megérkeznek a német légvédelem heves tűz alá veszi őket, ami megzavarja a tapasztalatlan amerikai pilóták egy részét, akik elvétik a kijelölt pontokat, így nem a kijelölt helyre érkeznek, sokan elveszítik a fegyverüket és felszerelésüket. Winters csatlakozik egy másik egységhez, és elindulnak megkeresni a többieket. Az akció során H-órájában csatlakoznak a főerőikhez és megkapják a parancsot: négy német ágyúállást kell megsemmisíteniük. Winters tizenhárom ember élén nekilát a feladatnak. A küldetés sikeres, de Winters aki most század parancsnok, elveszíti első emberét.

Harmadik rész: Carentan

Két nappal a normandiai partra szállás után az E-századot elküldik, hogy foglalja el Carentan városát. Welsh és bajtársai német tűz közé kerülnek az út mellett. Lipton és néhány katona megsebesül. Az elit alakulat beveszi a várost, kiszorítják a németeket. A folyamatos tűzharcban elfáradt emberek nem tudják kipihenni magukat, űzniük kell a németeket, hogy ne tudják összezárni soraikat. Sok embernek, köztük Blithe közlegénynek hosszú ideig tart alkalmazkodni a harcokhoz. 36 normandiai nap és számos ádáz csata után az elit alakulat maradékát visszavezénylik Angliába. Harminc kiképzett újonc csatlakozik az alakulathoz, amelyben a srácok neve már történelemmé vált.

Negyedik rész: Újoncok

A nagy veszteségek miatt egy csapat tartalékossal megerősített E-századot 30 kilométerrel a német vonalak mögött Hollandiában vetik be, a Market-Garden fedőnevű akcióban. A Brit tankokkal együtt az E-századnak sikerül felszabadítaniuk Eindhoven és Son városát. Úgy tűnik, szabad az út. Jól kezdődött a holland akció, de Nuenennél a német ellenállás meghátrálásra kényszeríttette őket. A visszavonulás óriási veszteségekkel járt. A szövetségesek terve, hogy bejutnak  Németországba Hollandián keresztül, és hogy a háború véget ér karácsony előtt, meghiúsul. 

Ötödik rész: Keresztutak

Winters egy kockázatos küldetést vezet egy holland töltésen, ami fényes győzelemmel végződik, ezért elő léptetik zászlóalj-parancsnokká. Ám elégedetlen rangjával, amely több adminisztrációs feladatot jelenet számára és kevesebb aktivitást. Winters 48 órás párizsi eltávozást kap. Ám december 16-án értesül, a németek Axis-i támadásáról az ardenek erdeiben, amely a szövetséges vonalak áttörésével fenyeget. Az elit alakulatot ismét a tűzvonalba dobják. A visszavonuló katonák azt tanácsolják a századnak, hogy forduljanak vissza, mert az ellenség bekeríti őket, ám ők azt válaszolják, hogy ejtőernyősként már megszokták, hogy be vannak kerítve.

Hatodik rész: Bastogne

1944 csikorgó tele a belgiumi Bastogne melletti erdőkben éri az E-századot, amely egyedül küzd, hogy tudja tartani állásait, miközben megpróbálja túl élni a fagyot, az éhezést, és a kíméletlen német tüzérségi támadást, mindezt téli ruha nélkül, minimális tartalékkal és lőszerrel. Eugene Roe a század felcsere ki sem látszik a munkából. bastogne külvárosában lévő segélyállomáson Roe doki barátságot köt Renée-vel a szép francia nővérrel, aki egy későbbi bombázás során életét veszti. A német Karácsony szentestéjén üzenetet küldenek a szövetségeseknek: adják meg magukat! McAucliffe tábornok szívélyes válasza: Fenéket!

Hetedik rész: Töréspont

Bastogne-i ostrom után, az újoncokkal erősített E-századnak most a belga Foy városának felszabadításában kellett részt venniük. Parancsnokuk, Dike hadnagy vezetői inkompetenciája miatt számos katona megsebesül, vagy meghal heves bombázások közepette. Winters zászlóaljparancsnokként át akarja venni az alakulat parancsnokságát, de Sink észhez téríti. Spiers veszi át Dike helyét és bevonulnak Foy-ba. Onnan két nap alatt elfoglalják Neuville-t és Rachamps-t. Százharminc pokoli nap telt el Normandia óta. Az elit alakulat  Belgiumba 121 emberrel érkezett. 24 újoncot is kaptak, ennek ellenére 63-an indultak csak tovább...

Nyolcadik rész: Őrjárat

Az E-század megérkezik az elzászi Hagenau városába, közel a német határhoz, és azt a parancsot kapja, hogy küldjön át egy őrjáratot a folyón, és lehetőleg ejtsen foglyokat. A west pointról frissen érkezett Jones hadnagy harci tapasztalatokra kiéhezve, önként vállalja az őrjárat vezetését. A küldetés sikeres, mégis újabb ejtőernyősök életébe kerül. Jonest előléptetik és áthelyezik, míg Winters  őrnagyi rangot kap. Sink még egy őrjáratra ad parancsot, a harci helyzetben viszont ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Winters megbeszéli katonáival a mondanivalót és Nixon rádión jelentést tesz feletteseinek egy őrjáratról, amelyet valójában soha nem tettek meg.

Kilencedik rész: Miért harcolunk?

Mourmelon, Franciaország, 1945 tavasza: az elit alakulat sebesült és fáradt öreg katonái némi pihenéshez jutnak parancsnokaik jóvoltából, akik újoncokkal helyettesítik őket. Eisenhower tábornok szemlét tart a csapatoknál és az egész 101-es ejtőernyős divízió megkapja az úgynevezett Presidential Unit Citation kitüntetést, az első kollektív  elismerést az amerikai hadtörténelemben. Az elit alakulat végül behatol Németország területére, meglepően gyenge ellenállás közepette. Elérkeznek a bajorországi Bluchoe városáig. Egy őrjárat a közeli erdőben felfedez egy elhagyatott náci koncentrációs tábort, ami még mindig tele van csontsovány rabokkal. A helyiek hihetetlen módon tagadják, hogy tudomásuk lett volna a tábor létezéséről.

Tizedik rész: Pontok

A háború a végéhez közeledik. Az elit alakulatot utolsó bevetésük legendás helyre szólítja. a Berchtesgaden festői csúcsaira épült Sasfészek Hitler megerősített főhadiszállásaként szolgált a háború során. A szövetségesek között kisebbfajta versengés alakul ki a Sasfészek bevételére: Sink elitcsapata előbb akar odaérni, mint a francia csapatok, némi leleménnyel ez sikerül is. A helyi szállodát teszi meg főhadiszállásul, itt éri őket a világháború végének híre. Zell am See-be vezénylik tovább az Easy Company-t. Az egyik őrjárat során egy fogolytábor volt parancsnokát menekülés közben megölik. 1945 június 5-én az elit alakulat maradék tagjai az elmúlt egy évre emlékeznek.

Zárófeliratok

"Az expedíciós hadsereg katonáinak, tengerészeinek és pilótáinak: Hamarosan elindulnak a nagy keresztes hadjáratra, amelyre hónapok óta készülünk. Önökön a világ szeme! Sok szerencsét kívánok, és Isten áldását kérem erre a nagyszerű és nemes vállalkozásra!"

Dwight D. Eisenhower
a szövetséges erők főparancsnoka

Ugrás az oldal tetejére

A Brecourt bírtokon felállított német tüzérségi lövegek megsemmisítéséért a következőket tüntették ki:

Bronz csillag
WALTER HENDRIX
DONALD MALARKEY
JOHN PLESHA
JOE TOYE
CARWOOD LIPTON
CLEVELAND PETTY
MYRON RANNEY
"POPEYE" WYNN

Ezüst csillat
"BUCK" COMPTON
BILL GUARNERE
GERALD LORRAINE

Kiemelt szolgállati kereszt
RICHARD WINTERS hadnagy

A módszer, ahogyan a század hatástalanította a német tüzér üteget, a kiépített állás elleni támadás mintapéldájává vált, és még ma is tanítják a West Point Akadémián!

Ugrás az oldal tetejére

Mire az Easy századot Június 29.-én visszavonták a frontról, az egység 65 embert veszített. Albert Blithe sohasem gyógyult meg. 1948-ban elhunyt.

Ugrás az oldal tetejére

A "Market Garden" hadművelet kudarcot vallott, a szövetségesek terve, hogy 1944 decemberére befejezzék a háborút, meghiúsult. A 101-es légiszállítású hadosztályból 750-en estek el, és 2100-an sebesültek meg. Arnhemnél a Brit első légiszállítású hadosztály majdnem 8000 embert veszített.

Ugrás az oldal tetejére

Az Easy század tüzérségi és légi támogatás nélkül hatolt be a Bastogne melletti erdőbe. Kevés volt az élelem, a muníció, és hiányzott a téli ruházat.

"A visszavonulás még csak véletlenül se jusson eszükbe, sőt, ezt a szót töröljék ki a szókincsükből! Gondosan, és mélyre ássák meg a lövészárkot, húzzák meg magukat, és várjanak!"

"Currahee", az 506-os hadosztály csapatnaplója

Ugrás az oldal tetejére

1944 december 26.-án Patton tábornok harmadik hadserege áttörte a német arcvonalat, ezálltal lehetővé tette az utánpótlást, és a sebesültek elszállítását. Így egyesek szerint megmentette a bekerített 101-es légiszállítású hadosztályt. A 101-esek egyetlen tagja sem hajlandó elfogadni, hogy a hadosztály megmentésre szorult volna.

Ugrás az oldal tetejére

"Bastogne-t nem csak a sebesültek és az elesettek szenvedték meg. Akiket nem talált el shrapnel, vagy golyó, ők is ott vannak a veszteséglistán."

Stephen E. Ambrose

"Nem hiszem, hogy bárki, aki átélte azt a csatát, ne hordana magán - ha rejtve is - valamiféle sebhelyet. Talán ez az a tényező, ami miatt az Easy század tagjait olyan különlegesen szoros kötelék fűzi egymáshoz."

Richard Winters százados

Ugrás az oldal tetejére

Mire elvonultak Haguenauból, az Easy század Anglia után bejárta Franciaországot, Hollandiát és Belgiumot is. Hamarosan következett Németország.

Ugrás az oldal tetejére

A következő hónapok során a szövetséges hadseregek több hadifogoly-, koncentrációs- és haláltábort fedeztek fel. A nácik ezekben a táborokban akarták végrehajtani a zsidó kérdés "végső megoldását". 1942 és 1945 között 6 millió zsidót és további 5 millió különböző etnikai csoporthoz tartozó embert semmisítettek meg. Sokukat ezekben a táborokban.

Ugrás az oldal tetejére

Dick Winters:
"Ez nem mindennapi érzés, nem mindennapi történet, és nem mindennapi kötelék."

Carwood Lipton:
"Tudtuk, hogy számíthatunk egymásra. Nagyon szoros kötelék fűzött egymáshoz bennünket."

Donald Malarkey:
"Bátrak voltunk. Hihetetlenül bátrak. Akiket én a leginkább csodálok, az Bill Guarnere és Joe Toye, mert ők nagyon, nagyon különleges emberek voltak."

Bill Guarnere:
"A nagy háborúban egy apró kis pont voltam, nem több. Büszke vagyok rá, hogy a részese lehettem. Néha, amikor visszagondolok rá, elsírom magam."

Babe Heffron:
"Az igazi hősok azok, akik még mindíg ott vannak eltemetve. Vagy akiket koporsóban hoztak haza."

Shifty Powers:
"A háború befejezésekor úgyéreztük, miénk a világ. Aztán, amikor hazajöttünk, ez a magabiztosság jórészt elveszett. Én legalábbis elvesztettem."

John Martin:
"Reméltük, hogy életben maradunk. Ennyi az egész."

Carwood Lipton:
"Amikor V.Henrik szózatot intézett az embereihez, azt mondta: Mirólunk a mai naptól fogva, a világ végezetéig úgy emlékeznek majd, mint a szerencsés kevesek, a testvérek csapata. Mert az, aki ma a vérét ontja az oldalamon, az örökre a testvérem lesz."

Dick Winters:
"Emlékszel a levélre, amit a nagyapám írt nekem? Igen? Emlékszel, mivel fejeződött be? Nagy szeretettel őrzök az emlékezetemben egy kérdést, amit az unokám tett fel nekem. Azt kérdezte: Nagypapa, te hős voltál a háborúban? Nagypapa azt mondta, nem.... de hősök közt szolgálltam."