Székesfehérváron maradok!
2006.02.02. 19:55
(Népújság 2003 téli száma)
• Amikor még a marosvásárhelyi ASA serdülôcsapatában rúgta a bôrt, már lehetett látni a játékán, hogy tehetséges focista. 2000 augusztusában lett a kecskeméti IFK magán labdarúgóiskola leigazolt játékosa, egy év után a Kecskemét FC NBI B-ben szereplô klub ifjúsági csapatához került, késôbb a felnôttcsapat játékosa lett. 2003 nyarán több magyar elsô osztályú csapat ajánlata közül a Videoton jogutódjának számító Fehérvár FC ajánlatát fogadta el, s jelenleg a csapat egyik meghatározó játékosa, a Nemzeti Sport újságírói a 2004-2005-ös bajnokság végén a bajnokság legjobb jobbhátvédjének választották. Jelenleg is több csapat érdeklôdik szolgálatai iránt, a magyar elsô osztályból, de külföldrôl is. A marosszentgyörgyi születésû Csizmadia Csaba - mert róla van szó - azonban Székesfehérváron szeretné folytatni pályafutását.
- Egy nagyon nehéz tavaszi idény van mögöttünk, anyagi gondjaink is voltak, tíz meghatározó játékos távozott. Négy-öt rutinos focista maradt, a fiatalok köréjük zárkóztak fel, az átlagéletkor 20 év körüli. Célkitûzésünk, mint a legtöbb olyan csapatnak, amely abban az évben került felsôbb osztályba, a bennmaradás volt. Az ôszi idényben azonban annyira jól ment, hogy ezt a 6., majd a 8. helyre módosította a vezetôség. Ez utóbbit teljesítettük is.
- Neked hogy ment a játék? Rúgtál gólt az elsô osztályban?
- Minden mérkôzésen kerettag voltam, egy kivétellel pedig, amikor csereként álltam be, kezdôember is. Az elsô gólomat, amely a gyôzelmet jelentette egyben, Gyôr ellen szereztem, a 64. percben 1-1-es állásnál. A Nemzeti Sport a mérkôzés legjobbjának kiáltott ki ezen a mérkôzésen. A kupában is a negyeddöntôig jutottunk, s egy kis szerencsével akár feljebb is kerülhettünk volna.
- Hogyan értékeled az idény végén az összteljesítményed?
- Nem vagyok szakember, újságíró vagy kritikus, ezért az értékelést rábízom a szaksajtóra. A Nemzeti Sport azonban a bajnokság legjobb jobbhátvédjének értékelt, azaz én kaptam átlagban a legmagasabb osztályzatokat ezen a poszton, ami egy húszéves labdarúgó számára, azt hiszem, nagy elégtétel. A bajnokság csapata a következôképpen fest, s ebbôl látható, hogy elôkelô társasághoz tartozom: Szûcs Lajos (Ferencváros) - Csizmadia Csaba (Fehérvár), Éger László (Debrecen), Juhász Roland (MTK), Vanczák Vilmos (Újpest), Simek Péter (Újpest), Ronald Habi (Debrecen), Sándor Tamás (Debrecen), Tóth Norbert (Újpest), Bárányos Zsolt (Sopron), Illés Béla (MTK).
- Középpályás voltál, hogy lettél jobbhátvéd?
- Csertôi Aurél edzô kényszerhelyzetben küldött jobbhátvédnek, s mert jól megálltam a helyem, ottragadtam. A korszerû labdarúgásban egyébként a szélsô hátvédeknek nagyobb a mozgásterük, mint régebb, mind a védekezésben, mind a támadásban jól meghatározott szerepük van.
- Hogy érzed magad a csapatban?
- A Fehérvár FC egy nagy család. Kitûnô a viszonyunk, nekünk az a dolgunk, hogy futballozzunk - ezért fizetnek -, a vezetôség intézi a többit.
- Van még a csapatban romániai játékos? Tartod-e a kapcsolatot a magyar bajnokságban játszó romániai játékosokkal?
- Daniel Tudor kapus a Dinamótól és Ionut Voicu a Rapidtól érkezett, meghatározó egyéniségei a csapatnak, velük jó barátságban vagyok. Akivel még tartom a kapcsolatot, az Csáki László, az NBIII-as Tapolca labdarúgója, akit még az ASA-ból ismerek, Marosszentgyörgyön pedig szomszédom volt. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy labdarúgó lettem.
- Milyen ajánlataid vannak?
- Ismert fôvárosi és vidéki klubok is megkerestek, de voltak ajánlataim Romániából, Kelet-Európa más országaiból, sôt Németországból és Dél-Koreából is. A szerzôdés azonban Székesfehérvárhoz köt, s én itt szeretném folytatni, mert jól érzem magam a csapatnál és a városban, amely befogadott.
- Te már vettél részt külföldi próbajátékon...
- Még az ASA-nál fociztam, amikor Fazakas Árpádnak és Bölöni Lászlónak köszönhetôen két társammal, Stoica Filippel és Zsidó Károllyal együtt Franciaországban teszteltek. Megdicsértek, de sajnos, akkor még nem vettem komolyan a dolgot, inkább kirándulásnak tekintettem az utat, eszembe sem jutott, hogy profi szerzôdést is kínálhatnak... Ma másként csinálnám.
- Barátaid szerint számodra az egyetlen társ a labda. Ilyenkor, szünidôben, amikor hazalátogatsz, mivel töltöd az idôdet?
- Valóban a foci a mindenem, de azért vannak barátaim is, akiket, ahányszor hazajövök, felkeresek. S a szünidôben is végzek erônlétet karbantartó edzéseket.
- Ma is ugyanaz a titkos vágyad, mint korábban?
- Én már évekkel ezelôtt mondtam neked, hogy magyar válogatott szeretnék lenni, s bízom abban, hogy ez megvalósul. Az MLSZ-nél egyelôre külföldi játékosnak számítok, de remélem, a magyar állampolgárságom kérdése is megoldódik hamarosan, s akkor a többi már csak rajtam múlik...
|