Sandra Bullock

E heti nagymenőnk Sandra Bullock, a világ egyik legbájosabb és legközvetlenebb filmsztárja, aki karrierjét rendkívüli akaraterejének, céltudatosságának és humorérzékének köszönheti. Mindemellett egy rokonszenves nő, hiszen feljutott a csúcsra, de egyáltalán nem szédült meg a feje a magasságtól.

Sandra Bullock, akit a baráti köre csak Sandynek becéz, 1964. július 26-án született, tehát az Oroszlán jegyében. Ennek megfelelően nagyon nyitott, optimista és céltudatos személyiséggel lett megáldva. Amerikában, Virginiában látta meg a napvilágot, de gyerekkora inkább az ausztriai Salzburg és Virginia közötti ingázással telt, mivel édesanyja osztrák operaénekesnő, és a fellépésekre magával vitte az egész családot. A kis Sandy sokszor a színpadra is elkísérte anyukáját: többször is énekelt egy-egy operakórusban, vagy rábízták az operákban gyakori kicsi cigánylány szerepét. Ezeknek az előadásoknak köszönhetően ismerkedett meg a színpaddal és a színészettel, és bele is szeretett ebbe a szakmába. Így aztán, mikor hat éves korában kérdezgették, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, határozottan ezt válaszolta: "színésznő". És ezt komolyan is gondolta!

Álmainak megvalósítása érdekében még a kényelmetlenséget is szívesen vállalta. Húsz éves volt, mikor New Yorkba utazott, hogy mesteri fokon kitanulhassa a színészséget, ahhoz azonban, hogy ki tudja fizetni a tanfolyamért járó tandíjat, munkát kellett vállalnia a tanulás mellett: egy bárban dolgozott, pultoslányként. Erre az időszakra is szívesen emlékezik vissza, és egyáltalán nem úgy fogta fel, hogy "jaj, de nehéz sorsú voltam én a sztárságom előtt!" Mikor egy riporter megkérdezte, nem voltak-e nehezek számára ezek az évek, viccelődve azt válaszolta: "De igen, szörnyen nehezek voltak. Whiskyt meg kólát kellett poharakba öntögetnem!"

A tanulóévek meghozták a maguk gyümölcsét: első sikere a Féktelenül című filmhez kötődik, ahol Keanu Reeves partnereként játszotta el a talpraesett, vagány lány szerepét. Pedig a producerek eleinte nem bíztak a sikerében, nem akarták a szerepet egy barna hajú, "jelentéktelen külsejű" és ismeretlen színésznőre bízni. Hát hiába, az emberek sokszor csak annak a szépségét veszik észre elsőre, aki mindenáron ezzel a tulajdonságával akar kitűnni. Nos, Sandra nem vette ezt zokon, hanem szép lassan mindegyik kifogásra rácáfolt a barna hajat leszámítva. Ugyanis ahogy egyre több filmben találkozhattunk vele, egyre jobban megszerettük és egyre inkább észrevettük, milyen szép és bájos, és ráadásul milyen tehetséges is. Gyakran láthattuk akciófilmekben (pl. Ha ölni kell, A hálózat csapdájában), vígjátékokban (Beépített szépség), de azt is bizonyította, hogy komoly szerepekben is megállja a helyét, mint például az Én és Hamingwayben.

Sandra mára világhírnévre tett szert filmjeivel, mégsem jellemzőek rá a sztárallűrök. Véleménye szerint a hírnév nem jelent többet, mint sok pénzt, meg azt, hogy az emberek felismerik az utcán - de ettől még ugyanaz marad az ember. Sandra hobbija a barkácsolás, a sziklamászás és a tánc, amibe ha egyszer belekezd, nehezen tudja abbahagyni, csak úgy, mint egy jó könyvet. Kedvenc étele a pizza, amit általában egy-két üveg sör társaságágban fogyaszt, kedvenc énekese pedig Tom Jones.

Sandra a házasságot is (csak úgy, mint a munkát) nagyon komolyan veszi, és nem szeretne a sztárok szokása szerint többször is férjhez menni. Ő csak egyszer szeretne igent mondani a templomban, az igazinak. Ezért is van az, hogy bár már elmúlt harminc éves, és körberajongják a férfiak, még mindig nem "adta be a derekát". Mostanában arról írnak a pletykalapok, hogy egy nála jóval fiatalabb fiúval jár, akivel boldognak tűnnek. Reméljük, tényleg ő az igazi, hiszen hol van az megírva, hogy egy nő számára csak a nála idősebbek jöhetnek számításba? A lényeg a szerelem, és ha az van, akkor minden jól van - ahogy azt Sandra is megfogalmazta nemrégiben.