Tanárok boncolnak hüllőket, kisebb állatokat, orvostanhallgatók pedig a kisebb állatok mellett tucat számra operálnak tanulmányai éveik alatt macskákat, kutyákat. Vannak olyan telepek, ahol kifejezetten műtétgyakorlat céljára tenyésztenek állatokat.

Az állatokon elvégzett műtétgyakorlatoknak az a célja, hogy a "test" kezelése (pl. vágások, varrások, stb.) rutinná váljanak. ezzel együtt a halált is rutinként kezelik.

Sok orvostanonc állatbarát is, de az oktatáson való részvétel számukra is kötelező.
Az oktatási intézmények nagyrészt humánusan kezelik az állatokat, és a műtétgyakorlatok után elaltatják azokat.

Lehetne azonban alkalmazni másfajta (alternatív) lehetőségeket is. de nehézkes az átállás:

Egy professzor mondta:"a számítógépes modellezés szélesítéséhez az oktatók informatikai oktatása is szükségszerű lenne, de erre nem hajlandó mindegyikük...".

Gyógyszerpróbák
Mielőtt az emberi-és állati gyógyszerek a kereskedelmi forgalomba kerülnek, azelőtt le kell, hogy törzskönyvezzék azokat. A törzskönyvezést megelőzi egy teljes körű teszt, mely kiterjed a hatásmechanizmus vizsgálatra, a mellékhatások megfigyelésére, minden egyébre.

Egy gyógyszer teszteléséhez akár több száz állat is felhasználásra kerül. Évente sok tucat gyógyszert hoznak forgalomba, így a laborkísérletek áldozatául esett állatok száma idehaza sok ezer, a világban pedig százezres nagyságrendű. Az ember teremtő? Lehet uralni minden élőlényt, és azokat az emberi faj védelmére felhasználni? Ez egy bonyolult kérdéskör.

Állatkisérletek a szépségiparban
A világszerte felháborodást kiváltó állatkísérletek harmadát kozmetikai célokból végzik. Ez a tesztelési forma kiváltható modernebb, humánusabb kísérletekkel is, ráadásul a fejlett országokban - így Magyarországon is - törvények tiltják. Ezzel együtt a hazánkban piacvezetõ nagy kozmetikai cégek egy része még mindig e módszerhez folyamodik termékei elõállításakor. Mikor a kozmetikumok végtelen tárházából válogatunk a drogériák polcai elõtt hajladozva, természetesen a legtartósabb, legnívósabb, legjobb árfekvésû és hangsúlyozottan bõrbarát termék megvásárlása lebeg célként szemünk elõtt. Kevesen tudják, hogy kedvenc esõ- és könnybiztos szempillafestéküket, amely egyáltalán nem irritálja a szemet, nyulakon tesztelték, illetve ugyanezt tették azzal a samponnal is, amely egyáltalán nem csíp.
A hazánkban is jelen lévõ kozmetikai cégek nagy része állatokon teszteli termékeit. Egyes felmérések szerint az állatkísérletek 31 százaléka kozmetikai, 63 százaléka hadászati célokat szolgál. A teszteknek mindössze hat százaléka célozza a gyógyítást.

Állatkísérletek: a halálgyárak százada
Antropocentrikus világunkban az állatok kizsákmányolásának és megbecs-telenítésének számtalan módja létezik. Kezdhetném a sort a kedvesen, jópofán ügyetlenkedő állatok ártatlannak tűnő cirkuszi mutatványaival, amelynek egyetlen célja az állatok nevetségessé tétele olyan helyzetekben, amelyekben az ember oly talpraesettnek mutatkozik és ahol a mutatvány annál sikeresebb minél elképesztőbb és az állat saját világától minél elrugaszkodottabb mutatványra kényszeríti őt az idomár. Majd a különféle "sportok" és időt múlató szórakozások következhetnének amelyekben az állatokat halálra hajszolják, céltáblának használják vagy pusztulásig tartó viadalra ösztönzik őket állattársaik vagy egy fondorlatosan felfegyverkezett ember ellen. Ez utóbbinál oly módon teszik, hogy az állatnak még csak esélye se maradjon a védekezésre vagy a menekülésre, így biztosítva az embernek a felsőbbrendűségét és mindenek felett álló ügyességét és okosságát bizonyítani hivatott tett sikerét. A sorba beletartozik, de messze nem zárja le azt az az ember természetétől idegen táplálkozás ami korunkban oly hatalmas halálgyárakat hozott létre, hogy az ott előállított húslények összsúlya sokszorosan meghaladja a velük táplálni hivatott emberiségét és amely az élet szentségét és a minden egyes élőben fellelhető egyediségét a mesterségesen felpumpált igények és a profitra való sóvárgás szólamai alatt puszta nyersanyaggá züllesztette! Csakhogy a terror legbrutálisabb aktusa kétségtelenül az állatkísérlet. Annak az egyoldalú és egyenlőtlen háborúnak amelyet az ember az állatok ellen vív, ezen epizódja leginkább a náci koncentrációs táborokra emlékeztet. A hasonlóság nyilvánvaló hiszen ennek a háborúnak vannak börtönei, vannak kínzókamrái, vannak krematóriumai és beteges elméi is vannak akik festéket injekcióznak áldozataik szemébe, van üvöltés, fájdalomtól elcsukló hang, könyörgő szemek, tehetetlen düh, érzéstelenítés és higiénia nélkül felnyitott testek, megfertőzött, daganatoktól összeroncsolt szervek és kegyetlen, felháborító pusztulás! Most kezdődő sorozatunkban erről lesz szó.
1.rész, Toxicitási tesztek
A nem orvostudományi célú kutatási állatkísérletek közül a rutin toxicitási tesztek száma a legmagasabb. Hazánkban is a ez a legtöbb állati életet követelő területe az állatkísérleteknek. Legalábbis a jelen pillanatban rendelkezésre álló adatok alapján erre következtethetünk. A toxicitási teszteket egy-egy új vagy valamilyen mértékben megváltoztatott termék veszélyességének vagy ártalmatlanságának megismerésére alkalmazzák. A termékek lehetnek az iparban vagy a mezőgazdaságban felhasznált anyagok például: elektronikai eszközök forrasztásához használt anyagok, festékek, kenőanyagok, növényvédő szerek, műtrágyák, mosószerek, lehetnek élelmiszer adalékanyagok, színezők és ízfokozók, de lehetnek gyermekjátékok alapanyagai vagy mondjuk papírzsebkendő, és nem utolsó sorban kozmetikumok, szappanok, krémek, fogkrémek, körömlakkok, stb. Az alkalmazott kísérletek
Az első olyan tesztekre amelyekben szándékosan állatokat mérgeztek meg, hogy egyes toxikusnak vélt szer emberre való veszélyességét kimutassák, valószínuleg az első világháború vegyi fegyvereinek kifejlesztésekor került sor. Ezen kísérleteknek eredményei voltak a könnygáz, a mustárgáz, a karbonilklorid és később a szarin. A toxikológiai vizsgálatok ebben az időben kezdődtek és azóta is töretlenül alkalmazzák őket. Magyarországon a toxikológiai és minőségellenőrző intézetekben valamint gyógyszeripari vállalatok saját laboratóriumaiban továbbá néhány bedolgozó egyetemen. Az állatokon alkalmazott toxicitást elemző tesztek különfélék lehetnek, egyben azonban mindegyikük közös: az állatoknak szükségtelenül és igazságtalanul szörnyű szenvedést okoznak aminek csak pusztulásuk vet véget. A tesztek kegyetlenségét fokozza, hogy azokat érzéstelenítés vagy a kialakult tünetek bárminemű kezelése nélkül végzik, mivel az befolyásolhatná a kísérlet eredményét. Az állattesztek eredményeinek emberre való alkalmazása ma már általánosan vitatott! Mivel az állatok és az ember szervezete, biológiai felépítése (bélrendszer, idegrendszer stb.) nagymértékben különbözik, ezen kísérletek eredménye erősen megkérdőjelezhető. A fizikai felépítésben rejlő ellentétekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy például a nyúlnak az emberrel ellentétben pislogóhártyája, belső szemhéja is van ami eleve egy óriási különbség. A pontos eredmények érdekében a tesztkörülményeket a valóságnak megfelelően kell kialakítani, azaz ha egy tesztanyag emberre gyakorolt toxicítását akarjuk mérni, mivel végül az ember használja azt, akkor a kísérletet emberen kell elvégezni. Mai modern technológiákat alkalmazva ez már veszélytelenül elvégezhető. 1981-ben neves tudósok találkoztak a svédországi Uppsalában, hogy az állatkísérletek tudományos használhatóságáról értekezzenek. A tudományos tanács az állatkísérleteket, óvatosan fogalmazva "majdnem teljesen felesleges eljárások"-nak minősítette.

Az állattesztek pontatlanok, eredményeik félrevezetők.
Időnként botrányt kavarnak a már jó ideje forgalomban lévő gyógyszerek vagy élelmiszeradalékok, stb. káros hatásai. Mivel vannak olyan mérgező anyagok amelyek az állatokra hatástalanok, de az emberben súlyos betegségek forrásaivá válhatnak és olyanok is amelyek csak az állatokra vagy csak bizonyos fajtákra hatnak, de az emberre veszélytelenek. Így miután más módszerekkel bizonyították, egynémely előzőleg állatokon tesztelt és biztonságosnak nyilvánított termék pl. gyógyszer emberre nézve károsító hatását később a laboratóriumi állatokon képtelenek voltak produkálni a mellékhatást. A hatvanas évek elején ennek, az állattesztek hamis eredményeiből származó tévedésnek anyák és gyermekek estek áldozatul. A világ számos országában születtek gyermekek végtagok nélkül vagy fejlődésükben erősen visszamaradva azoktól az anyáktól akik terhességük alatt bizonyítottan a thalidomide nevű nyugtatót szedték. Ezt az utóbb betiltott gyógyszerkészítményt a hagyományos toxikológiai vizsgálatokkal tesztelték, mégis később derült ki, hogy az emberi magzatban deformációt idéz elő. A tesztek már csak azért sem helytállóak különösen a hosszú távon emberek által fogyasztott termékek pl. ételszínezékek és egyéb adalékanyagok esetében, mert az ember máskép reagál majd egy hosszú távú, folyamatos, kis mennyiségű és koncentrátumú szer adagolására mint egy kísérleti állat az egyszeri, de legalábbis rövid lefolyású vizsgálat során kapott nagy mennyiségű, erős koncentrátumokra.

Ha ez mind igaz, miért alkalmazzák őket mégis világszerte - kérdezhetnénk. Az egyik lehetséges válasz mint oly sok más esetben is az üzlet. A tesztek elvégeztetésével a cégek a vásárlók biztonságának ellenében leginkább a saját maguk érdekeit akarják védeni. Hiszen termékük egy esetleges előre nem jelezhető mellékhatásával kapcsolatban a legjobb alibi, hogy ők elvégeztették a ma elérhető "biztonsági előírásokat". Továbbá vásárlóikat - akik általában nagyon megbíznak a modern tudomány eredményeiben - próbálják biztosítani, hogy termékük biztonságos. Sokak számára pusztán a "Klinikailag tesztelt" felirat látványa és a tudat, hogy ellenőrzés folyik, már garanciát jelent.

Az esztelen kísérletezgetések a tények és tiltakozások ellenére, viruló üzletként tovább folytatódnak, már csak azért is mert azok akik bevezethetnék az alternatív technológiákat anyagilag érdekeltek a kísérletek folytatásában.

A tesztek:
Draize-féle irritációs tesztek.
Az úgynevezett Draize-féle (a feltaláló, az amerikai dr. J. H. Draize neve után) irritációs tesztben a kísérletet végző személy egy teljesen tudatánál lévő, mozgásában korlátozott állat - többnyire albínó nyúl, csipeszekkel kipeckelt szemébe cseppent különböző oldatokat pl. sampont vagy körömlakkot. A kísérleti állatot lekötözik vagy a nyulak esetében egy erre a célra kialakított kalodába zárják amelyből csak az állat feje lóg ki ill. csak a nyakát tartja (nyakkaloda). A kísérlet közben előfordulhat, hogy a szereket elkerülni akaró állat kétségbeesett kapálózásában a nyakát töri. A teszt rendkívüli fájdalommal jár, hiszen a szem az érzékszervek közül a leginkább érzékeny. Még az igen enyhén maró vagy akár teljesen semleges szerek is igen erős kínnal járnak, mert minden nem "oda való dolog" testidegen és a szervezet tiltakozását váltja ki. A tesztanyagok szembe juttatását követően bizonyos intervallumokban 12, 24, 48 óra stb. a kísérletet végző személy feljegyzi a szem finom szövetei roncsolódásának fokát amely lehet ödéma, bevörösödés, fekélyképződés, bevérzés vagy vakság.
A károsodás fokát egy irritációs skálán személyes becslés alapján határozzák meg. Ebből adódóan ugyanazzal a szerrel más laboratóriumban más és más eredményt kaphatunk.
Neves toxikológusok is egyet értenek abban, hogy a Draize tesztek "durvák és pontatlanok mert pusztán a megfigyelésen alapszanak". Különös, hogy a legsúlyosabb kritikák magából az iparágból erednek. 1971-ben az Esso Orvosi Kutató Részlege és egy másik cég által kezdeményezett vizsgálat kimutatta, hogy a Draize teszt nem hiteles. A huszonöt laboratóriumban lefolytatott megfigyelés alapján a tanulmány rendkívüli eltéréseket fedezett fel a teszteredményekben, ahogy a kísérletet levezető személyek a nyulak reakcióit felbecsülték. Végül kijelentették, hogy "a procedúra nem lehet mértékadó alapja semminemű új szabályozásnak". 1986 februárjában Johns Hopkins a Center for Alternatives to Animal Testing (Központ az Állattesztek Alternatívájáért) munkatársa kijelentette: "A Draize teszt nem tükrözi megfelelően az emberen létrejöhető irritáció fokát." Halálos dózis teszt. (LD 50, letális dózis teszt) Az akut mérgezés vagy halálos dózis tesztet annak megállapítására eszelték ki, hogy mennyi az a szervezetbe juttatható anyagmennyiség amennyitől a vizsgálatban részt vett tesztcsoport egyedeinek fele elpusztul. Innen az elnevezés is: halálos dózis 50 (LD-50). Ezt az igen elterjedt tesztet kb. 1927-óta alkalmazzák. A teszt folyamán az esetek többségében, egy tömlon keresztül különféle szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagot, például arcpúdert vagy más kozmetikumot, vegyszereket, mőanyag alapanyagot erőszakolnak az állatok gyomrába. A folyamatot ezért kényszeretetésnek is nevezik. Máskor a szereket a gyorsabb felszívódás érdekében a bőr alá fecskendezik illetve a légnemű anyagok esetében gázkamrában vagy gázmaszkkal hosszan, akár több órás időtartamig is az állatokkal kényszerlélegeztetik.

Az kényszeretetésnél a tesztelt anyagok mérgező, maró és egyéb roncsoló hatásától, valamint a szervezetben okozott mérgezéstől eltekintve sokszor pusztán az anyag mennyisége halált okoz. Máskor az állat a kiöklendezett szertől fullad meg amitől apró szervezete szabadulni próbál. Kényszeretetésnél bélvérzés és a tömlő okozta sérülések is megfigyelhetők.

A kísérletekben általában rágcsálókat: patkányokat egereket és nyulakat, valamint nagyszámú kutyát, macskát, ritkábban majmokat használnak fel. Meg kell jegyeznem, hogy a laborban használt patkányoknak semmi közük az oly sokakban undort keltő csatornapatkányokhoz.

Ez a teszt az egyes szerek toxikusságának meghatározására eleve megbízhatatlan eredményt ad hiszen az egyes állatfajok sajátosságaitól sőt a fajon belül az egyes egyedek fizikai állapotától, korától, nemétől is nagyban függ. Például a nikotin az ember számára már 0.9 mg/kg-os adagban halálos, de egy kutyának 9.2 mg/kg, egy galambnak 75 mg/kg, egy patkánynak 53 mg/kg a halálos adag. Ilyen alapon a toxicitási vizsgálatok eredményét főkép azok emberre való alkalmazását akár jóslással is előre jelezhetnék.

Teratológia Kényszeretetéses eljárással történnek a teratológiai tesztek, is bár ezek célja nem a halálos dózis megállapítása hanem a toxicitás finomabb következményeinek felderítése. Ezért a tesztanyagok koncentrációja és mennyisége az LD tesztben alkalmazotthoz viszonyítva kisebb, viszont idotartama sokszorosan meghaladja azt. Maga a tudományág elnevezése a teratogen görög eredetu szóból ered. Teratosz jelentése szörny, és génesz jelentése születés. Ami a toxikológia esetében arra utal, hogy ok maguk kárhoztatják ezeket a szánalomra méltó állatokat születési deformációra. A vizsgálatot kényszer etetett majd mesterségesen megtermékenyített nőstényeken alkalmazzák. Mielőtt az anya megszülhetné utódját széndioxidgázzal megfojtják, majd a magzatot kioperálják és felboncolják. A magzatnak a beetetett anyag miatt keletkezett fejlődési hibáiból pl. csontozatának torzulásából következtetnek a mellékhatásokra. Az ilyen vizsgálatokat, de más vizsgálatokat is veszélyes és fájdalmas ellenőrző vizsgálatok pl. a szemüregből vagy a szívből való vérvétel, gerinccsapolás, vizeletvétel, stb. teszik az állatok számára még elviselhetetlenebbé.

Bőr irritációs tesztek.
Ebben a tesztben az állatok szőrét leborotválják esetleg a bort is megkaparják a nyers felületig. Ezután a tesztelni kívánt anyagokat a bőrre ill. a bőrbe kenik és a sebet letakarják, majd befáslizzák vagy begipszelik. A gipszelés célja, hogy a kínlódó állat ne tudja a szert letisztítani, miközben fájdalmától szabadulni akar. A szert adhatják fecskendővel is a bőr alá vagy az izomzatba vagy a végbélbe. A tesztek eredményeként hólyagképződés, vérzés és fekélyképződés lép fel. Némely maró anyag (a nyers bőrön még a legenyhébb anyag is az) teljesen áteszi magát a szerencsétlen teremtmények bőrén, elevenen égetve őket. Ezután meghatározott idő után a sebeket megvizsgálják és a hatásokat feljegyzik.

Jogaiktól megfosztva
A kísérleti állatok a külvilágtól teljesen izoláltan, szűk ketrecekben vagy terráriumokban tengetik nyomorúságos életüket, minden természetes igényüktől megfosztva. Nincs napfény, friss levegő, társaság mit sem szólva az állatok társadalmi igényeiről. Mozgásterük a végletekig korlátozott, egy kutyának kb. 1.5-szer 1.5 méter, egy nyúlnak 50-szer 30 centiméter, egy rágcsálónak még kisebb terület jár. A kísérleteket valamiképp túlélo állatok rendszerint más tesztben már nem alkalmazhatók így végül őket is elpusztítják. Néhányukat széndioxidgázzal fujtanak meg másokat egyszerűen agyonütnek. A kutyákat úgy ölik meg, hogy hónaljban elvágják az artériát és elvéreztetik őket. A "munka" során felgyülemlő tetemektől való megszabadulás legsimább módja a hamvasztás. A toxikológiai telepeken látható magas kémények erre a célra is szolgálnak. Arra a kérdésre, hogy hány állatot ítélnek kínhalálra a magyarországi toxikológiai tesztekben ma még nem tudunk pontos adatokkal szolgálni. Jórészt azért mert az illetékesek gyártási titokra hivatkozva nem adnak ki információkat (és különben is igen idegesek lesznek ha erről faggatjuk őket) sot alkalmazottaikat is írásban hallgatásra kötelezik. Néhány külföldi adat viszont rendelkezésre áll és ezekből halványan következtethetünk a magyar viszonyokra. Pl. az Egyesült Államokban évente 5 millió kutyát, rágcsálót és majmot használnak fel. Magyarországon valószínűleg évente több tízezer állat pusztul el csak a toxikológiai vizsgálatokban. Honnan származnak az állatok? Az állatokat külön erre a célra szakosodott hazai állattenyésztők, vagy a felhasználók maguk tenyésztik.

Erőszakmentes in vitro alternatívák
Az alternatív tesztek kikerülik a teszteredményeknek a tesztállatok kondíciójából, korából, és a faji eltérésekből adódó differenciáit így azok könnyen szabványosíthatók és nemzetközileg is elfogadottak lehetnek. Az esetek többségében a nem állati kísérletek lényegesen olcsóbbak és kevesebb időt igényelnek az élő állatokon végzett tesztekkel szemben. Az InVitro International Eytex tesztcsomagja például egy kemikália három koncentrációját képes tesztelni 99.50 dollárért míg a Draize teszt ugyanezt 1,000 dolláros áron teszi. Az állatokat mellőző vizsgálatoknak másik nagy előnye, hogy nem kell állatokat vásárolni vagy tenyészteni, sőt táplálásuk és tartásuk szükségtelenné válása is költségcsökkentő. Már a hatvanas években is folytak kutatások az állatok kiváltására vonatkozóan. Az Agarose Diffusion metódus is ennek az időszaknak a terméke. A tesztet az orvosi eszközökben és protézisekben használt műanyagok és más szintetikus anyagok toxicitásának megállapítására fejlesztették ki. A tesztben, emberi sejteket és kis mennyiségű tesztanyagot helyeznek egy lombikba úgy hogy azokat csak egy vékony réteg agarose, egy tengeri alga származék választja el. Ha a tesztanyag irritáns akkor körülötte elpusztulnak a sejtek. Az Ames tesztben a vizsgálni kívánt kemikáliát salmonella typhimurium baktérium kultúrával vegyítik majd különböző aktiváló enzimeket adnak a keverékhez. A technológia 174-ből 156 állati rákkeltőt és 108-ból 96 ártalmatlan szert volt képes detektálni. Azaz a teszt 90 százalékos pontossággal dolgozik. A fent említett Eytex-metódus, az irritációt egy növényi proteint módosító rendszeren keresztül állapítja meg, a szaruhártya reakcióit imitálva. Minél nagyobb az irritáció az oldat annál átlátszóbbá válik. Az elszínezodés egy speciális színskálán pontosan mérhető. A Skintex formula, amit szintén az InVitro International fejlesztett ki, a közönséges tök sárgás héjának alkalmazásával utánozza az emberi bor reakcióit idegen anyagokra. Mindkét technológia több mint 5000 különböző anyag toxicitásának kimutatására alkalmas! A Neutral Red Bioassay, a Kaliforniai Clonetics Corporation terméke, egy vízben oldódó festéket ad a normál emberi bőrsejtekhez. Egy számítógép méri a festék borsejtekbe való felszívódásának fokát, megmutatva a relatív toxicitást. A számítógépes elemzés kizárja a felmérést végző személy szubjektív megfigyelését ami az állattesztek precízségének egyik komoly korlátja. Megemlíthetünk két emberi bőrsejteket alkalmazó technikát is a Clonetics EpiPackját és a Marrow-Tech, NeoDerm nevű termékét. Alternatív technikákat ajánl két Cambridge-i cég is a Biosurface Technology és az Organogenesis. A számítástechnika rohamos fejlodésével ma már olyan matematikai és komputerizélt modellek is rendelkezésre állnak, amelyek a már ismert toxikus anyagok felépítését és tulajdonságait felhasználva képesek pontos információt szolgáltatni az anyagkombinációk vagy új szerek "viselkedésével" kapcsolatban. A Health Designs Inc. által forgalmazott Topkat software-csomag pl. száj, szem és bőr irritációk előrejelzésére is alkalmas. A jelenleg elérhető technológiák folyamatos fejlesztése komoly kihívást jelent a hagyományos toxikológiának és elterjedésük várhatóan megold egy komoly etikai problémát. Az emberi tényező Azoknak az embereknek akik az állatkísérletekben részt vesznek mindennapos tevékenységük, hogy megölnek vagy szenvedést okoznak érző, tudatos lényeknek. Milyen lehet megszokni a pusztítást? Milyen értékrend működik bennük? Mit várhatunk tőlük? Vajon ha olyan döntés elé kényszerülnének ahol emberéletek felett kellene dönteni, könnyedén választanák-e a halált hisz számukra ez olyan egyszerű? Vajon családjuk és ismeroseik elott eltitkolják-e az olyan kényes és szégyellni való epizódokat mint egy kutya megfojtása vagy megmérgezése? Ez szinte bizonyos, nem hinném, hogy a munkából hazatérve büszkén mesélik a gyermekeiknek, akik mondjuk épp egy képeskönyvet forgatnak, hogy "ma éppen egy bájos fehér nyuszi szemébe csöppentettem hajlakkot". Ha ilyen ismerősöd van egyszer kérdezd meg tőle!