- Húsz éve vagy a pályán. De mióta érzed magad teniszezőnek?

- 19 éves korom óta. Amikor leérettségiztem, akkor döntöttem el, hogy mindent alárendelek a sportnak.

- Ennyi idő után nyújt még újdonságot a játék?

- Mindig. Minden játékos más, és ezért mindig új helyzetek és kihívások alakulnak ki. Lámpalázam is van a versenyek előtt. Nem olyan, amely negatívan befolyásolja a játékomat, hiszen jó érzés nagy közönség előtt teniszezni. Ösztönöz és motivál, hogy még jobb legyek és szórakoztassam is őket. De egyben nyomasztó is, mert mindenki rám figyel. Az a legjobb, ha ezek között az érzések, hangulatok között megvan az egyensúly.

- Mi az, ami ki tud mozdítani a mélypontokról?

- Az motivál, hogy mindig a következő meccsre összpontosítok. És mivel minden héten egy új versenyen kell elindulnom, minden alkalommal új lehetőség adódik arra, hogy jobban szerepeljek. Ezt kell szem előtt tartom, hiszen ez adja a szükséges erőt, hogy egy nehéz, esetenként vereségekkel teli korszakot magam mögé utasítsak.

- Melyiken könnyebb továbblépni, a vereségen vagy a győzelmeken?

- A vereségekből levonom a tanulságot, és ezzel le is zárom. Nincs értelme sokat rágódni a negatív tapasztalatokon, mert ez nem visz előre. A győzelem persze más, hiszen ezért dolgozom. Akkor vagyok elégedett, ha ki tudom hozni magamból a maximumot.

- Milyen tulajdonságok határoznak meg egy sportembert?

- Egy igazi sportolót szerintem a tehetsége, kitartása, a stabil teljesítménynyújtás és a sport iránti elkötelezettsége. Ezek közül a stabil teljesítménynyújtás elérése a legnehezebb, és ebben van még mit tanulnom.

- Egy internetes fórumon azt nyilatkoztad, hogy életed végéig ezzel szeretnél foglalkozni. Máshol azt olvastam, hogy érezted már úgy: abba kellene hagynod a teniszt. Sokszor érezel így?

- Természetesen vannak hullámvölgyek, de nem emlékszem arra, hogy valaha azt mondtam volna, hogy rövid időn belül visszavonulnék. Persze annak is biztos el fog jönni egyszer az ideje. A teniszhez értek a legjobban. Ami még ennél is fontosabb, hogy a sport szerves részévé vált az életemnek, és remélem, hogy az is fog maradni.

- Mi foglalkoztat még? Hogyan képzeled a jövőt, mondjuk a tenisz után?

- Szeretek előre tervezni. Rendszeresen gondolkozom, hogy mivel fogok a profi karrierem után foglalkozni. Egyelőre nem tudok elég időt szakítani arra, hogy beiratkozzak egy főiskolára vagy egyetemre. Egész évben utazom, ha itthon vagyok, akkor időm nagy részében edzeni szoktam. Érdekel a pszichológia, és ez talán egy olyan terület, amely a sportolói múltammal jól összeegyeztethető. De a közgazdaságtan iránt is érdeklődöm, amely viszont egy teljesen más irány.

- Meg kell felelned a rajongói elvárásoknak. Magánemberként vigyázol-e a viselkedésedre, megjelenésedre?

- Igyekszem mindig magamat adni, nem próbálok mást elhitetni, mint amilyen a valóságban vagyok. Úgy érzem, hogy ezt inkább megbecsüli a nagyközönség, illetve szimpátiát ébreszt. Sokkal barátságosabbnak, emberközelibbnek látnak így, mintha folyamatosan változtatnám a személyiségemet. Egyébként sem tudok színészkedni.

- Sokat utazol. Van-e honvágyad, hiányoznak-e az itthoni szokásaid?

- Az utazással kapcsolatosan szerintem inkább a rengeteg lenne a megfelelő kifejezés. Természetesen sokszor érzem úgy, hogy szívesebben lennék otthon a családommal és a barátaimmal, de tudom, hogy vannak esetek, amikor ez lehetetlen. Tisztában vagyok azzal is, hogy a karrieremnek köszönhetően annyi mindent láthattam már, amennyit az emberek többsége nem látott még, vagy talán nem is fog látni soha. És ez gyakran segít elnyomni a honvágy érzését.

- Úgy tűnik, hogy azért sok mindenről kell lemondanod.

- Egyelőre élvezem a lehetőségeimet. Megadatott nekem, hogy azzal foglalkozzam, amit igazán szeretek. Gyönyörű helyekre jutok el, különleges emberekkel találkozhatok, megfordultam már szinte a világ minden pontján. Hiszek benne, hogy a későbbiekben lesz még módom mindent bepótolni. Nehéz viszont egy normális kapcsolatban élni, ha az ember az év több mint 60%-át távol tölti az otthonától. Mert mint mindenki más, természetesen én is szeretném megtalálni a páromat, akivel boldog lehetek.

- A maradék szabadidődet mivel töltöd?

- Nagyon szeretek otthon lenni és olvasni. Egyszerűen csak pihenni. Megmondom őszintén, hogy leginkább könyveket szoktam olvasni, de egyre gyakrabban használom az internetet, és egyre több újdonságot fedezek így fel. De sajnos erre sem jut annyi időm, amennyit szeretnék.

ÉS egy mostanában adott interjú:

-Helycserés támadás a ruhásszekrényben. Utcai ruhák előre, teniszcuccok hátra. A 22 ezstendő Petrának nem, csak a gerincének volt sok. Porckorongsérve kb.   évvel ezelőtt alakult ki, de az elmúlt másfél, lassan két évben egyre több bosszúságot okozott. A rossz a legrosszabbkor jött, hiszen Petra éppen eljutott a legjobb 30.-ig, amikor egy-két napra, aztán hétre, majd hónapra mondta fel a szolgálatot a dereka.

Műtét vagy gyógytorna? KÉs, vagy alternatív kezelés? Petra mindent megpróbált. A problémával foglalkozó összes orvos felkereste nemcsak Magyarországon, de külföldön is. Tanács akadt bőven, de a vége mindig ugyanaz lett. A több mint két évtized alatt elhasználódott a teste, s bár segíteni lehet, ez olyan időkiesést jelent, ami a világranglistában is megmutatkozik. Illetve már jóval a visszvonulása előtt megmutatkozott, jhiszen egy ideje már nem találtuk az első kétszázban.

Innen pedig nem könnyű felállni. Pláne úgy, hogy nicnsen garania arra, hogy sérülése nem újul ki. Maardt tehát a gondolkodás, számvetés, néhány átsírt éjszaka, majd pedig a döntés.

Mandula Petra életében új fejezet kezdődött. Szívesen Emlékszik majd vissza a Roland Garros negyeddöntőjére, a sydneyi és az athéni olimpira, amelyeket a legfantasztikusabb élményei közés sorol, szívesen emlékszik vissza a világ legjobb teniszezőire, akik közé bekülzdhette magát.