A Harry Potter filmekben Emma Watson alakítja a főnökösködő ám elragadó
Hermione Grangert, Harry (Daniel Radcliffe) és Ron (Rupert Grint)
legjobb barátját, a való életben azonban Emmára csak az elragadó jelző
igaz. A világsztárként berobbanó iskolás lánnyal a London északi részén
található Hertfordshire-ben, egy luxushotelben találkoztunk. Nincs sok
ideje; várják a Leavesden Filmstudióban, ahol Mike Newell rendező és
csapata éppen a Harry Potter és a Tűz Serlegét fejezi be. Azonban nem
vagyunk egyedül: a szobában tartózkodik egy gonosz külsejű hölgy is
(talán egy álruhás dementor), aki az egész interjú alatt figyel,
nehogy "rossz" kérdést tegyünk fel. Letelepszünk a kanapéra Emma mellé,
aki a világ leghelyesebb fogszabályzósa, és nagyon udvariasan válaszol
a kérdéseinkre.

Be kell vallanom valamit: soha nem olvastam egyetlen Harry Potter
könyvet sem. Én inkább olyan "Gyűrűk ura-típusú" ember vagyok.

Emma: Micsoda!? Hiszen ez bűn! (a dementornak: ) Azonnal küldje el ezt
az embert innen! (nevet)

De láttam a filmeket, és az Azkabani fogoly nagyon tetszett. A Tűz
serlege is ilyen sötét és félelmetes?

Emma: Még sötétebb! Először halnak meg benne emberek, és a dolgok kissé
kezdenek összezavarodni Hermione, Harry és Ron között. És először
láthatjuk közvetlenül párbajozni Harryt és Voldemortot. Mindent
egybevetve, azt hiszem, ez a film talán a legfélelmetesebb az egész
sorozatban.

Ez a negyedik Harry Potter filmed, de Mike Newell rendezőnek ez volt az
első. Úgy kezeltétek, mint amikor "új tanuló érkezik az osztályba"?

Emma: Igen, teljes mértékben! (nevet) Az első dolog, amit mondott az
volt: "Ti ezt már négy éve csináljátok, én pedig újonc vagyok, szóval
nektek kell mutatni az utat!" (nevet) De Mike természetesen már egy
csomó remek filmet csinált, mint például a Négy esküvő és egy temetést,
amit nagyon szeretek. Sokkal többet tudtam tanulni tőle, mint ő tőlem.

A Harry Potter filmek nagyrészt a speciális effekteken alapulnak.
Valójában számít az, hogy ki rendezi a filmet?

Emma: Igen, hiszen minden rendezőnek megvan a maga stílusa. Mike Newell
volt az első brit rendező, és lehet érezni, hogy ismeri a bentlakásos
iskolák légkörét, és nagyon száraz a humora. Sok figyelmet szentelt
nekünk, színészeknek is. Mindig azt mondta, hogy "Ebben a filmben
varázslatos baglyok, kígyók és sárkányok láthatók, hatalmas
költségvetéssel és sok speciális effekttel dolgozunk, de mindez semmit
nem ér, ha ti nem vagytok meggyőzőek!" Ennek az lett az eredménye, hogy
egy csomó időt töltött velünk, sokat beszélgettünk. Ez új volt. De nem
hiszem, hogy az egyik fajta munkamódszer jobb, mint a másik, csak
különbözőek.

Nem ebben a filmben lesz Hermione szerelmes?

Emma: (elpirul) De igen, az első románca. Érdekes volt eljátszani.

Biztosan. Eddig a mi kis Hermionénk mindig pálcákkal, varázsigékkel és
varázslókkal volt elfoglalva; csupa olyasmivel, amik a valóságban nem
léteznek. De szerelmesnek lenni...

Emma: Igen, először történik ilyen Hermionéval, ami a való életben
velem is megeshet! Hermione és egy nagyon híres kviddicsjátékos között,
aki elhívja őt a karácsonyi bálra, kialakul valami. Nagyon izgalmas
rész volt.

Izgultál?

Emma: Egy kicsit, de jó kezekben voltam. Mike pontosan tudta, milyen
kínosan és esetlenül érezheti magát egy tizenéves lány, amikor egy fiú
a legelső alkalommal hívja el valahová. Azt hiszem, tényleg
csodálatosan oldotta meg a karácsonyi bálos jelenetet. Hermione, Ron és
Harry nyilvánvalóan érzelmeket kezd táplálni az ellenkező nem iránt, és
nem tudják, mit kezdjenek vele. Úgy gondolom, sok tinédzser fog
magáraismerni a karaktereinkben.

A jelenet alatt fel tudtad használni valamilyen személyes
tapasztalatodat?

Emma: Eltaláltad! Pontosan tudom, milyen érzés! Sajnos már volt néhány
elég zavarbaejtő és kínos találkozásom fiúkkal.

Mesélj!

Emma: (nagyon elpirul) Az első alkalom, mikor először lassúztam egy
fiúval, valóságos katasztrófa volt. Azóta sem mertem lassúzni, és nem
is fogok soha többé életem végéig! Az tuti! Ebben a tekintetben olyan
vagyok, mint Hermione. Nem tudja, mit gondoljon a fiúkról, és
egyáltalán nem tudja, mit kezdjen velük. (nevet)

Van még más is, amiben hasonlítotok?

Emma: Nem, valójában egyáltalán nem vagyok olyan, mint Hermione.
Hermione nagyon energikus tud lenni: ha akar valamit, nem nyugszik, míg
meg nem szerzi. Mellesleg ebben a filmben látszik majd, hogy egyre
kevésbé követi Harryt és Ront, jobban keresztülviszi a saját akaratát,
mint eddig valaha. Én nem ilyen vagyok: csak egy nagyon jó, illedelmes
lány, akinek legtöbbször a vásárláson jár az esze (nevet).

A képernyőn látunk felnőni. A Bölcsek Köve idején még kisgyerek voltál.
Mostanra fiatal nővé váltál. Ezt magad is tapasztalod?

Emma: Igen, teljes mértékben. Csak úgy belepottyantam a Harry Potterbe.
Nem értettem, mi történik velem, és egyáltalán nem tudtam, hogyan
viselkedjek: olyan volt, mintha egy tornádó közepén landoltam volna. De
ahogy idősebb lettem, megjött az önbizalmam. Egyre jobban figyelek a
technikai részletekre is: hogy nézne ki, ha ott állnék? Hogyan kell úgy
állnom a kamera előtt, hogy jól nézzek ki? Néha még a rendezővel is
felemelem a hangom! (nevet)

Nem nőtted még ki Harry Potter varázsát?

Emma: Nem, mert a legjobb az egészben, hogy a karakterünk is velünk nő.
Hermione, Ron és Harry már nem ártatlan gyerekek, mint négy évvel
ezelőtt. Igazi tinédzserekké váltak. És a közönség is velünk együtt nő.
A kisgyerekeknek is tetszik, de a filmek egyre inkább a tizenéves
közönséget célozzák. A szereplők felnőnek, és a történet egyre
komolyabbá válik.

Mit csinálsz, amikor nem forgattok?

Emma: Iskolába járok (nevet). Teljesen mást jelent számomra a filmezés,
mint a felnőtt színészeknek. Ők valószínűleg gyakran halálra unják
magukat, mivel néha nagyon sokáig várni kell, mire végül felvesznek egy
jelenetet. De ez engem nem érint: mihelyt készen vagyok a jelenetemmel,
elvisznek az iskolába. A törvény amúgy is csak korlátozott óraszámú
munkát engedélyez egy napra.

A barátaid nem nagyon féltékenyek?

Emma: Előfordul, hogy valaki beszól, de nem a barátaim: ők mindig
teljesen normálisan viselkednek, amikor velük vagyok. Ez azért van,
mert én magam is normális maradtam: a tény, hogy időről-időre
szerepelsz egy mozifilmben nem jelenti azt, hogy hirtelen sztárként
kell viselkedned. Mellesleg amikor a barátammal vagyok, szinte sosem
beszélünk Harry Potterről. Valójában csak ruhákról és fiúkról
társalgunk (nevet). Egyáltalán nem érzem magam mozisztárnak. Mikor
iskolába megyek, én is csak egy diák vagyok, mint a többiek, és amikor
forgatunk, nagyon keményen kell dolgoznom. Csak a világpremierek
alkalmával kóstolok bele kicsit a filmvilág ragyogásába és csillogásába.

Milyen pillanatokban érzed, hogy te vagy a legboldogabb ember a földön?

Emma: Amikor a barátnőimmel beszélgethetek vagy vásárolhatok. Van egy
nagy szenvedélyem: imádok új ruhákat próbálni. Amikor premierre vagy
egy nagy vacsorára kell mennem, nagyon szeretek jól kinézni. Azt
hiszem, lakik bennem egy kis kihívó hölgy (nevet). Persze nem kell
egyfolytában ruhákat hordanom: otthon farmerban és pólóban mászkálok.
Aludni is szeretek. Ha nem kell csinálnom semmit, egyszerűen csak
alszom. És zenét is szeretek hallgatni.

Milyen zenét találnánk az iPod-odon?

Emma: Már vagy ezerszer meghallgattam a Coldplay legújabb albumát.
James Blunt-ot és Davis Gray-t is sokat hallgatom.

A forgatás alatt egyfolytában felnőttekkel vagy körülvéve, de amikor
visszamész az iskolába, újra veled egykorúak közé kerülsz. Nehéz a
váltás?

Emma: Igen, néha az. Próbálok teljesen normálisan élni, de Harry
Potter "ásott" egyfajta szakadékot köztem és az osztálytársaim között.
Gyakran érzem azt, hogy nagy távolság van köztünk, és ezt nem szeretem.
Olyan érzésem is szokott lenni, hogy egy csomó jó dologból kimaradok
csak azért, mert olyan sok időt kell a filmezéssel töltenem. Ezért
mindig próbálok a lehető leghamarabb visszamenni az iskolába, amikor
vége a filmezésnek; hogy annyi időt tölthessek a barátnőimmel, amennyit
csak lehet. És tényleg szeretek iskolába járni. Lehet, hogy nem én
vagyok a legokosabb lány az osztályban, de jó jegyeket akarok kapni,
hogy egyetemre mehessek.

Nem akarod folytatni a színészkedést?

Emma: Dehogynem! A Harry Potter után határozottan szeretnék más
szerepeket is kipróbálni, és szeretnék színpadra is állni, közönség
elé. Eltökélt szándékom, hogy színésznő leszek! Az egyetlen probléma
csak az, hogy ez a szakma olyan kiszámíthatatlan. Csak addig vagy
színésznő, amíg a forgatás tart, utána újra új szerep után kell nézned.
Soha nem lehetsz biztos benne, hogy mindig találsz majd munkát. Ezért
először szeretnék egy diplomát, hogy legyen mire alapoznom.

Milyen szerepeket szeretnél eljátszani?

Emma: Tegnap végre láttam az Egy motoros naplója című filmet és nagyon
tetszett. Szeretném, ha olyan filmben játszhatnék. Julia Robertsre és
Goldie Hawn-ra is felnézek, nem mondanék nemet olyan karrierre, mint az
övék!

A Harry Potter sorozatban együtt dolgozol sok olyan híres színésszel,
mint Michael Gambon, Gary Oldman, Alan Rickman és Emma Thompson. Kérsz
tőlük néha tanácsot?

Emma: Nem. Furcsa, de igazából soha nem kaptam tanácsot vagy tippeket.
Nem szükséges: azzal tanulok, hogy nézem őket. Nagyon boldog vagyok,
hogy együtt dolgozhatok ezekkel az emberekkel; arra inspirálnak, hogy
jobb színésznővé váljak, és még keményebben dolgozzam. Az a különös,
hogy most még jobban lenyűgöznek, mint az elején. A kezdetekkor csak
tíz éves voltam, és nem tudtam, ki is valójában Alan Rickman vagy Emma
Thompson. De ez nagy előny volt: nem féltem tőlük.

Jónak vagy idegesítőnek találod-e, mikor az emberek felismernek az
utcán?

Emma: Tulajdonképpen hízelgőnek találom.

Még nem volt problémád a fanatikus rajongókkal?

Emma: Nem, de gyakran megesik, hogy az emberek odajönnek az utcán, és
autogramot kérnek. Az elmúlt öt évben megtanultam nagyon gyorsan
aláírni! (nevet) És sok, de tényleg rengeteg rajongói levelet kapok. A
leveleket egy külön címre küldik, ahol mindegyiket elolvassák és
megválaszolják. Nagyon nem szeretném, ha mind az én címemre jönne; jobb
szeretem elkülöníteni a munkát a magánéletemtől. Szerintem nagyon
kedves dolog, hogy egy csomó ember gondol rám, és azt kívánom, bárcsak
több időm lenne elolvasni őket, és mindegyikre személyesen válaszolni.

Kaptál már házassági ajánlatot?

Emma: Nem, még nem. (nevet)

Az interneten tucatnyi veled foglalkozó oldal van. Néha meg szoktad
nézni őket, hogy tudd, miket mondanak rólad az emberek?

Emma: Nem, szándékosan próbálom őket kerülni. Szerintem nem normális,
ha egyfolytában magaddal vagy elfoglalva. Egyébként ha tudni akarnám,
hogy mit mondanak rólam, az csak lehangolna. Egyáltalán nem szeretem,
hogy mások ítélkeznek felettem. Az elején, amikor az első film
megjelent, más volt a helyzet: akkor elolvastam mindent, amit rólam
írtak, és nagyon fel tudott mérgesíteni, ha valami negatív dolgot
láttam. De most csak elengedem a fülem mellett.

Nagyon józan lány vagy...

Emma: A szüleimnek köszönhetem. Nagyon odafigyelnek rám, és
gondoskodnak róla, hogy két lábbal járjak a földön.

Megrémített a londoni terrortámadás?

Emma: Igen, az iskolában egyfolytában erről beszéltünk. Órán voltam,
mikor történt, de az apukám 200 méterre volt attól a helytől, ahol az
egyik bomba felrobbant. Az irodája a város közepén van. Nem tudtam
elérni, és egy pillanatig tényleg pánikba estem. Nagyon boldog voltam,
mikor hallottam a hangját! Természetesen mindannyiunkat sokkolt, bár
nem igazán volt váratlan. Mindenki tudta, hogy előbb vagy utóbb
történik majd valami szörnyűség Londonban.

Aggódsz a jövő miatt?

Emma: Tudom, hogy szörnyű dolgok történnek a világban, és megpróbálom a
lehető legjobban követni és megérteni ezeket, de azt hiszem, nem csak a
támadásokat és a háborúkat kell nézni. Az élet vidámabb oldalára is oda
kell figyelni!

Képzeld el, hogy választanod kell: nagyszerű hollywoodi karrier vagy
nagyszerű házasság?

Emma: Hmmmmmmm. Nem lehetne mindkettőt? (nevet) De ha igazából
választanom kellene, a jó házasság mellett döntenék. Azt hiszem,
lenyűgöző lenne csodás szerepeket eljátszani és Oscar díjakat nyerni,
de mindez semmit nem jelentene, ha a szüleim és a barátaim nem lennének
velem. Mit ér a siker, ha nincs valakid, aki szeret? Nem, inkább boldog
házasságban szeretnék élni.