Írta "Az Operaház Fantomja" a címe. Egy látogatás a párizsi Operaházban inspirálta erre. Az író fantáziáját felgyújtotta a pince labirintusa, a földalatti tó misztikuma, amelyet csak vasrácson keresztül lehet nézni, és amely kísértetiesen kapcsolódik össze a párizsi kommün történetével, amikor ott a foglyok a sötétségben vegetáltak, valamint egy 1896-os újsághír, amelyben egy sohasem tisztázott balesetrõl esett szó: az Operaház csillára meglazult és a közönségre zuhant. Leroux úgy találta, hogy Charles Garnier építészeti formája; az elágazások rendszere tökéletes búvóhelyet kínál egy olyan embernek, akinek minden oka meg van arra, hogy önmagát és titkait elrejtse a fenti világ elõl. Leroux kitalálta Eriket, az Operaház Fantomját, egy építész tudásával és a muzsika szeretetével megáldott alakot. Lerouxra jellemzõen két ellentmondásos figura áll szemben egymással: Christine Daaé, az ártatlan szép fiatal énekesnõ egy végzetesen veszélyes és rejtelmes környezetben, és egy sötét titokzatos személy aki õt fenyegeti. Ez az ember a társadalmon kívül él és egyaránt kihívja a lány megvetését és részvétét.
Amikor a könyv megjelenik, eleinte kevés figyelmet kelt. Akkoriban ritkán vásároltak könyvet, leginkább kölcsönözték. A reklámdobot csak a házalók verték a metró állomásokon, akik hangosan kiáltozva kínálták árujukat a járókelõknek. Az Operaház Fantomja csak akkor lett sikeres, amikor a regényt sorozatban nyomtatják ki az újságokban, nemcsak Franciaországban, hanem Angliában és Amerikában is. Az olvasók ismét vadul habzsolják hétrõl hétre Leroux izgalmas történeteit. Melodrámájának zseniális becsalogató trükkje remek újságírói fogás: "Az Operaház Fantomja valóban létezett. Nem az volt aminek sokáig hitték, nem az énekesek és énekesnõk kitalációja, nem az igazgatók babonáinak szüleménye és nem is a balettkar hölgyecskéinek és mamáiknak, vagy a páholynyitogató nénik, a ruhatárosnõk vagy a portások vad agyréme. Nem, õ valódi hús-vér ember volt, akkor is , ha igazi fantomként jelent meg, azaz kísértetként.
Leroux elhiteti rajongóival, hogy alapos nyomozásával megint fricskát adott a párizsi rendõrségnek, amely nem tudott rendkívüli eseteket feltárni az operában. Szembesíti olvasóit a sötétség erõivel, a csúf és gonosz igézetére való erotikus célzásokkal irritálja õket, provokálja õket, ahogy az énekesnõ Christinet is elöntik a könnyek, az utálat és a szerelem közötti vergõdésben.
1924-ben már Hollywood se tudja kivonni magát ebbõl a bûvöletbõl. A Fantom elõször Lon Chaney alakításában jelenik meg a celluloid szalagon. Három évvel késõbb, 1927. április 15-én meghal Gaston Leroux. Hatvan regényt hagy hátra, eggyel többet, mint ahány évet élt. 59 évvel késõbb, az emberek ismét belehalnak a Fantom démoni kisugárzásába. Andrew Lloyd Webber, minden idõk legsikeresebb musical szerzõje reinkarnálta a sötétség teremtményét.