–Baj van – kezdte Perselus, amint megérkezett a házába. Draco és Narcissa egyaránt meglepődve néztek fel. –Mi történt? – kérdezte a nő. Perselus elfordult, levette a köpenyét és felakasztotta a szögre. –Narcissa, a nővéred megpróbálta már átvenni az örökségét? – kérdezte kitérően. –A Black házra gondolsz? – meresztett nagy szemeket a nő. A férfi komolyan bólintott. – Igen, megpróbálta már, de egyszerűen nem találta meg a házat. –Dumbledore halála után sem? A nő értetlenül rázta a fejét. Draco sejteni kezdett valamit. –Mit mondott a Nagyúr? – kérdezte óvatosan. Perselus mélyet sóhajtott, és úgy döntött, hogy most már nincs értelme titkolózni. A fiú szemébe nézett, és lassan válaszolt. –Azt akarja, hogy öljem meg az édesanyádat. Narcissa levegőért kapkodott. –De miért? – vonta fel a szemöldökét a fiú. –Úgy gondolja, hogy akkor komolyan vennéd a parancsait. –Mi? Eddig is komolyan vettem! – méltatlankodott Draco. Perselus gúnyosan elmosolyodott. –Na jó, talán nem tettem meg mindent, amit akart… - ismerte be a fiú. –Most megölsz, Perselus? – kérdezte félelemmel a hangjában Narcissa. Nem tudott elképzelni más megoldást. –Nem – mondta egyszerűen Perselus, többé nem törődve a kockázatokkal. – Bellatrixnak volt igaza. Már hosszú ideje nem vagyok hűséges a Sötét Nagyúrhoz. A kijelentés nem csak Narcissát, de Dracót is meglepte. A nő döbbenten meredt rá, és egy szót sem tudott kinyögni, Draco azonban hamar lerázta magáról a hirtelen jött sokkot. –Gondolja, hogy… –Azt hiszem, most nincs más megoldás, mint hogy menekülünk. Mindhárman. Ha Narcissa holtteste nem kerül holnap reggelre a Nagyúr elé, akkor ő tudni fogja, hogy elárultam, én viszont nem vagyok hajlandó még egy gyilkosságot elkövetni a látszat miatt. Narcissa elvörösödött. –Sajnálom, Perselus – motyogta. A férfi pontosan tudta, hogy mire gondol. –Felejtsd el, Narcissa – mondta könnyedséget erőltetve a hangjára – Már nem lehet meg nem történtté tenni, és ezzel egy nem várt lehetőség nyílik ki előttünk. Draco értetlenül meredt rá, a nő viszont még mindig hitetlenkedve fürkészte a férfit. –Itt nem maradhatunk, Bellatrix nagyon hamar ránk találna. A Malfoy kúrián is életveszélyben lennétek. El kell bújnunk egy olyan helyre, ahol nem keresnek minket. –Létezik ilyen hely? – kérdezte elgondolkozva Draco. –Igen, létezik. A Főnix Rend régi főhadiszállása. –De oda nem juthatunk be! – kiáltott fel döbbenten Narcissa. – A Fidelius-bűbáj alatt van, és… –Mivel a titokgazda meghalt, bárki, aki ismerte a titkot, kiszolgáltathatja másnak is – magyarázta Persleus. – A Főnix Rend attól félt, hogy Bellatrix oda fog költözni, úgyhogy kiürítették a főhadiszállást, és most egy másik helyen bújtak el, de a bűbájok továbbra is védik a régit. Nagyon kevés az esélye, hogy valaha visszatérnének oda, úgyhogy a ház üresen áll, és ideális búvóhely mindkét oldal elől. –Vagyis maga ismeri a titkot, és meg is tudja osztani velünk – vonta le a következtetést Draco. Perselus komolyan bólintott, és felidézte magában a régi címet. – A Főnix Rendjének főhadiszállása a londoni Grimmauld tér 12. szám alatt található. Legalábbis ott volt. Narcissa döbbenten bámult rá. –Ezt elmondhattad volna a Nagyúrnak is, és… –Eszem ágában sem volt megosztani ezt a titkot a Nagyúrral vagy Bellatrixszal! – csattant fel Perselus – A Black ház kiváló rejtekhely, és meg akartam tartani magamnak arra az esetre, ha minden kötél szakad… –Mióta voltál áruló? – szegezte neki a kérdést Narcissa. –Tizenhat éve – ismerte be Perselus kifejezéstelen arccal. A nő nem tűnt meglepettnek. Gyors fejszámolást végzett. –Tehát még az első háborúban… –Igen, máskülönben még mindig az Azkabanban rohadnék. Albus hozott ki onnan, és ő volt a védelmezőm. –Dumbledore kéme voltál? –Kettős kém – válaszolt a férfi. – Információkat szállítottam a Rendnek, és a Nagyúrnak is. De voltam olyan óvatos, hogy a lényeget mindig eltitkoljam a Nagyúr elől. –Ez nagyon veszélyes játék. –Az volt, de most már nem játszhatunk tovább. –És te, Draco? – fordult a nő a fia felé. Draco sóhajtott, és a plafonra szegezte a tekintetét. Narcissa szavak nélkül is értette a választ. –Most kell indulnunk, még mielőtt ránk találnak itt. Nincs más lehetőség, ha meg akarjuk élni a reggelt. –Máris? – nézett rá újra a fiú. –Nincs vesztegetni való időnk. Gyanítom, hogy Bellatrix hamarosan idejön, és ha itt találna titeket, kérdőre vonna, hogy miért van még Narcissa életben, és azonnal lebuknánk mind a hárman. –És ha én hűséges vagyok a Sötét Nagyúrhoz? – kérdezte ravaszul a nő. –Egy szavadba kerül, és megöllek – válaszolt hidegen Perselus, de nem húzta elő a pálcáját – A Nagyúrnak többet érsz holtan, mint élve. –Gondolod, hogy egy ilyen titokkal is… –Nem élnéd meg, hogy elmondd neki ezt a titkot – vágott közbe Perselus. – Arról nem is beszélve, hogy a fiadat is megölnéd vele. –Mégis megölnél? –Ha muszáj, akkor igen. –Nem fogom elmondani neki – ígérte kissé megszeppenve Narcissa. Draco megkönnyebbülten engedte ki a tüdejében tárolt levegőt. –Akkor mehetünk – mondta a férfi – Elég lesz, ha reggel jönnek rá az árulásra, addig van még néhány szabad óránk, hogy a Grimmauld térre költözzünk. –Nem gondolt bőröndökre és valódi költözködésre, igaz? – kérdezte Draco. Perselus gúnyosan elmosolyodott. –Minden bizonnyal feltűnne nekik, ha bejelentenénk, hogy hová megyünk és miért. Még üzenetet sem akarok hagyni – tette hozzá gúnyosan. Fél óra múlva Bellatrix hiába kopogtatott Perselus házának ajtaján.