2. rész Reggel holtfáradtan ébredt. Ahogy kinyitotta a szemét, csodálkozva vette észre, hogy még mindig koromsötét a szoba. Először nem volt ötlete, hogy mi ébreszthette fel ilyen korán, de az ajtó felől dörömbölés hangzott fel. Perselus rájött, hogy valószínűleg ez a hang űzte ki a szeméből az álmot. Mennyit alhatott? Az érzékei azt mondták, hogy sokat, többet, mint ami egészséges lett volna. Nem, ez így nem volt teljesen igaz. Az lett volna a legegészségesebb számára, ha soha többé nem ébred fel. Morogva fordult a másik oldalára, hogy fel tudjon kelni. Feltápászkodott az ágyból, attól tartva, hogy a vendége akár túl fontos is lehet ahhoz, hogy megvárakoztassa, és egy pillantással végignézett magán. Még mindig a halálfaló-köpenyt viselte, amely most meglehetősen összegyűrődött rajta, s alatta a szokásos fekete öltözéket. Ismét felhangzott a dörömbölés, és ezúttal egy követelőző női hang kísérte. Perselus lerántotta magáról a köpenyt, és kilépve a szobájából lesietett a lépcsőn. Út közben a pálcájával meggyújtott néhány fáklyát az előszobában. Mire elérte a bejárati ajtót, a kint várakozó vendég már nem is szándékozott abbahagyni a kopogtatást. –Tudom, hogy itthon vagy, Perselus, és kérlek, nyisd ki! – hallotta a hangot az ajtón túlról – Engedj be! Beszélnem kell veled! Ez kétségkívül Narcissa hangja volt. Perselus felsóhajtott. Ha megkérdezték volna, hogy kit nem akar látni most (a Sötét Nagyúron kívül) akkor gondolkodás nélkül rávágja a nő nevét – Narcissáét, aki ráadásul a legrosszabb időpontot választotta. –Hagyd már, inkább tűnjünk innen – szólt egy másik hang. Bellatrix. Francba. Ha Narcissa egyedül lett volna, akkor gond nélkül elküldheti, de Bellát már nem lehetett ilyen egyszerűen lerázni. –Nem! Mindenképpen beszélnem kell vele – hárította el Cissy, és újra kopogtatott. Perselus sebtében rendezte az arcvonásait, hogy lehetőleg ne látszódjanak rajta a lidérces álmok emlékei, és kelletlenül résnyire nyitotta az ajtót. –Áh, ti vagytok azok – mondta gúnyosan. Betessékelte két vendégét, egy bólintással üdvözölve őket. Cissy látszólag máshol járt gondolatban, de azért viszonozta a gesztust. Bella élesen megjegyezte: –Milyen gyűrött vagy, Piton. –Most ébredtem fel – morogta halkan a férfi. Bella szemöldöke a homloka közepére szaladt. –Azt ne mondd, hogy végigaludtad a napot! – gúnyolódott. Perselus nyugtázta magában, hogy az elképzelhetetlen fáradtság nem a túl kevés, hanem a túl sok alvás eredménye volt, de nem válaszolt Bellatrix provokáló szavaira. Helyette a fiatalabb nőhöz fordult. –Miért akartál velem beszélni? – kérdezte, miközben hellyel kínálta a vendégeit. –Először is köszönetet szeretnék mondani neked – vett egy nagy levegőt Narcissa, miután leült –, azért, hogy megmentetted Dracót. –Nem mentettem meg – hárította el a férfi – Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi történt vele, kérdezd meg a drága nővéredet! Bellatrix elvörösödött. Furcsa volt nézni, ahogy életteli szín költözött a beesett arcba. –De életben van, és ez a te érdemed – erősködött Narcissa. Perselus inkább nem adott hangot azon érzésének, hogy szívesebben meghalt volna ő Albus helyett, és egyáltalán nem érdekelte Draco sorsa. –Inkább a tiéd, Cissy – válaszolt gúnyosan. –Persze, a Megtörhetetlen Eskü – vigyorodott el Bellatrix – Milyen szerencse, hogy a drága hugicámnak volt annyi esze, hogy megeskessen téged. Ezzel magasan felülmúlta önmagát. Perselus kezdte megelégelni a nők társaságát, de nem úgy állt a helyzet, mintha a közeljövőben távozni készülnének, bár Bellatrix a férfivel együtt továbbra is állva maradt. Perselus megfordult, és kinyitotta az egyik könyvespolc alatti szekrényajtót, és lehajolva benézett rajta. A várakozásának megfelelően teli üvegek sorakoztak benne. Kiválasztotta az egyik házimanó-készítésű bort, és az üveggel együtt három poharat vett elő. –Egy italt? – fordult a vendégei felé. –Két nap egymás után nem iszom – hárította el Bella. –Érthető – bólintott Perselus visszagondolva a halálfalók részeg ünneplésére, ahol Bellatrix a szokásához csúnyán kiütötte magát. – Narcissa? –Én elfogadom. Perselus töltött kettejüknek. –Mondd, Piton – kezdte ravaszul Bella, miközben a férfi átnyújtotta a poharat a másiknak – Ha a húgom nem esketett volna meg, akkor is megölted volna azt az idióta öregembert? Piton lenyelte a szájában tartott bort, és gyorsan válaszolt. –Igen. Bellatrix gúnyosan elhúzta a száját, Narcissa viszont semmit nem vett észre. Ő kiitta az italt, aztán letette a poharat az asztalra. –Biztos vagy benne, Piton? – faggatta tovább Bella. –Ne próbálkozz legilimenciával, Bellatrix, mert nem fog működni – mondta nyájasan a férfi. A fáradtsága mostanra nyomtalanul elmúlt. –Akkor válaszolj őszintén! – követelte a nő. Piton nem nézett rá. Minden figyelmét a kezében tartott pohárra irányította, amin játékosan megcsillant a fáklyák fénye. Összeszedte a gondolatait, és végül lassan válaszolt, gondosan ügyelve rá, hogy a hangjából semmit ne lehessen kihallani a mellkasában dübörgő fájdalomból. –Dumbledore már csak egy öregember volt. Abban a helyzetben, ahogyan visszatért a kis kirándulásáról, Draco is könnyedén megölhette volna, de nem volt képes ilyen fiatalon végrehajtani a halálos átkot – nézett rá Narcissára. A nő megremegett. Perselus folytatta – Amikor én odaértem, már nem volt sok választásom. Mindenképpen megtettem volna. Bellatrix arckifejezéséről lerítt, hogy pontosan erre a válaszra számított, és egyáltalán nem nyugtatta meg. –Draco végig ellenem játszott, Narcissa – folytatta a férfi, vigyázva, hogy a hangja tárgyilagos maradjon. – Nem könnyítette meg a dolgom, hogy segítsek neki. Bellatrix nem hagyta magát. –Ha te kapod a feladatot Draco helyett… –Hagyd már abba a vallatást! – csattant fel türelmét vesztve Perselus, de egy pillanattal később már nyugalmat erőltetett magára – Most hagy kérdezzek én. Milyen okod van rá, hogy még mindig nem bízol meg bennem? –Női megérzés – vont vállat Bellatrix, kikerülve az egyenes válaszadást. Francba, gondolta Perselus, és milyen igaza van! –Ennél jobb bizonyítékot hogyan adhatnék a hűségemről? – kérdezte hangosan, továbbra is elrejtve a gondolatait. –Sehogy. De mondhat bárki bármit, nem vagy hűséges a Nagyúrhoz. –Elég legyen, Bellatrix! – kiáltott rá idegesen Piton – A Nagyúr tudja, hogy hűséges vagyok hozzá. –Ő is tévedhet – vágott vissza Bella. Egy pillanatra megfagyott a levegő a szobában. –Ez után a kijelentésed után nem tudom, hogy kettőnk között ki méltóbb a vádakra. Bellatrix levegőért kapkodott, ellenben húgával, aki nyugodtan ült a karosszéken. –Soha nem árulnám el őt… És Piton, hidd el, tudok róla, hogy nem hűségből tetted, amit tettél. Gyáva voltál másképp cselekedni. Perselus kezében szilánkokra robbant szét a borospohár. –Ne merj gyávának nevezni – sziszegte. Bella összehúzta a szemét. A kezét önkéntelenül a pálcája irányába mozdította. A következő pillanatban bizonyára átkoktól lett volna hangos a ház, ha Narcissa nem áll fel, hogy szétválassza őket. –Nyugodjatok meg, kérlek – mondta halkan, majd a férfihoz fordult – Perselus, beszélni akartam veled. –Miről? – csattant fel a férfi. Narcissa nem jött zavarba. –Dracóról. Szeretném, ha továbbra is rajta tartanád a szemed. Perselus úgy érezte, mintha pofon vágták volna. Ez volt az a kérés, amit úgy érzett, hogy soha többé nem lesz képes teljesíteni. Nem Draco miatt. Dumbledore miatt. –Miért akarod, hogy védelmezzem, ha úgyis elutasítja a segítségemet? A közelébe sem enged. Draco semmi más, csak egy öntelt kölyök! Nem fogja megengedni, hogy segítsek neki. Most is csak a szerencséjén múlt, hogy nem történt meg a legnagyobb tragédia – vagy hogy megtörtént, tette hozzá gondolatban. Perselus már nem bírta tökéletesen uralni a hangját: abból óhatatlanul kiérződött a keserű gúny. Szerencsére a két nővér ezt a fiú iránti aggodalomnak tudta be.. –Kérlek, Perselus… –Az eskü csak addig volt érvényben, amíg Dumbledore meg nem halt. Ha jól emlékszem a szövegére, akkor arra mondtam igent, hogy addig védelmezem, amíg végre nem hajtja a feladatot, amit a Nagyúrtól kapott. –De… –Hagyd abba, Narcissa! Ha Draco elég nagyfiú volt ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk, akkor viselje a következményeit! Narcissa megremegett és visszaroskadt a székre, Bellatrix viszont vizsgáló tekintettel méregette a férfit. –Te is tudod, hogy nem önszántából csatlakozott, hanem Luciust helyettesíti – vetette ellen Bellatrix, minden egyes szót gondosan artikulálva. Perselus nagy lendülettel feléje fordult. –Valóban? Úgy emlékszem, ő maga ajánlotta fel, hogy átveszi az apja feladatait – folytatta kíméletlenül Perselus, teljesen megfeledkezve az önuralomról. – Ne kérjétek, hogy vigyázzak rá! –Perselus… - suttogta Narcissa. –Nem! –Piton… - sziszegte Bellatrix. –Mit akarsz? – dörrent rá a férfi, és ahogy visszanézett a nőre, egy pálca hegyével találta szemben magát. –Ne akard, hogy kényszerítselek – mondta hidegen Bella – Vagy valóban igazam volt az árulásoddal kapcsolatban? Perselus könnyedséget színlelve elfordult, és visszatette a borosüveget a helyére. –Hagyd abba ezt a nevetséges gyanúsítgatást, Bellatrix. – válaszolt nyugodt, semleges hangon – Semmi okod nincs rá, hogy pálcát ránts ellenem. Ha a Sötét Nagyúr kérné, hogy vigyázzak Dracóra, habozás nélkül megtenném, de mivel ti azt akarjátok, hogy magától a Nagyúrtól védjem meg, a legésszerűbb válasz rá: nem. Nem fogok ellent mondani neki, vagy a tudta kívül szövetkezni veletek. Egy év éppen elég volt belőle. Lejárt a szerződésem, és nem kívánom meghosszabbítani. Visszafordult a vendégei felé, és egyenesen Bella szemébe nézett, aki addigra már leeresztette a pálcáját. Narcissa a síráshoz közel állt, ez tisztán látszott a szemén. –Egyáltalán nem akarok udvariatlan lenni, de most dolgom van. –Hova rohannál ilyen gyorsan? – kérdezte ravaszul Bellatrix – Csak nem a drágalátos Főnix Rendhez, hogy bocsánatért esedezz? Perselus megdermedt egy pillanatra, de a két nővér nem vette észre. Szerencsére. Erőt vett magán, és egy rövid, hátborzongató nevetést hallatott. –A Főnix Rendhez? Megőrültél, Bellatrix? Annyira nem lehetsz ostoba, hogy komolyan ezt feltételezd rólam! –Hát akkor? –Semmi közöd hozzá – felelte elutasítóan. – Nem vagyok az alattvalód, hogy be kelljen számolnom neked mindenről, amit csinálok. A következő percek feszült csendben teltek, és a két nő hamarosan a távozás mellett döntött. Perselus kimerülten roskadt le az egyik karosszékbe.