Jellegzetes állat, de a tengeren ránézésre képtelenség megkülönböztetni közeli rokonától, a hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfintől. A két faj között néhány finom különbség van: főként a mellúszók hossza, a fogak száma és a koponya alakja tér el. A rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfin a melegebb vizeket kedveli, de azért elterjedésük között van átfedés. A rövidszárnyú gömbölyűjefű-delfin gyakran palackorrú delfinek és más kisebb cetfajok társaságában található, bár ismeretes, hogy megtámadja ezeket. Társas állatok, erős az anya-utód kapcsolat. Utazás közben a csapattagok kilométereken keresztül úszhatnak egymással párhuzamosan.

Család:

Delphinidae

Faj:

Globicephala macrorhynchus

Egyén nevek:

nincs

Élőhely:

nyílt tengerek, part menti vizek

Gyakoriság:

gyakori

Egyedszám:

ismeretlen

Veszélyek:

vadászat/halászat, halászhálóba gabalyodás

Csoportméret:

10-30 (1-50) néha néhány 100 is lehet együtt

Táplálkozás:

polipok/kalmárok és halak

Testfelépítés:

• domború hej (az idős hímeken ez határozottabb)
• mindkét szem mögött szürke vagy fehét átlós csík húzódik
• a hátúszó jóval a központ előtt van, melynek nagyon széles az alapja, alakja nem és életkor szerint változik, csúcsa lekerekített és homorú hátuésó szegélye van
• szürke vagy fehér palást
• a kifejlett hímek nagyon sebhelyesek lehetnek
• a karcsú test az életkorrek erőteljesebbé válik
• megvastagodott faroktörzs
• a test általában szurokfekete vagy sötétszürke
• a has szürke vagy piszkosfehér foltja változó és kevésbé élénk, mint a hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfiné
• a hósszú, sarló alakú mellúszók a fej közelében ülnek, szegélyük finoman ívelt, a testhossz 14-19%-a
• W alakú szürkésfehér folt a torkon
• a száj lefelé nyílik
• fogak 14-18/14-18
• zömök test, de hosszú
• születési tömege: 60 kg
• felnőtt tömege: 1-4 tonna

Farokúszó:

• élesen kihegyezett csúcs
• feltünő bemetszés a farokúszó közepén
• homorú hátulsó szegély
• a farokúszó mélymerülés előtt a felszín fölé emelkedhet

Viselkedés:

Néha egész csapatokat lehet lebegve látni, ilyenkor közel engedik a csónakokat. Olykor csapkodják a farkukat és kémlelődnek. Az óceán hullámain lovagolhatnak. Ritkán ugranak. Többnyire éjjel táplálkoznak, 10 percre vagy még hosszab időre is lemerülhetnek. Erős kilégzésük csendes időben látható. Faroktörzsüket merülés előtt erősen meghajlítják. A borjak felszínre érkezéskor egész fejüket kidugják a vízből, a felnőttek általában csak a fejtetőt, viszont néha ugrándozva úsznak, testük nagy részét kiemelik a vízből, amikor sietnek vagy gyorsítanak.

Előfordulás:

Széles körben előfordul, de a pontos elterjedése nem ismert, mert összertéveszthető a hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinnel; előfordulása trópusibb, de élőhelyeik némileg átfedik egymást. Néhány populáció lehet, hogy különálló fajt képvisel (úgy tűnik, 2 populáció Japán közelében genetikailag elkülönült). Vándorolnak, de nincs állandó útvonaluk, egyes észak-déli irányú mozgásaik a táplálékállatokat, vagy a meleg vizek áramlását követik. A tengerpartok és a nyílt vizek közötti mozgásukat a tintahalak ivása szabja meg, az ivási időszakon kivül a partoktól távolt találhatók. Egyes populációk egész évben egy helyen maradnak, pl. a Hawaii- és Kanári szigeteknél. A mély vizeket kedvelik: a kontinentális peremek és a tengeri árkok környékén keressük őket. Hajlamosak partra vetődni.