Rózsa Flores Eduardo

XXXVIII

már megint megszülettem,

és itt állok,

magányosann

-megérdemlem-

elárulva,

-na, ez nem kellett volna-

váltás előtt,

-mert eljött az idő-,

Tegnap jöttem rá.

Odébb kell állni.

Szerelmére hiába is várnék.

Ő nem az enyém.

Csak a saját életem.

2003 márc .31.

XXII

Néztem, ahogyan aludtál

mellettem, utána a holdat néztem és

a várost alattunk,

még mindig dobogott,

és hallottam a szívedet is

A magamét csitítgattam.

Féltem kiszalad, elüget

és széttapossa az illatos

mohát.

Néztem ahogyan aludtál

mellettem és boldog voltam.

Erre a néhány órára

csak az enyém vagy.

Drága Barátunk,  Eduardo megjelent köteteit ajánlom mindenki szíves figyelmébe:

Mocskos  Háború (1994)

Hallgatás Hadművelet (1996)

Meghaltunk és mégis élünk (1998)

Hűség (1999. háborús versek)

Állapot: Két háború között (2001. versek)

Disznóságok gyűjteménye (2003.miscelanea)