A kis kardszárnyú delfin nem gyakori állat, de elterjedt, és csónakkal jól megközelíthető. Nagy termetéhez képest rendkívül mozgékony és játékos. Fogságban kevésbé agresszív, mint kisebb rokona , a törpe-kardszúrnyúdelfin, bár a természetben valószínüleg delfineket is eszik és már látták, hogy megtámadja a hosszúszárnyú bálna borjait. Furcsa módon társul a palckorrú delfinekkel és más kisebb cetfajokkal. Tbbnyire kis csoportokban él, bár láttak már több száz állatot együtt vonulni. Méretében különbözik a törpe-kardszárnyúdelfintől és a fehérajkú kardszárnyúdelfintől; karcsúbb és sötétebb a közönséges kardszárnyúdelfin nőstényénél, melyre színtén hasonlít. Távolról összekeverhető a gömbsölyűfejű-delfinekkel is, bár a feje és teste karcsú, delfinszerű hátúszója van, és a mozgása energikusabb.

Család:

Delphinidae

Faj:

Pseudorca crassidens

Élőhely:

nyílt vizek, part közeli vizek

Gyakoriság:

ritka

Egyedszám:

ismeretlen

Veszélyek:

vadászat/halászat, hálóba gabalyodás

Csoportméret:

10-50 (1-300), néha több ezer is lehet

Táplálkozás:

kalmárok vagy polipok, halak, emlősök

Testfelépítés:

• hosszú karcsú feje lekerekített arcorrban végződik
• a sötét fej bizonyos megvilágításban világosszürkének látszik
• hegyes csúcs (néha lekerekített), feltünő hátúszó, melyenek erősen homorú hátulsó szegélye van
• a test sebhelyes lehet
• a természethez képest kicsi a farokúszó, melynek határozott bemetszése van középen és kissé hegyes a csúcsa
• hosszú, karcsú test
• sötétszürke vagy fekete testszín (a borjak világosabbak)
• a rvid keskeny mellúszól egészen a test elején ülnek, melyek hegyes csúcsuak és S alakúak az elülső szegélyen
• szürke vagy piszkosfehér W alak az állon

Fogak:

• 16-22/16-22
• Az állkapocs mejdenm eljes hosszában vannak fogak

Viselkedés:

Gyorsan úszik. Ha a felszínre jön, gyakran kiemeli fejét és testének elejét a vízből, néha még mellúszói is látszanak. Gyakran bukkan fel nyitott szájjal, ekkor a fogsora is látható. Úszás közben hirtelen megtorpanhat, vagy élesen visszafordul, főként táplálkozáskor. Kíváncsian megközelíti a csónakokat, úszik az orr- vagy sodorvizükben. Gyíakran ugrik és általában oldalára fordulva érkezik a vízbe akkora csattanással, mintha bárnaméretű volna. Ha izgatott, egész testével kecsesen a víz fölé ugrik és farkát csapkodja. Úgy látszik, hajlamos a tömeges partravetődésre (egy kivételes esetben több mint 800 példány került szárazra).

Előfordulás:

Széles körben elterjedt, bár sehol nem igazán gyakori. Főként a partoktól távoli mély vizekben láható (és néháyn félig elzárt tengerben, mint a Vörös- és a Földközi-tenger), de néha a part menti nyílt vizekben is. Úgy tűnik, a melegebb vizeket kedveli. Nincs szabályos vándorlási útvonala, de a tengerek évszakos hőmérséklet-változásait követve észak-déli irányban mozoghat. Számos adat származik a hideg mérsékelt övi vizekből, de ezek valószínüleg a tényleges éleőhelyükről elkóborlt pédányok lehetnek. Ilyen csavargókról beszámoltak már a távoli norvég és alaszkai vizekről is.