–Mit keresel itt, Potter? – kérdezte Perselus hidegen, előreszegezett pálcával. A másik háromnak esélye sem volt előhúzni a sajátját, Narcissa, Draco és a férfi sakkban tartotta őket. –Maga mit keres itt? –Nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdezhess. Potter nem válaszolt. Ahogy a szemébe nézett, Perselus olyan dühöt látott benne, amihez csak a Sötét Nagyúr kitörései voltak mérhetők. Egy kissé meglepte az ilyen mértékű harag, de végül is számíthatott volna rá. –Miért? – nyögte Potter – MIÉRT? – ordította teljes tüdejéből. A háta mögött Granger megremegett, még Weasley is kizökkent bamba bámulásából, és gyűlölettől izzó szemekkel meredt az egykori tanárára. Draco és Narcissa nem kaptak ekkora figyelmet. –Ezt úgysem értenéd meg – válaszolt Piton gyengén, de nem eresztette le a pálcáját. –Mit nem értenék meg? Azt, hogy maga elárulta a Főnix Rendet? Azt, hogy megölte Dumbledore-t? Azt akarja mondani, hogy csak egy ostoba kölyök vagyok, aki semmit sem ért? –Elég legyen, Potter! – szakította félbe Perselus – Nagyon sokban tévedsz! –Maga ölte meg az igazgatót! Ne tagadja le, a saját szememmel láttam! Maga, a Félvér Herceg tette! –Fogd be, Potter! –Harry, kérlek… - cincogta Hermione. De Potter nem akart lecsillapodni. –Ha nálam lenne a pálcám, most azonnal megölném! –Igazad van – sziszegte Perselus – Ostoba kölyök vagy. Semmi esélyed nem lenne ellenem akkor sem, ha a kezedben lenne a pálcád, és tökéletesen tudnád használni a Főbenjáró átkokat. Potter elvörösödött. –Ezt nem tudhatja. –Nyugodj meg Potter, és hallgass végig bennünket – kapcsolódott be a társalgásba Draco. Harry nagy lendülettel feléje fordult. –Te hogy kerülsz ide, Malfoy? És… - a fiú kezdte elveszíteni a fonalat. Hogy lehet az, hogy Malfoy, Draco Malfoy, aki megpróbálta megölni Dumbledore-t, itt van? –Szerinted, nagyokos? Bujkálunk – válaszolt egyszerűen Malfoy. Perselus felvonta a szemöldökét az őszinteség hallatán, de továbbra sem fordította el a tekintetét Potterről. –Micsoda? – bámult rá értetlenül Weasley. – Ki elől? Perselus elhúzta a száját. –Nem ismersz olyan embert, aki elől bujkálni kell? – kérdezte gúnyosan. –Voldemort? – nyílt nagyra Potter szeme. Weasley, Draco és Narcissa egy emberként rándult össze a név hallatán, de Perselus továbbra is ugyanolyan rezzenéstelen tekintettel fürkészte a fiút – De… maga… és ő… – hebegte. Perselus arra gondolt, hogy Potter felfogási képessége semmit sem javult elsős kora óta. –Igen, Potter? – kérdezte élesen Draco. Potter nem válaszolt, de az arckifejezésén látszott, hogy legilimencia nélkül is tökéletesen el tudja képzelni a Dumbledore halála óta eltelt napokat. A gyűlölet azonban nem engedte, hogy túlságosan beleélje magát a gyilkos helyzetébe. –Miért kell itt bujkálnia, ha egyszer végig Voldemortnak dolgozott? – kérdezte végül – És miért vannak itt ők? – mutatott Draco és Narcissa kettősére. –Talán hajlandóak leszünk elmagyarázni a helyzetet, ha… –Nem. A legjobb lesz, ha mi most elmegyünk – vágta el a vitát Granger. –Arról ne is álmodjatok – sziszegte Perselus. Jól tudta, hogy ha ezek hárman kijutnának innen, akkor egy órán belül az egész Főnix Rend kíséretében jönnének vissza. –Akkor várunk a magyarázatra – mondta lemondóan Granger. Perselus felvonta a szemöldökét. A roxforti főokos boszorkány ilyen hamar megadta volna magát? Nem, biztosan nem. Granger inkább felfogta a helyzetet, és ésszerűen döntött. Legalább nem fognak átkokat szórni egymásra. –A Sötét Nagyúr nem kedveli azokat, akik hűtlenek hozzá – mondta semleges hangon. –De… maga ölte meg Dumbledore-t! – fakadt ki Potter. Perselus gúnyosan elmosolyodott. –Azt hittük, hogy végig Voldemort oldalán állt… - tette hozzá Granger. –Csak azért tette meg, mert megesküdött nekem, hogy végrehajtja a feladatot, amit Draco kapott, ha ő nem képes rá – magyarázta Narcissa rezzenéstelen arccal. Potteren látszott, hogy elgondolkoztatták ezek a szavak. –Nem kellett volna megesküdnie – vetette ellen, de Perselus félbeszakította. –Nem volt más választásom. Ha nem teszem meg, akkor Bellatrix ott helyben megöl. –Akkor meg kellett volna halnia – sziszegte összehúzott szemekkel a fiú. –Biztos vagy benne, Potter, hogy okos dolog ilyet mondani annak, aki pálcát fog rád? – vágott vissza Perselus. A konyhában ismét megfagyott a levegő. –Engem is meg fog ölni? –Nem, Potter, ez nem áll szándékomban. Perselus tudta, hogy a fiú már túljutott az első döbbenetén, és akár a halálra is készen áll, de ismerte Pottert. Ha továbbra is sakkban tartja a pálcájával, akkor a fiú támadni fog, mint egy sarokba szorított vadállat. Elmúltak azok az idők, amikor a gúnyos szavakra szemtelen válaszokat kapott tőle, az a jelenet a csillagvizsgáló toronyban eltörölte őket. A tanár-diák kapcsolat megszakadt, és a kölcsönös gyűlöleten kívül semmi sem maradt utána. Potter valószínűleg soha nem fog túllépni ezen, de Perselus már nem volt biztos benne, hogy utálja a fiút. Bár a helyiségben még mindig óriási feszültség uralkodott, a férfi úgy döntött, hogy lehetőség szerint véget vet neki. Egy sóhaj kíséretében leeresztette a pálcáját, és visszatűzte az övébe. Intett a mögötte állóknak, akik erre követték a példáját. A másik három döbbenten meredt rájuk. –Ne is gondoljatok a menekülésre – mondta fagyos hangon. – Potter tudja, hogy egyből rájövök, ha ezen töritek a fejeteket. –Foglyok vagyunk? – kérdezte Weasley. Perselus hirtelen nem tudott válaszolni erre, de Narcissa megtette helyette. –Egyelőre igen. Aztán meglátjuk, hogy mi következik. Potter nem rántott pálcát most, hogy alkalma lett volna támadni, és a férfi valószínűnek tartotta, hogy a barátai is ezért maradtak védtelenek. –És addig? – kérdezte Weasley. –Itt kell maradnotok – szögezte le Perselus. – Nem kockáztathatunk. Ha kimegyünk innen, akkor a Sötét Nagyúr azonnal ránk talál és megöl minket. És ha a Rend tudomást szerez rólunk… Nem folytatta, de a többiek így is megértették. A következő pillanatban ismét – mint aznap már sokadszor – elkáromkodta magát. Weasley és Granger érdeklődve néztek rá, Draco felszisszent, és Potter a sebhelyére szorította a tenyerét. –Megint hív titeket? – kérdezte Narcissa. –Nem, ez most valami komolyabb – rázta a fejét Perselus. –Hogy érti azt, hogy komolyabb? – vonta fel a szemöldökét Weasley. –Olyan, mintha a Sötét Nagyúr riasztaná a halálfalókat, hogy van valami, amit… - a következő pillanatban ismételten káromkodott, majd Potterhez fordult. A fiú még mindig a sebhelyére szorította a kezét – Potter, sosem tanultad meg lezárni az elméd, igaz? –Nem volt, aki megtanítson rá – válaszolt élesen a fiú, és izzó szemekkel meredt egykori tanárára. –Akkor elég nagy bajban vagyunk…