AJÁNLOM AZ OLDALT
A szakértők szerint ma is nyomon követhető a fejlődés bizonyos vonala, mert a samanizmus egyes fázisait csak egyes népcsoportok őrizték meg. A szibériai korjákok samanizmusában még fellelhetők az őshit legkezdetlegesebb formái, méghozzá az, hogy a sámánkodást a nemzetség minden tagja műveli. A kutatások szerint ugyanis a régmúltban minden családnak volt különös sámándobja, és a család bármely tagja sámánkodhatott.
Ennek erős maradványai maradtak meg a korjakoknál és a csukcsoknál. Az őszi szarvasvágás ünnepén a család minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelezettsége is volt, hogy ének és kiáltozás kíséretében doboljon. Mindenki igyekezett érintkezésbe lépni a szellemekkel.
Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy némely családtag fogékonyabb volt a megszállottság? állapota iránt, mint a többiek, és ezekből lettek a család, majd később a nemzetség sámánjai. Továbbá az is valószínű, hogy a családi sámánkodás legkiemelkedőbb képviselői nők voltak, mert az ő gyengébb idegzetük ezt megkönnyítette.
A csukcsoknak van egy mondásuk, mely szerint ,,az asszony született sámán". Egy öreg eszkimó is a vadászat főszereplőinek az asszonyokat tartja, akik otthon, olajmécsesük mellett ülve varázslással csalogatják partra a zsákmányt, amit majd a férfi fog másnap elejteni.
A sámánok azonban idővel hatalommal is kezdtek rendelkezni. Mivel e törzs vagy a nemzetség minden tagja illő tisztelettel fordult a problémák megoldása céljából a sámánokhoz, a sámán tisztség lassan átszállt a férfiakra.
Az is tény, hogy a révületbe esés gyakori megismétlése, hallucinogén szerek élvezete is nagyban kikezdte a sámánok idegeit, ezért a modern kor orvosai szerint valószínűnek tűnik, hogy a sámánok idegbeteg emberek voltak, és lelki rendellenességeik családon belül öröklődtek.
Mivel is foglalkoznak korunk sámánjai a szibériai népcsoportokban? A tunguzoknál a sámán gyógyító ember, aki égi és az alvilági utazásokat tesz a betegségekért felelős lelkek keresésekor. A tunguz térség sámánjai ezenkívül a jövőbe és a távolba látást is művelik, és olykor képesek anélkül megfogni az izzó parazsat, hogy az megégetné kezünket.
A burjátok különbséget tesznek az istenekkel érintkező fehér sámánok és a szellemeket összehívó fekete sámánok között, míg a jakutok szembeállítják a passzívnak és viszonylag erőtlennek tekintett fenti, és a földdel szorosabb kapcsolatban levő lenti isteneket. A jakutok úgy hiszik, hogy a tűz fölötti hatalmukat a Hatalmas Úrtól kapták, aki nyugodtan lakik a harmadik égben. Ez az istenség teremtette a madarakat, az erdei állatokat és az erdőket is.
Az altáji sámán lovat áldoz, szavakkal fordul a Tűz Urához, megfüstöli rituális dobját, szellemek sokaságát idézi meg, majd az Ég Madaraihoz kiált, közben hevesen verni kezdi a dobját, jelezve, hogy a halott ló lelkének kíséretében az ég felé tart. Miután látnoki tudatában számos eget jár be, szót vált a teremtő Jajutsival, fejet hajt a Hold és a Nap előtt, végezetül feljut a Magasságos Úr égi lakhelyére, ahol fontos részleteket tud meg az időjárás alakulásáról és az aratás kimeneteléről. A sámán ezután ájultan összerogy.
A csukcsok hiedelme szerint a szellemekkel a sámán álmában lép kapcsolatba, ekkor szerzi vissza a betegek elvesztett lelkét, majd álmában megnyitja betegének koponyáját, és visszateszi a lelket, amelyet egy légy vagy méh alakjában fogott el.
A golgdi sámánok ezzel szemben temetési szertartásokra specializálták magukat, és a halottakat az alvilág birodalmába kalauzolják. A goldi sámán segítő szelleméhez fordul útmutatásért, miközben a halottat egy élelemmel megrakott szánkón kíséri alvilági útján. A sámán itt felkeresi az elhunyt rokonait, hogy az elhunytat ismerős arcok fogadják majd új környezetében.
Az evenki sámánok is szintén halottkíséréssel foglalkoznak. Szerintük az elhunytak lelkei hasonló életet élnek, mint ebben a világban, amit hátra hagytak, továbbra is halásznak és vadásznak, bár a halandók már nem látják őket.
