Sesshoumaru első könnycseppe Egy szép napon mikor Sesshoumaru, Rin és Jaken a hegyszélén lévő erdőben sétáltak, R. megpillantott egy lepkét és elkezdte üldözni.S. utána kiálltott: -Rin! Vigyázz, mert sok veszélyes szellem él az erdőben! De a lány meg se hallotta őt.S. és J. lemaradtak, és J. így szólt urához: -Sesshoumaru Nagy úr!Nem értem miért aggódsz ennyire ezért a szánalmas halandóért. S. erre megállt és ezt válaszolta: -Fogd be a szád és törödj a magad dolgával! Majd tovább indult. J. meg sem tudott szólalni.Nem értette, hogy miért ragaszkodik ennyire ahhoz a lányhoz. -TAlán szereti?-gondolta.-Áh, az lehetetlen, hisz S. képtelen bármilyen gyengéd érzelmeket táplálni az emberek iránt.Észre vette, hogy lemaradt S.-tól és gyorsan utána rohant.S. egy szót se szólt, de J. se.Egyszer csak egy sikolyt hallottak.R. volt az. Megtámadta egy kobra szellem.S. sietett, h megmentse a lányt. Amint oda ért a szellemmel rögtön végzett. R.-hez fordult, és így szólt: -Minden rendben van, már nem fog bántani. De a lány csk sírt és sírt.S. nem értette, hogy mi baja van.Ennyire megrémült volna?Aztán észrevette, h R. lában van egy harapásnyom. S. megpróbálta kiszívni a mérget. Majd elvitte a közeli folyó partjához, mert R. belázasodott, és remélte, hogy a hideg víz leviszi a lázát.De nem így történt. A lány nagyon rosszul volt, szinte már a halál küszöbén állt. J. látta, h S. mennyire aggódik, ezért ezt mondta: -Ismerek egy gyógyítot, Akanét.Ő egy boszorkány. Ha valaki képes segíteni, akkor ő az. S. rábólintott. Azon nyomban el is indultak. Nagyon siettek, hogy minél előbb oda érjenek. Nem volt olyan messze, csak néhány órás volt az út.Amikor végre megérkeztek, megláttak egy lányt, aki épp gyógynövényeket szedett a házikójának kertjében. J. odament a lányhoz és elmesélte, hogy mi történt. A lány elmondta, hogy ő Akane.S. meglepődött, hogy az állítólagos boszorkány, egy ilyen vékony, és törékeny lányka. Nem lehetett több 17 évesnél. Nehezen akarta elhinni, hogy tényleg megtudja menteni Rint.Akane megvizsgálta a beteget, és elmondta S.-nak, hogy csak úgy tudják meggyógyítani, ha szereznek egy nagyon ritka gombát. A fekete tinórut, ami csak a Szellemek-hegyén terem. Kevesen vannak, akik oda merészkednik, mivel ott élnek a legveszedelmesebb szellemek is. S elindult a hegy felé, és J. is vele tartott. S. egész úton csak arra tudott gondolni, hogy mi lesz vele, ha R. meghal. Megint egyedül lesz, senki sem fogja szeretni. Megrémítette ez az érzés. Eddig észre se vette, hogy R. milyen fontos része az életének.Már majdnem a hegytetején jártak, mikor J. felkiálltott: -S. Nagy úr!Ott van a tinórut. Gyorsan oda akart szaladni, hogy meggyőződjön róla, hogy tényleg ezt a gombát keresik e. De pont mikor megindult volna, megjelent egyhatalmas Sárkány szellem, és nem engedte, hogy tovább menjen. S. ideges lett, rá kiálltott: -Tűnj el az útamból, különben véged! De a szellem csak ennyit válaszolt: -Próbálj csak megölni, nem fog sikerülni. S. rátámadt, meg sem fordult a fejében, hogy ez a szellem erősebb nála és meg is halhat.Csak az érdekelte, hogy megszerezze amiért jött.Heves küzdelembe kezdtek. Egyszer úgy tűnt S. fog életben maradni, de utána pont az ellenkezője . J. végig S.-nak szurkolt. Látta rajta, hogy nem tud teljesen a harcra összpontosítani. Szeretett volna segíteni, de nem tudott. A harc közben S. csak R.-re tudott gondolniA szeme előtt lebbegett a lány arca, amint elhagyja az életerő. S. már sok helyen vérzett, alig állt a lábán, de tudta, ha most összeesik ő és R. is meghalnak. A saját életét nem féltette annyira, mint a lányét. Hirtelen előrántotta a Toukijint, és egy csapással végzett az ellenfelével. S. majdnm összeesett, de aztán inkáb elindulta gombáért. Szedett belőle néhányat, és már ment is vissza R.-hez.MIkor megérkeztek Akane a ház előtt ült, lehajtott fejjel. S. megdermedt, rögtön tudja, hogy miért ül kint a boszorkány. Befutott a kunyhóba. LÁtta, hogy R. ott fekszik, élettelenül. S. ráparancsolt a gyógyítora, hogy készítse el a főzetett és adja be a betegnek. Mire a lány csak ennyit mondott: - Már késő. S. ráförmedt: -Nem, az nem lehet. Ted, amit mondtam, különben... A boszorkány látta rajta mennyire megviselte ez az egész, pedig nem gondolta, hogy egy ilyen erős és kegyetlen szellem ennyire eltud gyengülni. Felállt és bement. Elkészítette az orvosságot és be is adta rögtön a szenvedő gyermeknek. S. utána ment, tudni akarta, hogy javul e az állapota. Órákon át azt figyelték, hogy használt e az ellenszer.Akane egy kis idő múlva megint megvizsgálta Rint. Nem éppen olyan képet vágott, ami Sesshoumarut megnyugtatta volna. Sőt ellenkezőleg, nagyon nyugtalan lett.A férfi oda hajolt a lány fölé. Egy ideig csak bámulta, majd egy könnycsepp csordult le az arcán. Meglepődött ezen, hisz ilyen még soha nem történt vele. Még soha nem sírt. Nem tudta, hogy most mihez kedjen ezzel az érzéssel. Amint a könnycsepp legördült az arcáról, a lány arcára csöppent. S. már készült felállni és elmenni, mikor egy kis kéz utána nyult, és letörölte az arcáról a könnycseppet. És így szólt: -Sesshoumaru Nagy úr! Ne félj én soha nem foglak elhagyni téged. MIndig veled leszek, ha már nem is élek, akkor is. Ott leszek a szívedben. Igérd meg, hogy soha nem fogsz elfelejteni. Amint ezt meghallotta, megpróbált erőt venni magán. Szerettett volna R.-re mosolyogni, més egyszer utóljára, de nem sikerült. Mégis R. tudta, hogy mennyire aggódott érte és, hogy nem fogja elfelejteni soha. Azt is tudta, hogy szereti őt,mintha a húga volna. A rosszulléte alatt csak az adott neki erőt, hogy van valakije, aki szereti és akit szerethet. Így már nyugadtan halhatott meg.