Következő 20 cikk

Előző 20 cikk

Mukhtar Mai: Megbecstelenítve	Louise	2006.12.10. 23:19
„Két különböző jogi rendszer rabjai vagyunk. A vallásié és a hivatalosé, és tegyük hozzá, hogy az egészet tovább bonyolítja a törzsi rendszer a maga szabályaival, melyek tökéletesen eltérnek a hivatalos törvényektől, sőt gyakran a vallási törvényektől is.” A könyvből vett idézetet azért tartottam fontosnak rögtön az elején leírni, mert a nyugati civilizáció színe-java hajlamos az iszlámot és a muzulmán-lakta területeket a terrorizmus és a női jogok sárbatiprásának melegágyaként kezelni. A valóság ezzel szemben egészen más: maga az iszlám a világvallások talán legliberálisabbika, ám a vallást hatalmi fegyverként használó rezsim és a sok esetben pogány szertartásokra hagyatkozó törzsi rendszer egyedül a vallási fanatizmust képes eszközként használni bűneik elfedésére. A vallás a középkorban a keresztény-zsidó kultúrában is hasonló szerepet töltött be, a különbség csupán annyi, hogy a legtöbb muszlim országban ma is teokrácia uralkodik, a vallás és az állami vezetés soha nem vált külön. Az Orientalisztika Tanszéken végzett „A nő az iszlámban” kurzusokon sokat és sokszor hallottam arról, hogy az iszlám különféle ágazatai és maga a Korán hogyan tekint a nők szerepére a társadalomban. A különös dolog az, hogy történelme során az iszlám sokkalta nagyobb védelmet biztosított asszonyainak, mint a keresztény vagy a zsidó társadalom. Még egy keresztény nő számára évszázadokon keresztül elképzelhetetlen volt, hogy saját tulajdona legyen, mely fölött szabadon rendelkezhet, a muzulmán nő már a középkorban lehetett teljes vagy éppen százalékos örököse férje ill. apja vagyonának. A Líbiában 1976-ban született Zöld Könyv, melyet a vallástudósok a Korán szellemisége alapján készítettek, lehetővé teszi az indokolt esetben történő fogamzásgátlást és terhességmegszakítást is – mely, mint tudjuk, a keresztény-zsidó világban ma is elképzelhetetlen istenellenes bűnnek számít. Egy muzulmán nő elviekben tehát végeztethet abortuszt, amennyiben anyagi helyzete, férjével való kapcsolata (!), egészségi állapota ezt indokolttá teszi. Más kérdés, hogy a vallás engedékenységének dacára az igazi döntés a férfi kezében összpontosul – és nem csupán a nőt érintő kérdésekben, hanem a politika, a jog, a közélet minden létező területén. Mukhtar Mai Pakisztán kellős közepén, egy Meerwala nevű kis faluban élte békés hétköznapjait, a közösség köztiszteletben álló tagjaként: írástudatlan nő létére Koránt tanított a gyerekeknek és hímzést az asszonyoknak. Egy szomszédos felsőbb rendű kaszt azonban – minden bizonnyal területszerzés reményében – koholt vádak alapján belekötött a családba. Állításuk szerint Mukhtar tizenkét éves öccse megerőszakolta huszonéves lányukat, ezért a a „szemet-szemért-fogat-fogért” szokásjog alapján a becsületükön esett csorbát csak az ellenséges család valamely nőtagjának nyilvános megalázkodása enyhítheti. Mukhtar engedelmesen a klán színe elé járul, nem sejtve, hogy bocsánatkérése süket fülekre talál, és perceken belül brutális csoportos erőszak áldozatává válik. Tovább…

Evelyn Lynn: Hogyan menjünk férjhez Nyugatra?	Louise	2006.12.10. 04:24
A cím már önmagában véve is vérforraló, hiszen egészséges lelkületű, intelligens ember céljai közt a l’art pour l’art férjhezmenés (mint olyan) alapjáraton nem szerepel. Az a fajta naív, kimondottan kelet-európai elképzelés pedig, miszerint az eredendően alacsony életszínvonalon tengődő, harminc feletti, elvált nő boldogulásának egyetlen kulcsa az Újvilág vízuma – nos, ez a feltevés finoman fogalmazva is bármelyik jóérzésű embernél kiveri a biztosítékot. Igen, ne szépítsük: erősen sanszos, hogy ez az az írásmű, amit minden bizonnyal újságpapírba rejtve olvasol a buszon. A könyvet tehát dacból vettem kezembe, kíváncsi voltam, egytől tizes skálán vajon mennyire vág haza “az igazság”, ami nyilvánvalóan “odaát” van, hazai pályán meglelni pedig élből mission impossible. Meglepő módon azonban kevés, ám markáns világnézeti eltéréssel találtam szemben magam csupán, melyek vélhetően a szerző és jómagam közt meghúzódó generációs különbségből fakadnak… egyéb tekintetben azonban kimondottan hasznos, gyakorlatias s egyben olvasmányos regényről beszélhetünk. Tovább…

Könyv Amszterdamból, Anne Frank utolsó hét hónapjáról	Louise	2006.12.09. 18:30
A Holocaust túlélői közül szép számmal döntöttek úgy, hogy megírják történetüket. Ki külső unszolásra – miután az utókor ezredszerre faggatta őket a múltról, – ki pedig belső belső kényszer hatására. A Holocaust-irodalom sokszázas listája az egész világot bejárta, többségünk hallott már az Elie Wiesel-féle Night-ról (magyarul Éjszaka), Ruth Minsky-Sender The Cage c. könyvéről (A ketrec) vagy éppen a közelmúltban Nobel-díjjal jutalmazott Sortstalanságról, Kertész Imre tollából. A poszt-háborús új generáció méltatlankodva porolja le a könyvek fedelét és tűnődik el azon, vajon mi teszi Nobel-díjas irodalmi alkotássá ezeket a műveket, s vajon miért nem inkább “béke nóbellel” tüntették ki a szerzőket? Nos, tény és való, hogy a túlélők emlékei a lehető legritkább esetben mély, összetett érzelmekkel átitatott, regényszerű beszámolók – sőt, rendszerint az olvasó egy idő után belefásul a tényszerű, cselekvés-központú ábrázolásba. “Nyolc órát álltunk a sorban meztelenül, éhesen, magas lázzal. Heten elájultak, a testvéremet agyonlőtték. Tudtam, hogy a tífuszt én sem élem túl, de megpróbáltam legalább még egy pár napot kihúzni, ki tudja miért, hiszen már egyetlen rokonom sem volt életben…“ – az ilyen és ehhez hasonló többszáz oldalas leírások felfoghatatlan, idegen, távoli gondolatsorok azok számára, akik nem voltak ott. Akik pedig ott voltak, függönyt húztak maguk és a valóság közé, pontosan azért, hogy az egészet túléljék: az ember ösztönösen “bezárja magát” az ilyesfajta élmények elől. Éppen ezért a haláltáborok véletlenszerű túlélői ritkán közölnek olvasmányos, a szó hagyományos értelmében vett irodalmi töltetű részleteket – és ez valahogy így van rendjén. Már amennyiben egyáltalán beszélhetünk még a dolgok normális, egészséges menetéről, amikor értelmetlen kínzásokról és többmilliós népirtásról van szó. Jelen könyvünket Amszterdamban, az Anne Frank Múzeumban vásároltam. Az eredetileg holland nyelven íródott mű hat nő történetét meséli el, akik Anne Frank utolsó hat hónapjának történéseiben osztoztak, azzal a jelentős különbséggel, hogy ők mindannyian túlélték az auscwitz-i és bergen-belsen-i “megpróbáltatásokat”. Hat nő – hat sors. Szociológia, pszichológia és történelem. Tovább…

Nők sorsa - sorozat	Louise	2006.12.08. 14:54
Hamarosan (remélhetőleg még a hétvége folyamán) friss könyvajánlókat pakolok fel: ezúttal női életsorsokkal kapcsolatos történeteket mutatok be. Elöljáróban a négy, egymástól teljesen eltérő, ám fő vonalában mégis nagyon hasonló könyv címe: Willy Lindwer: The Last Seven Months of Anne Frank - The Stories of Six Women who know Anne Frank Mukhtar Mai: Megbecstelenítve Evelyn Lynn: Hogyan menjünk férjhez Nyugatra? Oscar Welden: Báthory Erzsébet magánélete

Nightbreed DVD	Louise	2006.09.04. 00:33
Végre! Mai ajánlatunk bizonyos szempontból kakukktojás a könyvajánlók között, ezzel együtt azonban olyan egészen sajátságos zamata van a kiadványnak, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. A fesztivál-addiktek már hosszú ideje várták az ecsegfalvi Nightbreed Fesztival limitált példányszámú dvd-jét, mely az idei rendezvényen debütált. Az országos dark-goth-death-black-doom-metal/rock zenei találkozó fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte tavaly, s ebből az apropóból látott napvlágot az impozáns kis emlékanyag... Tovább…

Gothic II	Louise	2006.08.29. 15:24
Gothic II - Nemes egyszerűséggel ennyi a címe a (stílszerűen) Schwarzkopf-Schwarzkopf gondozásában megjelent legendás, méretét és tartalmát tekintve egyaránt súlyos könyvecske második részének. "Das Internationale Szene aus der Sicht ihrer Macher" - vagyis a nemzetközi színtér létrehozóinak szemüvegén keresztül. És igen, valóban: erről szól a Gothic II. A színtér szerelmeseinek amolyan kötelező olvasmány. Tovább…

Paulo Coelho	Én megint	2006.02.21. 15:45
A napokban arra gondoltam, hogy mivel Paulo Coelho a(z egyik) kedvenc íróm, igazán sokat tennék az emberiségért =), ha megajándékoznám a gportal.hu-t egy sorozattal, melyben a Mester munkáival kapcsolatos benyomásaimról vallok. Tehát: most ezért reszkethettek. =)

Havas Henrik: Szeretők	Louise	2006.02.18. 03:23
E havi érdekes, introspektív, szerelembemutató könyve (az előző havi "A nekrofil" után tagadhatatlanul kellemes felüdülés). Miért lesz valaki szerető? A második? Feleség, család, élettárs, egyszóval a "First Lady" mellett a második nő, akiért a férfi soha nem hagyná ott családját. Vidám és szomorú történetek, boldog és boldogtalan emberektől. Színt vall a híres ember titkos barátátnője, nyilatkozik a a többszörösen kihasznált tinédszerlány, de megjelenik a világ életében példás hűségű családanya is. Gaz csábítók? Aligha hinném. Inkább botladozó, halandó emberek. De legalább őszinték, bevállalják. Tovább…

Csáth Géza: Napló 1912-1913	Louise	2006.02.18. 02:42
Csáth Géza (Kosztolányi Dezső orvos unokaöccse) kétségkívül a magyar irodalom egyik legbetegebb figurája. Drogozott, kurvázott, majd lelőtte feleségét és önmagát...eközben azonban írt. Méghozzá, nem is rosszul... A naplója hihetetlen intelligenciát és önismeretet sejttet, amellett persze, hogy napi "coitusainak" (közösüléseinek) és morfium-adagjainak száma is leltárszerű pontossággal kerül felsorolásra. Tovább…

Vujity Tvrtko: Pokoli történetek Tvrtko könyve	Louise	2006.01.30. 21:25
Hogy miért jó Pokoli történeteket olvasni? Azért, mert egyúttal borzalmasan rossz is. No persze nem mintha olvasmányosságban, humorban, izgalmakban és gondolatébresztő meglátásokban hiány lenne, hanem sokkal inkább azért, mert a világ nyomora és az emberi sorsok gyötrelme sokszor már az olvasó számára is elviselhetetlenné válik... Mégis... Mégis, a Pokoli történetek sorozat az egyik legmegkapóbb folytatásos REGÉNY, amit valaha is olvastam. És hogy miért? Tovább…

Gabrielle Wittkop: A nekrofil	Louise	2006.01.30. 13:54
Az év első hónapja hideg és a szintaxis legújabb vívmányaival alaposan túltelített volt (ami annyit jelent, hogy hajszál híján belerokkantam a többé-kevésbé utolsónak nevezhető vizsgámra való buzgó készülésbe). Amikor azonban nem X-bar teóriákkal foglalkoztam és nem bárokban próbáltam feledeni mindennek fáradalmait, könyvet is vettem a kezembe. S hogy milyen említésre méltó írásos anyagokat olvastam januárban? Álljon annak hiteles krónikája itt =)! Elsőként egy nem gyengén bizarr, de mindenképpen érdekes anyag, A nekrofil. Csak erős idegzetűeknek! Tovább…

Kúl könyvek	Louise	2006.01.30. 13:40
Ha már végigverekedted magadat a hülyeségeimen, igazán megérdemled, hogy valami olvashatóval is szembesülj. Ennek fényében tehát elhatároztam, hogy minden hónapban tartok egy rövid és abszolút informális könyvajánlót mindannyiunk okulására...és persze azért, hogy emlékezzem rá, mit is olvastam az adott hónapban. Igyekszem egyszerre két-három könyvre is felhívi a figyelmet, méghozzá különböző műfajokból szemezgetve lehetőleg. Remélem, sikerül betartani a tervet, és nem fogom épp olyan gyorsan elfelejteni, ahogyan kipattant fejemből az ötlet. :D Tehát, könyvvadászatra fel!

Következő 20 cikk

Előző 20 cikk