Szép, új világ!

A kocsi csak száguldott Budapest belvárosában. A magnóból mindent agyvelőt rázóan szólt felváltva a tuc-tuc zene és a fekete rap. A gyalogosok rémülten ugráltak vissza a járdákra. Nem működött egyetlen közlekedési lámpa sem, a járművek egyfajta sajátságos versenyt mutattak be a feldúlt utakon. Szótlanul rettegve kapaszkodtam mindenbe, amit csak elértem, magamban leszámolva az életemmel.

Amikor a szívemet markoló jeges szorítás enyhült a beletörődés miatt, megpróbáltam beazonosítani a helyzetemet. Nem tudtam visszaemlékezni, hogy kerültem ide. A mellettem ülő vezető ismerős volt, de tudtam, soha nem volt személyes kapcsolatunk. Az utca tele volt rendőrökkel, de azok csak a gyalogosokkal törődtek. Döbbenten láttam, hogy mindenki valamilyen kézifegyverrel jár az utcán csoportokba tömörülve. A husángok, kerékpárláncok és baseball-ütők folyton készen álltak arra, hogy a szemben jövő csoportokkal összecsapjanak. A rendőrök ilyenkor avatkoztak csak közbe, de ez is éppen elég volt, a járdák mindenütt dulakodó csoportokkal voltak tele.

Nagy termetű vezetőm jóízűen röhögött egy-egy kiadósabb pofon láttán, miközben egy ostoba szövegű dalt dudorászott. Tar fején széles karimájú kalappal vigyorogva cikázott a többi ámokfutó között. Hirtelen megvilágosodottam: ez Pongó! De hogy kerültem én ide? A kérdést feltenni azonban nem volt lehetőségem a fizikai fájdalmat okozó zene hangereje miatt.

Tovább néztem hát az utcát. A házak tetején hatalmas fényújságok ontották a reklámokat. A Boros-Bocskor páros Vogával meg Dubcsekkel kiegészítve reklámozott cipőfűzőtől ajzószerekig minden létező dolgot. A fényújságok szalagját a Heti Hetes sztárjainak monumentális szobrai szakították meg.

Végre megálltunk egy sorompóval lezárt utca előtt. A sarkon őrbódé, páncélozott harci jármű és egy századnyi állig felfegyverzett katona tartózkodott. A házak között kifeszített transzparensen ez állt: Big Brother lakótelep. A két szélső házon a teljes falat kitöltő Claudia és Mónika kép volt festve. Az őrség Pongót látva mosolyogva nyitotta fel a sorompót. Egy hatalmas térre érkeztünk, melynek közepén emelvény állt, két oldalán Verebes István és Kern András szobrával. A tér zsúfolásig megtelt emberkkel, akik az emelvényen szónokló Havas Henriket hallgatták.

A kocsiból kiszállva hallottam, hogy a szónok azt magyarázza a tömegnek, mit és hogyan kell tenniük, hogy az igazi „feeling” töltse ki a napjaikat. Megnyugtatta az embereket, hogy minden problémájukra megkapják a helyes választ a naponta háromszor három órában jelentkező Heti Hetesből, valamint a non-stop Bumeráng sóból. A lelki bajok orvoslására pedig a Claudia- és Mónika showban találják meg a helyes utat. Elmondta, aznap délután Claudia Terry Black-el beszélget a helyes gyermeknevelésről, Mónika pedig az ügyeletes magyar pornó színésznővel elemzi a nyitott házasság előnyeit a sok kötöttséggel terhelt hagyományos családdal szemben.

Szerettem volna elrohanni, de Pongó már fogta a karomat. Megkérdeztem tőle:

-Hogy kerültem ide és mit akarsz tőlem?

-Beijedtünk? –vicsorogta. –Éltél volna úgy, mint más rendes ember, most nem volna probléma. Egyébként a Szopd Meg Öcskös Közvélemény Kutató Intézet szúrt ki a renitensek csoportjából.

-Mit követtem el? –kérdeztem.

-Hogy mit? –sziszegte. –Húsz éve mennek a valóságshow-k és te még egyikbe sem küldtél egy SMS-t, de még csak nem is telefonáltál. Arról nem is beszélve, hogy nézőnek sem jelentkeztél sehová. Mit gondolsz, miből fizetjük a sztárjainkat, ha a hozzád hasonló gyalázatos alakok nem pumpálják telefonon keresztül ezekbe a műsorokba a pénzt? Ha senki nem adakozik? Még az SZJA-d felét sem ajánlottad fel nekünk! Pedig már csak öt színész, és harminc médiaszemélyiség van az országban, akik egymást vendégül hívva szerepelnek az összes csatorna műsoraiban, de őket igazán jól kell fizetni! Ezért döntött úgy az Igazi Médiasztárok Védegylete, hogy raboljanak el és állítsanak az Ítélőszékük elé! Drágán megfizetsz a léhaságodért.

-Hol vagyunk most? –kérdeztem.

-Ezt sem tudod? –nézett rám megvetően. –Ez itt a Big Brother rajongók által létrehozott lakótelep. Napról-napra bővülünk, mivel az itt lakók feladata, hogy minél több embert idecsábítsanak. Már Pest 30 százaléka a miénk, várhatóan 5-6 év múlva elfoglaljuk az egészet. A Való Világ Budán még nem áll ilyen jól, csak 10 százaléknál tartanak. De amióta Bajor Imre az oktatási miniszter és eltörölte a kötelező tanítást, a felmérések szerint az ifjú nemzedék már jó úton jár. No, nyomás ide befelé!

A hatalmas kapualjból díszes bejáratok nyíltak fényes helyiségekbe. Az első a Konrád György diszkó volt. Az esti műsorra ingyenes marihuanát ígértek a drogot még nem használt 18 éven aluliaknak. A másik bejárat egy meleg klubot hirdetett a „Melegen nem fázol” szlogennel. A bejárat melletti vitrinben a másságukat nyíltan vállaló hírességek mosolyalbuma volt elhelyezve. Próbáld ki!- hirdette a felirat - Lehet, hogy eddig rossz úton jártál!

Pongó betaszított a kapun, ez volt az Ítélőszék bejárata. A hosszú folyosón elgyötört arcú emberek ültek a padokon a velük szemben elhelyezett monitorokra nézve. Némelyik a padhoz volt bilincselve, még másoknak a szemhéjára furcsa csiptetők lettek rászerelve. Pongó vigyorogva mutatott a padra:

-Ülj le és nézd a műsort, amíg sorra kerül az ügyed! – mondta. –Ne próbálj menekülni, mert a padhoz bilincsellek! Ha pedig megpróbálod behunyni a szemed, akkor te is kapsz egy csiptetőt, ami erős áramütést ad, ha két másodpercnél tovább csukva tartod! Örülj inkább, hogy részese lehetsz a kor vívmányának. Ez a Big Brother lakótelep helyi TV adója. Az összes lakás be van telepítve kamerákkal, a távkapcsolóval sorra nézheted valamennyit. Ne próbálj üres lakást keresni, mivel azt automatikusan kihagyja a kereső! A világ legnagyobb ötletét láthatod amúgy. Nincs szükség már senki külső közreműködőre, szervezőre, csak néhány technikusra, hogy minden működjön. Az emberek saját maguk, önmagukról készítik a műsort. Nincsenek titkok, nincsenek ellenőrizhetetlen gondolatok, szervezkedések. Ez egy boldog világ, ahol a Nagy Testvér mindent lát!

Órákig néztem vadidegen emberek számomra érdektelen életét és hallgattam senkire sem tartozó beszélgetésüket, vagy tudatosan a kameráknak szánt önpropagandájukat. Megtudtam, hogy minden héten van egy nyertes, ezért próbálják mind kedvezőbben, vagy éppen megdöbbentőbben feltüntetni magukat.

Végre sorra kerültem. Az Ítélőszéknek nem volt sem vádlója, sem védője, csak a bíró. Láttam, a nevemmel ellátott akta ott hevert előtte. Bírám Farkasházy Tivadar volt. Összevont szemöldökkel olvasgatta bűneimet, miközben jóízűeket húzott a mellette elhelyezett, Havas Henrik képével díszített borosüvegből. A végére érve kézfejével eltakarta száját, sikkeset böffentett, majd így szólt:

-Vádlott! Miután bűneit alaposan tanulmányoztam, enyhítő köjülményt nem találtam. Összesített büntetésként ezéjt ajja ítélem, hogy visszamenőleg meg kell néznie mindkét valóság show összes, a TV-be bekejült adását, napi tíz ójában. Napi két ójában aktívan jészt kell vennie a Claudia és a Mónika show-ban. Amint a büntetés letelt, hazamehet, de hájom évig figyelemmel kíséjjük viselkedését. Amennyiben továbbja is notójiusan elkapcsol ezekjől a műsojokjól, valamint legalább hetente nem küld valamelyikbe egy SMS-t, illetve nem telefonál a szavazásokhoz, visszaesőként kényszejjel beköltöztetjük hájom évje a Big Bjothej lakótelep valamelyik lakásába.

Térdeim megroggyantak, elsötétült előttem a világ…

Éreztem, hogy valaki ráz. Felnyitottam a szemem, majd hunyorogtam a fejem felett égő lámpától. Csatakos voltam az izzadságtól, a szám kiszáradva. Ahogy magamhoz tértem, feleségem aggódó tekintetével találkoztam.

-Mi történt? – kérdeztem.

-Hívjak orvost? – kérdezte vissza könnyes szemmel. – Nagyon rosszul vagy.

-Mi történt? – kérdeztem ismét.

-Te, - válaszolta, - aki mindig utáltad a sorozatokat, már percek óta azt kiabálod, hogy inkább az Isaura legyen, vagy akár Soba doktor! De legrosszabb esetben is a Dallas! Halálra rémítesz bennünket.

Körülnéztem. Az ágyamban voltam, a gyerekeim az ajtóban állva vizsgálták az arcomat. Rémületet láttam a szemükben.

-Nincs semmi baj! – szóltam. –Holnap jótékonysági célra eladjuk a TV-t és beiratkozunk a könyvtárba.

                                                                                  Bérczesi Zsolt