–Akkor elég nagy bajban vagyunk… –Miféle bajban? – kérdezte értetlenül Draco. –Ha Potter tudja, hogy itt vagyunk, akkor a Nagyúr is tudja – kezdte Perselus – Rajta keresztül ő is ismeri a titkot. A kettejük közti kapcsolat akkor lép életbe, ha valamelyikük erős érzelmi hullámot érez – és lefogadom, hogy Potter ilyesmit érzett, amikor meglátott engem. Az említett leeresztette a kezét, és szörnyülködve meredt a férfire. –Szólni fog a halálfalóknak? –Igen. És valószínűleg néhány percen belül személyesen is találkozhattok vele – mondta fagyos hangon Perselus. –Akkor menjünk innen! – kiáltott fel ijedten Draco. –De hová? – kérdezte értetlenül Potter. –Ti vissza a mostani főhadiszállásra – utasította őket Perselus – Mi pedig… - nézett tanácstalanul Dracóra. Semmi ötlete nem volt, hogy hová menekülhetnének erről a helyről, de azt tudta, hogy nincs vesztegetni való idejük. A Sötét Nagyúr perceken belül itt lesz, és biztosan nem egyedül jön. –Miért csinálja ezt? – kérdezte Granger – Hiszen maga… –Ennyire lassú a felfogásod? – rivallt rá Perselus – Tűnjetek el innen, most azonnal! Potter bólintott. Miközben Weasley és Granger eltűntek a kandallóban, kissé zavarodottan nézett a férfira. –Köszönöm – mondta halkan. –Ne köszöndd, hanem győzd le ezt a szörnyeteget, ha arra kerül a sor! – mondta komolyan. A hangja kivételesen egy csepp gúnyt sem tükrözött. Néhány pillanattal később Potter is elindult. Perselus, Draco és Narcissa hármasban maradtak a Grimmauld téri házban. –Hová menjünk? – tette fel a kérdést Narcissa. Perselusnak összeszorult a torka. –A kúriára? – javasolta Draco. A férfi megrázta a fejét. –Ha itt nem találnak minket, akkor ott fognak először keresni. –Akkor hová? –Kifogytam a búvóhelyekből – mondta lemondóan. A következő pillanatban hoppanálások zaja hallatszott a konyhában, és Perselus tudta, hogy elvesztek. Az árulókat elkapták, és halál lesz a jutalmuk. Lassan megfordult, és egyenesen belenézett a szörnyeteg szemébe. –Üdvözöllek, Nagyúr – mondta fagyos hangon. –Jó újra látni téged, kedves professzorom – sziszegte a kígyó arcú férfi. –Részemről a szerencse – gúnyolódott Perselus a félelem legkisebb jele nélkül. Most már valóban nem félt. Tudta, hogy mi következik: a halálfalók elviszik őket a Denem kúriára, ott megkínozzák mindhármukat, aztán a Sötét Nagyúr saját kezűleg végez velük – talán Narcissával nem, elvégre a nő sosem volt halálfaló, de Draco és ő biztosan erre a sorsra jutnak majd. A szeme sarkából látta, hogy a fiút máris megkötözték. Fájdalmasan megvonaglott az arca, de nem tehetett semmit. A helyiségben legalább egy tucat halálfaló állt, mindannyian előreszegezett pálcával. Narcissát nem bántották még, csakúgy, mint a férfit, de nem tudhatta, hogy ez meddig marad így. –Ha jól sejtem, a kúrián a többiek már felkészültek a fogadásotokra – mondta a Nagyúr. Perselus jól tudta, hogy a Denem kúriáról beszél, ahol a kínzókamrákat készítették elő. Szép kilátások… Ő megérdemli, amit kapni fog. Elég bűnt követett már el életében – beállt halálfalókat, embereket ölt és kínzott, és annyi szörnyűségben részt vett… és látott már árulókat is, hűtlen szolgákat, többek között Sirius Black öccsét, Regulust, és emlékezett még rá, hogy a fiatal halálfaló milyen kínokat állt ki a halála előtt. Most rájuk is ugyanez vár. Innen nem volt kiút, ezt a férfi jól tudta. Kénytelen volt farkasszemet nézni a szörnyeteggel, amint az a gondolataiban próbált olvasni. Perselus nem adta meg neki azt az örömöt, hogy a férfi beleláthasson a fejébe. Mellette Narcissa úgy remegett, mint a nyárfalevél, bár a legtöbb halálfaló nem rá, hanem a férfire szegezte a pálcáját. –Ha nincs több mondanivalótok, akkor már indulhatunk is – jelentette ki a Nagyúr, és intett a szolgáinak. Azok megkötözték Perselust és Narcissát is. Nem voltak annyira kegyesek, hogy elkábítsák őket. A következő pillanatban a férfi érezte azt a rántást, amit hoppanáláskor mindig. A kellemetlen szorítás a mellkasában néhány pillanattal később feloldódott, és a férfi szemei előtt a magas és sötét Denem ház tűnt fel. A halálfalók bevonszolták őket, egyenesen az egyik alagsori kínzókamrába, ahová durván lökték be hármukat, és leoldották róluk a köteleket. Egy másodperccel később már rájuk is csapódott a súlyos vasajtó. –Sajnálom – hajtotta le a fejét Draco. Perselus csodálkozva nézett rá, aztán egy pillanattal később bosszúsan legyintett. –Nem a te hibád volt. Narcissa vállait rázta a zokogás, és a férfi tökéletesen meg tudta érteni az érzéseit. Fogságban voltak, bezárva egy cellába, ahonnan nem volt kiút. Valószínűleg hamarosan, fél órán belül el fog kezdődni a kivégzésük. Olyan rendezvény ez a halálfalók között, amely mindig remek szórakozást nyújt a többiek számára. Ő maga is vett már részt efféle ünnepélyen, de soha nem maradt szívesen. Pontosan tudta, hogy mi fog most történni, és rettegett tőle. Ha bármit tudott volna tenni Narcissáért vagy Dracóért… De semmi esélye nem volt most, hogy a kivégzésük következett. Nem tudott megszökni a halálfalók és a Sötét Nagyúr elől. Ha lett volna bármilyen kapaszkodó, akkor görcsösen ragadta volna meg, de… Perselus lekuporodott a fal tövébe, Narcissa mellé. A nő még mindig zokogott. Draco üres tekintettel meredt maga elé. Egyikük sem tudta, hogy mennyi idő telt el, de Perselus érzékei megsúgták, hogy már nincs túl sok hátra. Ha Potter és a kis barátai nem jöttek volna el a Grimmauld térre, akkor még mindig biztonságban lennének. Az az átkozott kölyök! Véletlen egybeesés, de jól esett valaki mást hibáztatnia önmaga helyett. Másfelől nem tudta, hogy meddig bírják abban a házban bezárva. Így legalább hamar vége lesz, gondolta keserű gúnnyal. Néhány órán belül halottak lesznek mind a hárman… Perselusnak elszorult a torka, ahogy arra gondolt, hogy valószínűleg Narcissával fog kezdődni a műsor. A nő kínzásával tudják a legtöbb fájdalmat okozni mind neki, mind Dracónak. Aztán a fiú következik, és Perselus kálváriája ezzel fog folytatódni… Vajon a Nagyúr sejtette, hogy Perselus és Draco között több van egyszerű tanár-diák viszonynál? Tudhatja egyáltalán, hogy Perselus már úgy tekint Dracóra, mintha a saját fia lenne? A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és Perselus tudta, hogy itt a vég. Három halálfaló lépett be rajta. Ismét megkötözték mindhármukat, és a csarnokba vitték őket. Út közben egy szót sem szóltak, és a férfi tudta, hogy nem lenne érdemes ellenkezni. A teremben már felállt a kör. A Nagyúr is jelen volt: intett a halálfalóknak, hogy Dracót és Pitont vigyék a falhoz, hogy onnan nézzék végig Narcissa haláltusáját. A nő középen maradt, de a mellette álló halálfaló ellökte. A nő feljajdult. A következő pillanatban már nem szorították a kötelek, de ötven pálca szegeződött rá. A Nagyúréval együtt. Narcissa reszketve feküdt a hideg kőpadlón. Perselus látta rajta, hogy nagyon fél, és ahogy balra nézett, ahol Draco állt, döbbenten vette észre a könnyek csillogását a fiú szemében. Soha nem látta még Dracót sírni. –Hát itt a vég – szólalt meg a szörnyeteg. – Lassú és fájdalmas halál vár rátok. Úgy gondoltam, hogy Narcissával kezdjük, hiszen így ti is élvezhetitek a műsort – a Nagyúr ajkatlan szája gúnyos vigyorra húzódott, és kiadta a parancsot a többieknek. Narcissa felsikoltott, ahogy az első Cruciatus eltalálta. Perselus vele együtt remegett. Soha nem hitte volna, hogy még egyszer ennyire meg fogja viselni a szenvedés látványa… csakúgy, mint mikor még fiatal halálfaló volt… Draco már meg sem próbálta visszatartani a könnyeit. A többiek egyre növekvő élvezettel kínozták a nőt, a legkülönfélébb módokon, s úgy tűnt, hogy Narcissa már nem bírja soká. A Nagyúr csak egy óra elteltével volt hajlandó véget vetni ennek a kegyetlen játéknak. A halálfalók abbahagyták a kínzást, és a szörnyeteg Perselushoz fordult. –Nos, kedves professzorom, eljött az alkalom, hogy bebizonyítsd, hogy maradt még benned némi lojalitás irányomban – mondta kegyetlen, kárörvendő hangon – Kapsz egy lehetőséget. Természetesen a régi helyedet már soha nem kaphatod vissza, de megmaradhat az életed, és az ifjú Malfoyt is megmentheted vele. Perselus ereiben megfagyott a vér. Ez csak egy kegyetlen játék lehet… –Néhány napja kaptál tőlem egy feladatot, amit gyáva módon nem hajtottál végre, helyette felelőtlenül megszöktél – folytatta a Nagyúr. – Ez ostobaság volt, tudhattad volna előre, hogy rád fogunk akadni… aki megpróbál megszökni a feladatai elől, az holtan végzi… De te, aki annyi éven át álltál a szolgálatomban, most megmentheted magad. Nem ígérem, hogy minden büntetést megúszol, csak hogy meghagyom az életedet. - kegyetlenség sugárzott az arcáról. A Nagyúr kiélvezte szavainak hatását, szinte hallotta, amint Perselus fejében kavarognak a gondolatok, és hosszabb szünet után folytatta – Gondold meg, drága professzorom. Ti ketten életben maradhattok. Ha ellent mondasz, akkor viselhetitek a következményeit… Perselus tudta, hogy nincs más választása, mint elfogadni a Nagyúr ajánlatát. Szeretett volna elmenekülni, megszökni, vagy egyszerűen meghalni… Semmi nem érdekelte volna, ha csak az ő életéről van szó. De Dracót nem hagyhatta. Narcissa szemeibe nézett. A nő már visszanyerte lélekjelenlétét, nem remegett, és talán nem is félt. Lassan, alig észrevehetően bólintott. –NE! – ordította Draco. A Nagyúr hozzá fordult. –Talán követni akarod az anyádat? – kérdezte nagyon halkan, hogy hármukon kívül senki nem hallhatta. A fiú elhallgatott. –Mi a válaszod, Perselus? A teremben mindenki izgatottan várta a választ. Perselus jól tudta, hogy mit várnak tőle: hogy képtelen lesz rá. Hogy nemet mond, és vállalja a halált. De azzal Dracót is megöli. –Követem a parancsaidat, kegyelmes úr – hajtotta le a fejét. –Vigyázz, Perselus, észreveszem, ha hűtlen vagy – intette őt a Nagyúr, miközben átnyújtotta neki a pálcáját. – Többé nem fogsz tudni megszökni előlem. Perselus érezte, ahogy lehullnak róla a kötelek, melyek a falhoz rögzítették a testét. A kezébe fogta a pálcát. Még egyszer Dracóra nézett – a fiú szorosan bezárta a szemeit, és hangtalanul sírt. Narcissa nem könyörgött, csak a férfi tekintetébe fúrta a sajátját. Mintha azt mondta volna: „Tedd meg, ne késlekedj! Mentsd meg Dracót és magad!” A férfi felemelte a pálcáját. A körben a halálfalók mozdulatlanul figyelték a jelenetet. Még a Nagyúr is feszülten várt. És Perselus halkan, de határozottan kimondta a varázsigét: –Avada Kedavra! ~~~ VÉGE ~~~