**VERSEIM** : Várjuk meg együtt a fényes, liliom-bontó nyarat |
Várjuk meg együtt a fényes, liliom-bontó nyarat
(fefonak)
Körülnéztem itt belül,
a rejtett polcokon,
mi lenne az,
mit adhatnék Neked…
Találtam néhány poros rímet,
csorba verset, szakadt éneket.
Tovább kutattam,
s mélyen a lomok alatt
megtaláltam régen
elfelejtett önmagamat.
Lefújtam róla a port,
s erre a napra kifényesítettem -
egy szál kertben talált
hóvirággal símogattam a lelkem.
Most, hogy magamra találtam,
így feldíszítve küldöm el Neked
egész valómat,
nem csak betűkbe bilincselt
nevem, s neved.
Bár nevünk is kötelez, Barátném,
várjuk meg együtt
a fényes liliom-bontó nyarat…
Szálként is virágozhatunk,
de csokorban még hervadó
szirmunk is szebben mutat…
|