Yu Yu Hakusho

• Mit ne mondjak marha jó volt a koncert! – mondta Gréty Kiswargának akit majdnem leütött hülyeségéért.
• Jó van már! Nem tudtam hogy ez lesz! – mondta Kiswarga.
• Az nem baj! Akkor is te vagy a hibás!
• Hadjad már Gréty! Legalább hallgathattál egy kis műveltséget! – mondta Szputnyik.
• Műveltséget? Ez műveltség? Na, a Green day! Az már műveltség!
• Ez Green Day volt! – mondta Kuwabara
• Jajj! Nem az! Tudjátok hogy értem!
• Aha! Na de most már menjünk vissza a szállodába azt aludjunk mert holnap edzeni fogunk! – mondta Kurama és mindenki így tett.
• Yusukéék hol vannak? – kérdezte Kuwabara.
• Fogalmam sincs! De majd holnap biztos előkerülnek! – mondta Kuwabara mikor már visszaértek. Mindenki ment a saját szobájába és most már Szputnyik, és Kiswarga nagyon örültek hogy nem kell együtt aludniuk.
• Na akkor én most le is fekszem! Szép rémálmokat srácok! – mondta Gréty és lefeküdt.
• Neked is! – mondta Kiswarga és ő is lefeküdt. Szputnyik ugyanezt az eljárást választotta és a három halandó lefeküdt.
• Nem bírok úgy aludni hogy a legjobb haverom nincs itt! – mondta Kuwabara.
• Kire gondolsz? – kérdezte Botan
• Kire, kire! Hát Yusukéra! Elmegyek megkeresem!
• Éjjel 1-kor? Sok szerencsét! – mondta Botan és ő is lefeküdt.
• Én meg elmegyek friss levegőt szívni! – mondta HIei.
• Veled tartok! – mondta Kurama és mind a hárman elindultak. Hiei és Kurama tök másmerre mentek mint Kuwabara. Ugyanis Kuwabara Keyko házához indult. A fiú pikk-pakk odért de a ház romokban állt.
• Mi a! – mondta Kuwabara de nem tudta befejzni mondanivalóját.
• Szép látvány mi? – kérdezte a háta mögött álló férfi.
• Ki vagy te? – kérdezte Kuwabara mikor hátra fordult, és ekkor az alak kibújt a fa árnyékából és Kuwabara meglátta támadóját. Ő maga volt az!
• Szevasz Kuwabara! – üdvözölte az áll Kuwabara Kuwabarát.
• MI a franc vagy te?
• Te!
• Én?
• Igen te!
• Hogyhogy?
• Úgyhogy!
• Na ezt most hagyd abba! Hogyhogy az vagy aki én?
• Tudod te tudatlan! Egy hatalmas erejű mazoku klónozott belőled! Természetesen magasan felülmullak téged! A küldetésem hogy végezzek veled és majd helyetted megyek vissza!
• Meg a nagy francokat! Most rögtön megöllek! – mondta Kuwabara és elindultt az áll Kuwabara felé és a Szellem kardjával kezdte el csapkodni ellenségét aki viszont könnyedén kitért előle és olyan gyors volt hogy egy nagy állast adott Kuwabarának.
• Ez csak egyszer fordult elő! ÁÁÁÁÁÁÁÁ! – üvöltötte Kuwabara és Kardjába sokkal nagyobb szellemi erőt adott bele és úgy próbált meg felűlről szétvágni ellenségét de ő a jobb kezével megállította a támadást.
• Szánalmas! – mondta az áll Kuwabara és ő is megidézte a Szellem Kardját amivel levágta Kuwabara lábát. A szegény Kuwabara a földre esett és a vér csak úgy ömlött a lábából, és a gonosz Kuwabara pedig egy nagyot beletaposott Kuwabarába aki erre vért hányt. Ezután pedig elkezdte “gyengéden püffölni a földön fekvő Kuwabarát. Egy idő után a távolról egy nagy narancssárga energia gömb jött a gonosz Kuwabara felé aki nem vette észre a támadást és a csapás el is találta őt. A lövés pedig nem mástól jött mint Chu-tól aki hihetetlen módon most nem volt részeg.
• Szevasz, vagyis szevasztok Kuwabarák! Hehe! Most melyikőtök az igazi Kuwabara he? – kérdezte Chu.
• Én vagyok az! De te hogy kerülsz ide? – kérdezte Kuwabara.
• Gondoltam elgyüvök meglátiogatni Yusukét és egy jót bunyoztam volna vele!
• Aha ez tök jó de most inkább vele kéne harcolnod! – mondta Kuwabara aki majdnem elvérzett.
• Ki ő?
• Én?
• Te?
• Igen én!
• Hogyhogy?
• Úgyhogy, de ez most mellékes! Létszi próbáld már meg elállítani a vérzésemet!
• Jó de mivel?
• A ruhámmal!
• Ja jó! – mondta Chu, és letépte Kuwabara felsőjét és azzel bekötözte lábát ami gyorsan véres is lett.
• NA gyere te áll Kuwabara! – mondta Chu a gonosz Kuwabarának aki viszont nem válaszolt.
• Mi van megjött a havi öregapám? – kérdezte Chu
• Csak oltogassál! De nem sokáig lesz a pofád ilyen szép! – mondta Kuwabara
• Jó van de előbb várjál! – mondta Chu.
• Hé, haver! Van nálad pálesz? – kérdezte Chu.
• Nincs! Én azt hitem hogy nálad mindig van!
• Akkor tévedtél haver! Hé, te gonosz Kuwabara!
• Mivan?
• Elmehetnék a sarki fűszereshez? Vennék egy kis páleszt!
• Nem! Most pedig készüljél! – mondta Kuwabara és szélsebesen elkezdte ütni Chu-t aki egész jól bírta az ütéseket de sajnos párat ő is bekapott és mivel nem volt nála pálesz eléggé bénán teljesítet.
• MI van! Csak ennyi a tudás tárod? – kérdezte a gonosz Kuwabara
• Mondtam hogy pálesz nélkül nem megy! – mondta Chu és a gyomrát fogta a fájdalomtól.
• Akkor sajnállak! Most pedig búcsuzz el szép kis hajadtól! – mondta Kuwabara és hirtelen Chu mögött termett és megfogta Chu szép kis hajacskályát és a szellem kardal lenyisszantotta azt.
• Héééé, a hajam! Ezt még megbánod! – mondta Chu és tett egy száznyolcvan fordulatot amivel jól megcsapta a Kuwabarát. És megfogta a levegőben lévő haját.
• Remélem a technokol jó lesz hogy visszaragasszam! – reménykedett Chu de amieddig ő a hajával foglalkozott addig Kuwabara lenyisszantotta fejét. Ennyi volt Chu élete.
• Neeeeeeeeeee! Chu! TE átkozott! – mondta Kuwabara és a fájdalomtól nem tudott felállni pedig jól felpofozta volna a gonosz klónját.
• Nyugalom! Hamarosan találozhatsz vele! És Keyko-val is!
• Micsoda? Megölted Keyko-t? – kérdezte Kuwabara.
• Igen megöltem! És azzal a szánalmas Yusukéval is találkoztam, de hamar elintéztem, de nyugi! Nem halt meg!
• Te rohadék! Hogy tehetted ezt?
• Fogd fel! Én nem te vagyok! Most pedig pusztulj! – mondta Kuwabara és felugrott az égbe és egy Rei GUn-t küldött a szegény Kuwabara felé aki mostmár megszűnt létezni.
• Szerinted Yusukéék hol lehetnek? – kérdezte HIei miközben egy nagy robbanást hallottak Keyko háza felől.
• Fogalmam sincs , de mintha az a robbanás Keyko fele jött volna, nem?! – kérdezte Kurama.
• Lehet nézzük meg! – mondta HIei és mind a ketten nagy gyorsasággal ott termettek a robbanás helyszínén.
• Az ot nem Keyko házának a maradványai? – kérdezte Kurama.
• De! De mi tehette ezt?
• Fogalmam sincs! De mintha vér szagát is érezném!
• Igen én is érzem, és egy hatalmas spirituális erőt is érzek! – mondta Hiei.
• Uram! Teljesítettem a feladatom! Most menjek visza a szállodába vagy inkább öljem meg őket? – kérdezte az áll Kuwabara Okami-tól
• Tudod mit? Most hogy Hiei és Kurama ott vannak a helyszínen kábítsd el őket aztán hozd el ide hozzám azt majd csinálok velük valamit. – mondta Okami kedvenc példányának.
• Értettem! Akkor indulok is! – mondta Kuwabara.
• Várj! Hiei és Kurama túl erősek! Magaddal megy Toguro is! – mondta Okami és hirtelen Toguro is megjelent.
• Rendben! – mondta Kuwabara és Toguro-val együtt gyorsan ott teremtek KUramáéknál.
• Üdvözlet a harcosoknak! – köszöntötte őket Kuwabara.
• MI? Kuwabara? Mit keresel te? Toguroval? – kérdezte hihetetlen nagy meglapődéssel Kurama.
• Én nem Kuwabara vagyok! Hanem a klónja! Kuwabara már rég meghallt! – mondta Kuwabara.
• Megölted Kuwabarát? Ezért meglakolsz! Mondjuk nem mintha sajnálnám azt a béna lúzert de akkor is! – mondta HIei és elindult kardjával Kuwabara felé de Toguro eléje vágott és Hiei őt kezdte el csapkodni de Toguro három ujjával megállította a kardot és elhajlította azt. Erre Hiei eldobta a kardot és elkezdte Toguro testét ütni aki direkt hagyta hogy üssék őt mivel egy fikarcnyit sem érezte meg mivel Toguro már 90%-át használta a harc során. TOguro megelégelte ezt és egy nagyot leadott Hiei-nek aki a földön találta magát.
• Jól vagy? – kérdezte Kurama
• Megvagyok! Fogyelj! Én elintézem ezt a melákot te meg foglalkoz azzal a rohadékkal!
• Rendben! – mondta Kurama és gyorsan megidézte a rózsaostort amivel elkezdte csapkodni ellenfelét. Kuama jó párszor betalált Kuwabarának akinek már elege lett és karjával megfogta az ostort és azt egy nagy erővel lecsapta a földbe vele együtt Kuramát is. Hiei levette dzsekijét ( ha annak lehet mondani) és így már jobban tudott mozogni. Hiei sajnos nem tudta alkalmazni kedvenc technikályát mivel azzal elég nagy pusztítást végzett volna ezért puszta kezével kellet megölnie. Hiei elindult Toguro felé. Tpguro így szintén. Mikor már majdnem összeértek HIei hirtelen eltűtn és Toguro háta mögött termett akinek megpöckölt vállát hogy figyeljen arra és Hiei hihetetlen erővel levert Toguronak aki jó pár métert repült is. Ekkor Hiei egy nagy energia gömböt lövelt a harcos felé és az neki cspódott az egyik háznak ezzel beomlasztva azt. Kurama nagy nehezen feláltt és arra a elhatározásra jutott hogy átváltozik. Így Kurama sokkal gyorsabban tudta sorozni Kuwabarát aki elég bénán védekezett, és így nem kevés ütést kapott be. Kurama addig ütötte ütötte ameddig Kuwabara teljesen kiesett a tempűbűl és ekkor kezével átlyukasztott Kuwabara testét. Ezután Kurama megmarkolta Kuwabara szívét és kiitépte ezzel kibelezve Kuwabarát.
• Látom te már végeztél is! – mondta HIei.
• Aha! És te hogy állsz? – kérdezte Kurama visszaváltozva.
• Egész jól!
• Az nem olyan biztos! – mondta Toguro kijőve a halomból és gyorsan elindult Hiei felé, de pár lépés után egy nagy fekete lyuk keletkezett alatta amiből egy fekete kéz szétropantotta a harcost.
• Aszthiszem alábecsültelek benneteket! – mondta Okami előbukkanva.
• TE ki vagy? – kérdezte Kurama, mire Okami mindent elmondott amit a többieknek is.
• Hát mit ne mondjak! Elég szánalmasra sikerültek a klónjaid! – mondta Hiei.
• Mivel ezek még csak úgymond a béta verzióuak voltak!
• Akkor is az volt! Fogadok te sem lehetsz erősebb! – mondta Hiei.
• Akarod tudni az erőmet?
• NA gyere csak! – mondta Hiei és elindult Okami felé aki viszont előkapta jogarát amin valamit elcsavart és egy hatalmas kardot húzott elő!
• Nos! EZ az a bzonyos Kamui! – mondta Okami és a kardot belevágta a földbe amitől egy nagy energia sugárt lőtt ki HIei felé aki nem bírt a támadás elől kitérni.
• Hiei jól vagy? – kérdezte Kurama.
• Nem egészen! Nem b igazén bírom mogatni a végtagjaimat! – mondta HIei.
• Hát igen! Az elég rossz dolog! Most pedig könnyedén végezhetnék veletek, de nem fogok! – mondta Okami és csettintett eggyet újjával mire egy teljesen más helyen lettek.
• Hol vagyunk? – kérdezte Kurama.
• A birodalmamban! Most még elég kevés dolgo van itt, de egyre több lesz majd ne aggódjatok! – mondta Okami és még eggyett csettintett ujjával mire egy csomű démon és szellem jelent meg.
• Ezek a szörnyek másak mint a többi! Sokkal inteligensebben és erősebbek! – mondta Okami,
• Akkor még mindig nem lehetnek erősek! – mondta Hiei aki még mindig nem bírt megmozdulni.
• Viccelődj csak! De amikor ezek fogják a véredet inni nem fogsz majd így viccelődni! Most pedig örök álomba lesztek zárva! – mondta Okami a két harcost egy varázsigével két kapszulába zárt ami megtöltődött vízzel is a két harcos pedig elaludt. Örökre.

)Folytatása következik)