Kísérleti Ggyilkosság

A Töténet

Fiatal nő holttestére bukkannak egy kaliforniai kisváros melletti erdőben. Az ügyet a tapasztalt gyilkossági nyomozó és specialista Cassie Mayweather (Sandra Bullock) kapja, hozzá egy új társat, Sam Kennedy (Ben Chaplin) személyében. A nyomozók bizonyítékok után kutatnak, s ezek véletlenszerű erőszakos cselekményre utalnak, ám Cassie-nek van egy olyan érzése, hogy a látszat ellenére ez a gyilkosság nem az, aminek látszik. A múltjából ismerős, egy régi rendőrségi ügyből, és a jelen eseményei arra késztetik, hogy képzeletben visszatérjen ebbe múltba.
Cassie teljes erővel beleveti magát a rejtélyes ügybe, elsősorban arra összpontosít, hogy összegyűjtsön és analizáljon minden elérhető bizonyítékot, és gondosan felépítse a gyilkos képét a tetthelyen maradt kevés nyom alapján. Fiatal és lelkes partnere szemmel láthatóan boldog, hogy Cassie személyében ilyen remek mentort kapott, és hajlandó elsiklani a nem éppen hízelgő történetek felett, melyek arról szólnak, hogyan viselkedett a nő korábbi munkatársaival.
A nyomok egy Richard Haywood nevű fiatalemberhez (Ryan Gosling) vezetnek, akinek különleges csizmáját - melyet állítólag a szekrényéből loptak el a gyilkos viselhette a tett helyszínén. Richard nagyon készséges, és bombabiztos alibije van. Cassie mégis azt gyanítja, jóval több van a fiú történetében, mint amit a gondtalan külső látni enged. A vele való találkozás megváltoztatja a nyomozás menetét, a két detektív más módszerrel halad tovább az ügy felgöngyölítésében. Sam folytatja az apró mozaikok fáradságos összerakását, Cassie viszont rá nem jellemző módon egyre inkább az ösztöneire hallgat, az előérzetekre és a múlt árnyaira. Mindezekből roppant zavarbaejtő teóriát állít össze, miszerint Haywood és barátja, Justin Pendleton (Michael Pitt) arra szövetkeztek, hogy elkövessék a tökéletes bűntényt.
Richard és Justin barátsága nem éppen szokványos. Bár mindketten ugyanazt a kényelmes középosztálybeli életet élik, a személyiségük nem is lehetne ellentétesebb. Justin okoskodó, romantikus figura, Rimbaud és Nietzsche világában él, elszigetelődve saját elméjében. Richard viszont megnyerő, simulékony, manipulatív, jól használja vonzó külsejét és okosságát, és puszta szórakozásból úgy játszik az emberek érzéseivel, ahogy csak akar. Születetett pszichológus – mint a legtöbb szociopata. A fiúknak nem kell dolgozniuk, nem tartoznak felelősséggel semmiért. A családjuknak megvan a maguk független világa, ezért nem érzik egy nagyobb közösség iránti lojalitás vagy felelősségtudat erejét. A szülőket csak az anyagi jólét érdekli, törtetők és karrieristák, s valószínűleg azzal áltatják magukat, hogy mindent a gyerekeikért tesznek.
Nem véletlen tehát, hogy a visszahúzódó Justin és a megnyerő modorú Richard egymásra találtak és titkos barátságot kötöttek. Egy elhagyatott házat alakítottak át maguknak, ahol titokban találkoztak. Az együtt töltött hónapok alatt megosztották kamaszos titkaikat és fantáziáikat. És hogy megerősítsék barátságukat és biztosítsák egymás iránti feltétlen hűségüket, elhatározták, hogy véghez visznek valami rendkívülit, amiről senki sem tud... a tökéletes gyilkosságot. Talán viccként indult az egész, de végül egyfajta bátorságpróba lett belőle. Legalábbis ez Cassie elmélete, melyet múltbeli élményei és saját törvényszéki tapasztalatai támasztanak alá...

A Prodúkcióról

 film sztoriját Richard Crystal producer vetette fel. Régóta nem hagyta nyugodni ugyanis a Leopold-Loeb néven elhíresült, 1924-es eset, amikor két intelligens fiatalember egy emberrablásos gyilkosságot agyalt ki. Céljuk egy bonyolult játék volt, mellyel elkövethetik a tökéletes bűntényt. A történetet Tony Gayton forgatókönyvíró öntötte formába, ő állította a történet középpontjába Cassie-t, az állhatatos detektívet. E karakter révén válik lehetővé a modern szál beleszövése a történetbe. „Mint a legtöbb embert, engem is foglalkoztatott a Leopold-Loeb sztori  mondja Schroeder -, de ennél is jobban érdekelt Richard és Justin történetének mai aspektusa. Van egy bonyolult női főszereplőnk, aki a kriminológia olyan területein specialista, melyek az 1924-es gyilkosság idején még nem léteztek, s ez teljesen új színt visz a történetbe, más szintekre emeli az elmejátékot, és napjainkra formálja a történetet.
A munka során a forgatókönyvben egyre épültek egymásra a történet rétegei mondja Crystal. Igazi macska-egér játék alakult ki Cassie és a srácok között. Olyan, mintha egy izgalmas sakkjátszmát követnénk nyomon.
Nagyon sok jó forgatókönyv kering Hollywoodban mondja Susan Hoffman producer -, de mivel egy film legalább egy évet vesz igénybe az ember életéből, érdemes egy szokatlant keresni, mely igazi kihívást jelent. Ez a történet ilyen volt. Szerettük az alaptörténetet és azt a lehetőséget, hogy kibontsuk a benne rejlő pszichológiai szálat.
Számunkra nem csak az 1924-es eset jelentett inspirációt, hanem sokkal inkább Truman Capote Hidegvérrelcímű könyve, valamint a 2000-es Dartmouth-gyilkosságok, amikor két fiatalember megölte két tanárát pusztán a hecc kedvéért. Ebben a filmben minden megvan, amit Barbet szeret egy filmben  folytatja Hoffman.  Fontos számára a pszichológiai közelítés, és nagy figyelmet szentel a karaktereknek. A fiúk tulajdonképpen tragikus figurák, s bár a filmben ők a rosszfiúk, valahogy mégis együtt érzünk velük. Ugyanakkor Barbet szereti a női főszereplőit is, örül, ha a cselekmény fő vonalát előrevivő szereplő nő.
„Nagyon izgalmas volt Sandra Bullockot egy olyan szerepben látni, mely a 40-es évek filmjeinek összetett, erős női figuráit kelti életre; ugyanakkor megmutatja Cassie sebezhető oldalát is, ami nagyon megindító mondja a rendező.
Barbet nagyon jól érti a szokatlan világát és otthonosan mozog benne mondja Bullock.  Egy pszichológiai thriller alapvetően arról szól, amit nem mondasz ki és nem mutatsz meg; fontos benne a kameramozgás és hogy mit engedsz a színészeknek megmutatni. Barbet pontosan tudja, hogyan akarja láttatni a dolgokat. Nagyon érzi a sötétséget, s ez a tulajdonság egy ilyen történetnek csak javára válhat.
A kezdő gyilkossági nyomozó, Cassie új kollégája szerepében a brit Ben Chaplin tűnik fel. A fickó jó ember, de nem kifejezetten gyakorlatias zsaru mondja a színész. Azért rendelik az ügyhöz, mert jó képességű, de kicsitmintha kívülálló lenne. Nagyon tetszett a történetben a törvényszéki tudomány bemutatása is. Lehet egy bűntény bármilyen tökéletes, az elkövető valamilyen hibát mégis ejt, valamilyen apró nyomot óhatatlanul hagy maga mögött.”
Sam jól látja, milyen profi Cassie, ugyanakkor átlát a szigorú külsőn is. A nő elzárkózása a többi embertől Sam esetében nem működik. „A férfi valóban okos és könnyed a modora – magyarázza Crystal. – Jól ellensúlyozza Cassie energiáit.”
„Sam arra kényszerül, hogy velem dolgozzon – mondja Bullock -, s ez olyan, mint a víz és az olaj keveréke. A férfi nagyon korrekt, mindent a könyvek szabályai szerint tesz, és ez Cassie idegeire megy. Az én szereplőm nem törődik ilyesmivel, és a történet elején nem is becsüli sokra az új társat, mert annyira kezdő. De később valami mást, megmagyarázhatatlant is lehet benne látni. Ez az egyik legjobb dolog a filmben, hogy senki sem egészen az, mint aminek látszik.
Cassie jobban támaszkodik az ösztöneire ebben az ügyben, mint bármilyen cáfolhatatlannak látszó bizonyítékra – folytatja Bullock. - Ez egyfajta gyanú, megérzés. Ahogy elkezdik feltárni a dolgokat, Cassie észrevesz egy mintázatot, de rajta kívül senki más nem találja úgy, hogy ez a mintázat helyes. Van valami különös érzése ezzel a két, jó sorból származó fiatalemberrel kapcsolatban, de nincs nyilvánvaló bizonyíték, hogy bármi közük lenne a gyilkossághoz. Úgy tűnik, hogy a dolgok egyszerűen túl tökéletesek velük kapcsolatban, az alibijük is. De lassanként kezdenek a felszínre bukkanni tények, melyeksegítenek alátámasztani a nő elképzeléseit.”
A 19 éves Ryan Gosling játssza a megnyerő Richard Haywoodot, a nyugtalan fiatalembert, aki ráveszi a barátját, hogy együtt kövessék el a tökéletes gyilkosságot. „A Murder by Numbers nagyon eltért az utóbbi időben hozzám került forgatókönyvektől – mondja Gosling. - A műfaj legtöbb mai filmjében minden ötödik oldalra esik egy-egy gyilkosság. Itt semmi ilyesmi nem történik. Úgy éreztem, érdekes lehetőség a gyilkosság következményeivel foglalkozni. És arra is rádöbbentett, hogy az ember a saját életét csak bizonyos pontig tartja ellenőrzése alatt, amíg meghozza azt a bizonyos olyan döntést, mely örökre megváltoztat mindent. Richard és Justin számára a gyilkosság nem egyszerűen a hecc kedvéért történik, vagy azért az elégedettségért, hogy végrehajtották a tettet. Érezni akarnak valamit, megélni egy olyan bizalmas kapcsolatot, melyet sehol másutt nem találnak meg. A családjukkal és a barátaikkal ugyanis nincs igazi kapcsolatuk. Szóval akarnak valami igazit. Szerintem Richard fejében ez úgy jelenik meg, hogy ezen a módon ő és Justin örökre megpecsételik barátságukat.”
„Ryan rendkívül tehetséges színész – mondja Hoffman -, ritkán látni hozzá hasonlót. Azért jó, mert szimpatikus. Még A hitetlen-ben is, ahol pedig egy zsidó náci fiút alakított, a közönség valahogy rokonszenvezett vele. Mikor láttam a nézőkre gyakorolt hatását, az erőteljes jelenlétét, rögtön tudtam, hogy bármit el tud játszani.”„Könnyen ugrik előre éveket a saját korához képest – teszi hozzá Bullock. – Nagyon izgalmas megfigyelni a játékát, mert amikor például mosolyogva megjegyez valamit, akkor az a mosoly akár azt is mondhatja: »Meg foglak ölni«.”
A New York-i Michael Pitt tűnik fel a befelé forduló, tűnődő Justin Pendleton szerepében. Ez a visszahúzódó fiú rendkívüli elme, jártas a nyomozás és a törvényszéki bizonyítékok vizsgálati módszereiben is. „Mikor a két fiú szerepére kerestünk színészeket, volt jó néhány alternatívám arra az esetre, ha Ryan Gosling nem elérhető, de Justin szerepére kizárólag Michael Pitt jöhetett szóba” – mondja Schroeder.
Pitt lelkesen vágott bele a feladatba, mert Justinhoz hasonló figurát még sohasem játszott. „Justin őrületesen intelligens, de teljesen zavart – mondja. – Nagyon zárkózott és mindent rendben csinál, mindig gondolkodik, csak aztán rukkol ki, és ezt nagyon jó volt eljátszani. Richard és ő egy kicsit különcök és betegesek, egymásba kapaszkodnak, mert érzik, hogy a világ összefogott ellenük. Justin úgy tekint a gyilkosságra, mint egy tudományos kísérletre vagy egy bonyolult matematikai problémára. Lassan gondolja ki, tulajdonképpen unalomból, mert nincs más dolga és kihívásokra vágyik. A tudata a gyilkosság alatt kezd újra működésbe lépni, amikor bűntudatot érez és lelkifurdalást, hogy erre nem gondolt korábban.”
Chris Penn játssza Ray-t, a gimnázium felügyelőjét, akit a két fiú meggyanúsít a gyilkossággal. „Több mint tíz éve igyekszünk összehozni egy közös munkát, és most örültem, hogy elvállalta a szerepet – mondja a rendező. – Tudtam, hogy feszültséget és emberséget fog vinni a Ray figurájába, aki ugyan először veszélyes gonosztevőként jelenik meg, de végül kiderül, hogy ártalmatlan áldozat.”