Legenda és valóság
Imperial

 A véletlen szülőatyja lehet mindennek. Ha hinni tudunk Intermezzo  kalandos megtalálásában, versenyzésében, és megismerjük két utódjának, Iminek és Imperialnak a történetét.

A második világháborút követő lótenyésztés és versenyzés nehéz, szinte kilátástalan helyzetből indult. A háborús károk, az eltűnt vagy megsemmisült versenyló - anyag után, jóformán elölről kellett kezdeni mindent. Felkutatták az eltűnt lovakat és helyreállították a valaha oly szép istálló épületeket, az impozáns tribünök, és versenypályák környékét.
Tulajdonképpen innen indult Imperial, a kor kimagasló képességű telivérjének története. Kezdjük hát elölről.
Az elveszettnek hitt galopplovat, Intermezzót megtalálták. Az 1944-ben, kiváló szülőktől ellett,  / Caissot – Alcyone / klasszis  származású, szép küllemű mén hivatott volt nagy teljesítmények elérésére. A nemes állatot valahol Martonvásár környékén találták meg, ahol igába fogva végezte napi munkáját. A szénhordás, az igahúzás sem tudta megtörni erős szervezetét, aki a majdani Imperialnak volt a nagyapja. Intermezzo II 1946-ban, kétéves korában, váltakozó formában futott, több jelentős rangú versenyt nyert, de nem boldogult Mincivel, a pompás kancával, aki a Magyar Derbyben nem engedte szerephez jutni. Intermezzo későbbi eredményei elmaradtak a vártaktól, ezért apaméni szerepre kényszerült.
A ménesben a „házastársa” , a hajdani vetélytársa Minci lett, és ebből a párosításból született Imi.
Intermezzo II fiát, Imit 1953-ban Dióspusztán nevelték fel. Már éves csikó korában felfigyeltek rá, kétéves korában, küllemével, kivételesnek látszó képességeivel ragadtatta meg a szakembereket figyelmét. Versenyzésének első évében négyszer győzött egymásután, és ezt követően is sorra nyerte a legnagyobb hazai és külföldi versenyeket. Az 1956-ról 57-re váltó időszakban csodálatosan szép lóvá fejlődött, izmosabb, erősebb lett, mint valaha. 1957 áprilisában egy váratlan baleset érte: ínrándulást szenvedett, rövid időn belül másodszor, és ezzel végképpen harcképtelenné vált. Intermezzo II és Minci nagyszerű fia korán a ménesbe került. Az apát még az igába fogás sem törte meg, a fiú pedig, amelyre annyira vigyáztak, fiatalon rokkanttá vált.
Imi a Kisbér melletti Apátipusztára került, ahol apaméni feladatot teljesített. Azután megjelentek az eső ivadékai, melyek között sok hasznos egyed volt, de ezek között  mint egy hegycsúcs kiemelkedett Imi hatalmas termetű, impozáns külsejű fia, az arányaiban harmonikus, sárga mén: Imperial !

1958 novemberében Banos György és Pál János Olaszországba indultak, hogy telivér mént és egy-két vemhes kancát vásároljanak a magyar telivértenyésztés minőségi fejlesztése céljából. Egy telivér mént és két vemhes kancát, valamint egy versenypályáról lekerült, jó származású kancát sikerült vásárolniuk. A két vemhes kanca, Hurry és Statira Kisbérre került, ahol szép, és a későbbi időkben jó eredményt elért csikóknak adott életet. Ezt követően a ménes akkori vezetője, Rádoki József, Hurryt a magyar rögön tenyésztett Imihez párosította. Ennek eredményeként született 1960.február 14-én Imperial. A Kisbéri ménesben napvilágot látott kis telivér méncsikó már a születésekor is érdekes jelenség volt. Darabos, csontos, mind a négy lába magasan kesely, éktelen nagy hókával a fején. Amit a tenyésztők rossz ómennek tartanak, az mind meg volt a sárga kis méncsikón. Imperial azonban alaposan rácáfolt a hippológusokra.
Rádoki József ny. ménesvezető a több mint negyven évvel ezelőtti eseményekre emlékszik: - Imit, a magyar lóversenyzés egyik kiemelkedő klasszisát jól ismertem, és később a Kisbér melletti Apátipusztán éveket töltöttünk együtt. A ménesbe érkezéskor a kondíciója – beteg lábain kívül - kifogástalan volt. A kezdeti időkben nagyon nehezen tudott fedezni, ami ha javult is, de végig kísérte az életét. Imperial, születése után, nehezen tudott felállni, erőtlen, gyenge csikó volt. Minden körülmény arra utalt, hogy nem lesz életképes. Kezdetben sok segítségre szorult, majd a későbbiekben még tüdőgyulladást is kapott. Az akkori előírások szerint gyógyszeres beavatkozást csak értékesebb, a hatvanezer forintot meghaladó egyedek kaphattak. Mindent megtettünk érte, és így rendbejött. 
Imperial a szakszerű gondoskodást követően szépen fejlődött, erősödött, és Hurry mellett, elkezdhette azt a rendszeres mozgást, amit akkor a telivér csikók jártatópályás irányított felnevelésének neveztek.
Rádoki József, és munkatársai által kidolgozott gyakorlat szerint, a csikók anyjukkal az első hét után egy természetes környezetű jártató pályára kerültek, ezzel elkezdődött fokozatos mozgatásuk. A lehetőség szerinti  800 – 1000 m-es ovális alakú pályán időjárástól függetlenül, napi rendszerességgel mozgatták le a lovakat. Rádoki a mozgás szükségességét fontosnak tartotta, és bebizonyította, hogy a napi jártatópályás mozgatás, az erőnlét, edzettség megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezen túl a mozgatás hatására nem várt gyógyulási folyamatok indultak el.
A nyugdíjas  ménesvezető folytatja gondolatait.
- Balettozni hiába kezd tizenéves korában valaki, nem lesz belőle igazi táncos. Azonban, ha hatéves kortól kezdi el, akkor igen. Sok fáradtsággal, erőt nem kímélő, időt nem sajnáló gyakorlással. A lovaknál ez úgy értelmezendő, hogy választás után a csikókat először anyjukkal együtt, később külön treníroztuk. Naponta nyolc – tíz kilométert futottak, jártak anélkül, hogy megerőltették magukat. Az a véleményem, hogy a csikóknak a nyereg nélküli szabadon jártatás nem árthatott meg, viszont amelyiknek megártott, az nem volt való versenylónak. Imperial korán megmutatta képességeit, a jártatópályán sokszor kitört a vezető csikóst megelőzve, gyorsulási képességét bizonygatva. Ennek megfelelően takarmányoztuk és a szükséges vitaminok mellett, krumplicukrot kapott.
Rádoki József ezzel a felnevelési gyakorlattal mind a galopplovaknál, mind az ügetőknél sikereket ért el. Kisbér után Somogysárdon folytatta módszerét, és volt olyan évjárat, amikor a 22 pályára felkerült egyedből 20 csikó eredménye ezt igazolta. 
Imperial  felnevelése után az alagi tréningtelepre került. Itt trénere a fiatal Aperianov Zakariás lett, aki Imperial előkészítésével megmutatta, hogy művésze mesterségének. A sárga mén lovasával, Németh Ferenccel és Gelics Mihállyal sorra nyerte a nagy versenyeket. Lenyűgöző megjelenéséhez, alkati nagyságához csodálatosan illeszkedett nyugodtsága, szelídsége, idegnélküli jámbor természete. Ebben a telivérben minden összpontosult, ami pályafutása alatt szereplését és eredményeit biztosította. Rendkívüli egyed, galoppja olyan tértölelő, hogy mellette minden hazai ló vágtája eltörpült. Nem mindig indult jól, de felgyorsulási készsége hatalmas. Ha a mezőnytől elmaradt, gyorsan képes volt az élre kerülni. Széles szügye, izmos háta és ágyéka, rendkívül nagy deréktája, az átlagnál hosszabb lábai lehetővé tették az utóbbi évszázad páratlan sikereinek elérésére. Emellett látványosan szép mén volt. Csillogó sárga szőrét öt helyen díszíti fehér folt. Az egyik a fején, a négy lábán pedig egyforma magasságban messzire világító fehér szőr ragyogott. Eredményei magukért beszélnek.
Hazai versenyeken indulva:
1962-ben kétévesként, négy verseny,- négy győzelem, 1963-ban, négyszer indult,- mind a négy esetben győzelmet ért el, 1964-ben, háromszor ált starthoz, mind a háromszor győzött.
Nemzetközi, külföldi versenyeken:
1962-ben, Prága, Prága, Bécs, - mindhárom esetben győzött,
1963-ban, kétszer startolt Bécsben, két győzelem, Berlinben győztes, Baden-Badenben helyezetlen, és egy II. helyezés, Washingtonban helyezetlen.
1964-ben, München, Hamburg győzelemmel,
Düsseldorfban II. ,Malmőben győzelem.

Imperial utolsó versenyén 1964. augusztus 30-án Baden-Badenben helyezetlenül futott. Érzékeny szervezetén kiütközött a sok utazás és a versenyzés fáradalma. A három éven át tartó, diadalútjának végéhez ért a ragyogó képességű telivér, amelynél jobb és eredményesebb galopp versenyló több emberöltő óta nem volt hazánkban.
A versenyzés után lekerült a pályáról, és fedezőmén lett a Bábolnai ÁG-hoz tartozó kerteskői telivér ménesben. Imperial tenyésztési ideje alatt több mint 350 ivadéka született. Több csikója nyert Magyar Derbyt, de egy sem érte el apja sikereit. Egyik legjobb fia a külföldi kancától született Prince Ippi volt, a németországi híres Röttgeni Ménes tulajdonaként. Ippi szép eredményeket ért el, többek között három éves korában fölényesen megnyerte a kölni Európa Nagydíjat. Később fedezőmén lett a Röttgeni Ménesben.
Imperial matuzsálemi kort élt meg, 29 éves korában a Kerteskői Ménesben altatták el. Szívét Kerteskőn temették el, csontvázát Bábolnán tekinthetjük meg.

Írta: Penny