ÉLETKÉPEK  –  A’ LA TROSZKA

A leleményes magyar slang szerint az emberi anyagcsere már nem hasznosítható, a szervezetből hátul kiürülő végtermékét nevezhetjük TROSZKÁNAK.

Az ennek létrehozására irányuló cselekvést pedig TROSZKÁZÁSNAK hívjuk.

A következőkben néhány, e tárggyal kapcsolatos érdekes, mondhatni rendkívüli eseményt ismertetek, melyek mindenkivel megtörténhetnek, s valljuk be, a vázolt életképek túlnyomó része sokunkkal meg is történt.

§         Idegen helyen troszkázás, ahol a WC-ajtó nem zárható.

Egyik kezeddel teljes erőből húzod az ajtót, – folyamatos résen lét, – így feloldódni nem tudván, a troszka fele bent marad. Az ajtóba kapaszkodó kínos póz miatt az emulzió egy részét a WC-papírral az ülepeden szétkened, – emiatt kb. 40 m papírfelhasználás. Később a troszkás tompor beizzad, – érezni véled magadon az aromát, – újra kimész, megpróbálod vizes klozett-papírral lemosni, aránylag sikerrel, – azonban este a fürdésnél észleled: néhány papírgalacsin odaragadt és rászáradt.

§         Vendégségben erős troszkázási inger, – WC a folyosón, – előtte állandó járkálás, – a vékony ajtón nyilvánvalóan minden kihallatszik. A várhatóan hangos troszkázási zajtól félvén, iszonyatos erővel próbálsz hangtompítani, – végül mégis elementáris recsegéssel tör elő az anyag, – s a fagott-szerű hanghatást a WC-kagyló még ötszörösére erősíti! Kint biztos mindenki meghallotta, –ezért halkan osonsz ki, – hosszan mosod a kezed (hátha közben elfelejtik). Ám a társaságba visszatéréskor hirtelen csend, – úgy érzed, mindenki téged néz, – égsz mint a Reichstag, avagy mint hajdanán Vályi Péter!

§         Erdei osztálykirándulás alkalmával heveny troszkázási inger, – látszólag hanyag séta egy középtávoli  bokorcsoport  mögé, – az utolsó 8 métert már galoppban megtéve, – a nadrágod letolása közben éppen körülnéznél a végbélrózsa minden irányába, amikor hallod, hogy a fél osztály hangosan kuncog a kiváló panorámát nyújtó, hátsó domboldalon, – emiatt a harcálláspont pánikszerű áthelyezése, a letolt nadrág sikertelen visszarángatása közben…

Megkönnyebbülten hatalmas csomót hagysz a kiserdő aljnövényzetében, – azonban a nálad lévő egyetlen használt papírzsebkendő természetesen kevés, – két méterre meglátsz egy jó állagú útilapu-levelet, –megpróbálsz félig guggolva odaaraszolni érte, – közben egy csalánbokor hatására hatalmas békaszökkenés lesz belőle. A lapulevél persze vékonynak bizonyul, – ujjbeszaladás a kloákába, – köröm alól troszkamaradványok fakéregre dörzsölése. Utána lovaglójárás (mímelt O-lábbal), a legközelebbi turistaházig, ami a csaláncsípés miatt még külön vesszőfutásnak tűnik.

§         Kertben, szőlőhegyen troszkázás, – még pottyantós budi sincs, – egy ásót viszel magaddal, kisebb lyukat képezni, – de alig hogy fölé guggoltál, megjelenik a kerülő kutyája, – érdeklődve alád szimatol, – miközben nyögve, az ásónyélbe kapaszkodva megpróbálod elűzni, naná hogy felborulsz, – így földdel együtt kell kitörülni. Miután a troszka-aknát gondosan elföldelted, egy óra múlva látod, hogy ugyanaz a rohadt eb kikaparta, és bűnösségedet bizonyítván, diadalittasan megugat …

§         Fertőzéses hasmenés esetén, – miután 3 napja minden troszka vízesésszerűen távozik, – úgy érzed, most már eljött az orvoshoz menés ideje, – letusolsz, alulról duplán, – felöltözés után elindulsz az orvoshoz, – két saroknyira hirtelen lenge szellő kér kibocsátást alulról, –sajnos, a közlekedési lámpát figyelve felelőtlenül elfelejted a potenciális veszélyt, – így az alsóneműben hirtelen melegérzet, – a jellegzetes kelmefestés bekövetkezik, – gyorsan visszafordulsz, zuhany, majd ruhacsere, – s újra elindulsz az orvoshoz …

§         Munkahelyen, – hirtelen jött inger hatására sietsz a WC felé, – ott látod, hogy nagy a ki-be járkálás, – ezért teszel még egy kört a folyosón, – 5 perc múlva már szökellve jössz vissza és beslisszolsz a WC-be, – méretre tépkedett papírcsíkokkal feded le az ülőkét, – csobbanás elkerülésére papírból fészket raksz a víz felszínére is, – jólesően, nagy kupacot raksz, – már éppen a törlő művelet felénél tartasz, amikor hangokat hallasz, – újból nagy jövés-menés, – vársz 2-3 percet, de közben kénytelen vagy működtetni az öblítést, mert a nagy rakásnak iszonyú a bűze, – végre minden elcsendesedik, – visszamész a helyedre, – igyekszel nem közel kerülni senkihez, mivel úgy érzed: a ruhád messzire bűzlik, – elhatározod, megfogadod apád gyermekkori jótanácsát: ”Fiam, jól jön még a katonaságnál, ha rászoksz a rendszeres reggeli troszkázásra !”

§         Munkahelyen 2,  – troszkázás közben hallod, hogy valaki bejön a WC-be, – te kussolsz, mintha nem lenne ott senki, – de 2 percnél tovább nem bírod, s így – az olajtermelésből ismert gázsiklási jelenségtől kísérve, hatalmas adag troszkát robbantasz bele a visszhangzó fajanszba, – utána döbbent csend, majd hallod, hogy a másik ijedten szedelőzködik, – a végén 3 perc biztonsági rátartás után elindulsz kifelé, de a mosdónál még ott van a kolléga, alapos kézmosást színlelve – biztosan  kíváncsi,  ki  volt  az  a  mozsárágyú.

– Később, ha találkoztok, mindig eszedbe jut ez a kis illemhelyi idill, ezért félszegen rámosolyogsz, amit ő látszólag nem ért …

§         Pesten, hétköznap délután 4 körül a Nagykörúton araszolsz a Petőfi híd felé. Már a Nyugatinál jelentkezik, előbb csak az erős vizelési inger… Miután egy sáv több száz méteren át le van zárva, az addig is igen lassú haladási sebesség lecsökken kb. 2 méter/percre…

22 percig bírod, fogaidat csikorgatva, az ülésen előre-hátra hintázva! Aztán a behugyozás határán jön a csodálatos mentő ötlet: van az anyósülés alatt egy már csupán negyedrészig teli, 2 literes colás palack! Az araszolás közben sikerül megkaparintanod, és bár a kormánykerék alatti célzás tökéletlen, - a jobb cipődbe és a gázpedálra is sikerült injektálni az anyagból – a palack mégis majdnem tele lett! Halvány tejeskávé színe meggyőz arról, hogy a legközelebb piros lámpánál tüsténtkedő ablakmosó cigánygyereket megajándékozd vele!

Ám ekkor alattomosan megérkezik az egyre erősödő troszkázási inger, mely hascsikarással fűszerezve előrevetíti a reménytelenség bűzét…

Érzed, hogy már csak percekig bírod, s kezded szidni magad, hogy két napja patyolattisztára suvickoltad az autódat. Hát érdemes volt?! Megállni nem lehet, az autóból kiugrani nem lehet, a körúton egyébklént is, sehol egy bokor! A gyötrő kín egyre fokzódik, amikor váratlan megoldás kínálkozik! A külső sávban vesztegel egy lerobbant furgon, akit persze a többi autós vadul becsmérel, te azonban most kivételesen áldod, mert előtte meg tudsz állni! És 10 méterre ott egy Mc Donald’s! Csak addig eljuss valahogy! Beviharzás közben az üveg lengőajtóval letarolsz egy kisebb, rémülten csiripelő japán turistacsoportot! A WC-t is sikerül elérni, azonban kisebb intermezzo,hogy az első lendületből rátöröd a fülke ajtaját egy artikulátlanul jódlizó arab suhancra! Csak ez hiányzott! Az El Fatah! Fatális! Bocsánatot kérni nincs idő, a szomszéd fülke szabad, őrjöngve téped le magadról a nadrágot, s az sem zavar, hogy mobiltelefonod begurul a kagyló mögé! Kelmefestés csak nyomokban, s elemi erővel tör elő az anyag, olyan hangeffektus kíséretében, mint a dühöngő hímelefánt trombitálása! Biszmillah! – hördül fel az arab a szomszédban és hallod, hogy rémülten menekül!

§         Végül  a még a MOL-nál dolgozó kevés számú olajmérnök jól megtanulta:

„ Nem mindegy: bokorban szarni, vagy szarni bele a Bokorba !!”

Hajdúszoboszló, 2005. október 22.

Jó Szerencsét!

Kőrösi Tamás

alias Hőstenor