Egyik nap a könyvtárban internetezve egy fura oldalra tévedtem. Görke, azaz a Görénykedvelõk Egyesülete a vadászgörényekkel foglalkozik. Ott mindenféle aranyos képeket láttam ezekrõl az állatokról. Volt kölyök-felnõtt, vadas-albínó, kicsi-nagy, fiú-lány... szóval minden, ami szem-szájnak ingere. Nagyon megtetszettek. Elkezdtem olvasgatni a róluk szóló írásokat... Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nekem is kell egy! Ezt még tetézte, hogy a barátnõm is kapott egyet az ismerõsétõl. Így testközelbõl is megfigyelhettem ezeket az állatokat. Lelkesedésem nagyon ragályosnak bizonyult, mert a párom is elkapta eme kórt. Egyik alkalommal, mikor náluk jártunk, megtudtuk, hogy a keresztapukája is vett egy albínó példányt. Rögtön átmentünk hozzá göri-látogatóba. Nagyon édi volt. Most már tényleg nekünk is kell egy kislány!

Megbeszéltük a Sanyival, hogy felhívja a tenyésztõt és leinformálódik, hogy van-e kisgöri. Pár nap múlva jött a telefon, hogy a hét elején (2003.08.26-án kedden) világra jött az új alom. Csak kettõ kicsi született. Egy fehér, piros szemü és egy vadas. Sajnos a nemüket meg nem tudta megállapítani. Otthon összegyût a kupaktanács... Milyen színü legyen? Nekem teljesen mindegy volt. De Gábor vadast szeretett volna. Ám legyen! A bökkenõ csak az volt, hogy a vadas jószág nem lány volt. Most mi legyen? Hozzuk el! És így is lett... Október 5-én mentek el érte a fiúk. A barátnõmtõl kölcsönkértem a macskaszállító ládáját. Abban hozták el. Olyan pici volt, hogy szinte elveszett benne... A tenyeremben is szinte elveszett. Olyan kis esetlen, gyámoltalan volt. Szegény biztos félt... Én sem venném jó néven, ha 6 hetesen idegen helyre kerülnék. Az a sok idegen lény, hang, szag... Ráadásul még az anyukája és a testvére sincs sehol... Szegényke...Az elsõ héten kezdetben gyakran sírt, majd egyre ritkábban, végül teljesen elhagyta.

Hmmm... Te sem lehettél nagyobb 5-6 hetesen! Na mindegy! Amúgy is meg volt rólatok a véleményem! Milyen dolog egy családot szétszakítani!? Nem szégyenlitek magatok?! Amúgy meg nem is féltem, csak nagyon hideg volt. És túl világos... De mindegy! Ti ezt úgysem érthetitek meg! Annak meg kifejezetten örültem, hogy a hugi nem volt mellettem! Nem kellett mindig a nyafogását hallgatnom! "Anyu, éhes vagyok! Anyu, fázok! Anyu, a bátyus elvette a játékom!..." Kész csoda, hogy eddig is bírtam! Sírás? Az mi? Gazdi, pucold ki a füled, vagy menj el egy tanfolyamra, ahol megtanítják, hogy mi a sírás és mi a kiabálás közti különbség! De inkább az elsőt ajánlom, mert nem igazán akarod a mai napig sem meghallani, ha torkom szakadtából üvöltök... Vagy ez egy újabb trükk??? Majd kiderítem!

Hazaérve betettük a ketrecébe, amit már jó elõre megvettem. Volt benne alom, etetõ- és itatótál, alvóláda, játék, puha, megel rongyocskák. Azonban volt egy kis gond. Olyan apró volt szegény lába hogy a létrán a fokok közé csúszott a mancsa. Az emberi leleményesség azonban mindenre tud megoldást. Volt nekem egy csomó rossz pólóm. amit nem használtam. Ezzek kibéleltem a ketrec alját és a létrát is befedtem.

Leleményesség! Hah! Nevetnem kell! Még hogy te! Ha én nem kezdem el a rongyot a létrán cibálni felfelé, akkor neked soha nem jut eszedbe, hogy az ott milyen jól mutat... Ennyit erről!

Az egész éjszakát átaludta. Nem is csodálom! Ennyi izgalom egy napra...

Szeretek aludni... Különben is! Örülj, hogy nem a lábad rágtam egész éjjel! Megérdemelted volna....

Másnap egy kicsit még meg volt szeppenve, de érdeklõdve nézegette új helyét. Evett is, bár az ivással volt egy kis gondja. Egy fél napig azon töprenget, hogy vajon a csõrös itatót hogyan is kell használni... Délutánra azonban már profi volt a témában.Amilyen hangosan csak tudott, zörgött a golyóval és közben nagy büszkén lesett ránk, hogy látjuk-e milyen ügyes...

Ettem.. bár anyu sokkal jobban főzött, mint te! Csoda, hogy még nem haltál éhen! A másik gazdi sokkal jobban csinálja meg nekem a husit! Ha jó leszel, te is ehetsz belőle! De nem sokat ám! Viszont az összes fehér kis tojást - amit a husihoz adtok, és úgy néz ki, mint a hangyatojás - megkapod! Azt te ugyis szereted! Nem tudom mi a jó bennük... Fúj! Viszont a kifőtt tésztámból nem adok!

folyt. köv.....