Yu Yu Hakusho

2005.12.05. 20:34, hihetetlen dolog történt magyar ország legjobb yu yu hakushos fórumán. Ugyanis ebben az időben csaknem: 7-en voltak egyszerre a fórumon, de úgy hogy Sósk@, Gréty, Kiswarga és Szputnyik nem voltak ott. Már napok óta. Kristam el is kezd ezen gondolkozni a többi fórumozóval hogy miért nem lehet velük kapcsolatba lépni. Mikor már vagy éjfélig tanakodtak arra jutottak, hogy nem jutottak semmire. Kristam el köszönt a többiektől és megpróbált elaludni azzal a gondolattal hogy hiába küldi el Sósk@ a fanfic-jiet ő nem rakja ki azokat. Akkor most teljesen feleslegesen irtam meg őket? Kérdezte magában a fiú. A srác kiment a hűtőhöz hátha talál valami éhinség elleni valamit amivel csillapíthatja azt. De sajnos nem talált semmit. A fiú ránézett órájára ami fél tizenkettőt mutatott ( este).

Mikor a bolt elé ért látta hogy bevolt zárva. Keitram mindenfélét káromkodott míg nem elment másfele ételért. Csodálkozva nézte hogy még a McDonalds is zárva van! Benézett a fiú az ablakon de nem volt ott senki, az utcák is ki haltak voltak. Keitram elfogta az az érzés hogy egyedül van. Megnézte a villamost de az sem közlekedett. A fiú sokáig ment mígnem észrevette hogy eltévedett. Keresett valami tömegközlekedésű járműt de hiába keresett mivel az ott semmi sem ment. Gondolta felcsönget egy emberkéhez de a csengetésre senki sem válaszolt. A fiúnak kezdett már ebből elege lennie ezért gondolkozott, és arra jutott hogy be kéne tőrnie az egyik boltba ételért. A fiú el is kezdett keresni egy követ vagy valamit, de nem talált.

Mivel a srác nem tudta hogy hol van gondolta megfekszik az egyik parkban. Másnap reggelig aludt. Mikor a különös helyzetben lévő fiú felkelt egy teljesen más világban lett.

• Hát én meg hol vagyok? – kérdezte a fiú.

A fiú nem értette ezt az egészet és elindult valamerre. A srácnak semmi nem volt ismerős. Még az is felkellteltette a figyelmét hogy itt minden megvan rajzolva. A rajzolózási stílus hasonlított az egyik kedvenc animélyére ( nehéz lehet kitalálni). Viszont a fiút már megnyugtatta az a dolog hogy már civilizáció is van a környezetében. Oda is ment az egyik emberkéhez és ezt kérdezte tőle:

- ööö, elnézést de megtudná mondani hogy hol vagyok? – kérdezte a fiú.

- Hakidzima tekerojosi? – kérdezte vissza a japán csávó

Ó, elnézést nem tudtam hogy japán! – mondta fiú és gyorsan elrohant.

A fiúnak különös volt hogy japánul válaszoltak vissza nem pedig magyarul ( ennek az volt az oka hogy ennek az embernek nincsen magyarhangja). Így hát elkezdte vizsgálni a környezetét, és azt vette észre hogy mindenhova japánul van írva minden. Elment keresni egy olyan embert aki úgy látszott hogy tud magyarul vagy angolul és talát is egyet akitől ugyanazt kérdezte mint az előzőtöl és Ő tudott is rá válaszolni, ami a “Japánban” volt.

A srác megpróbált valahogy ételhez kerülni de szegénynek semmi sem sikerült mivel csak egy ezer forint volt nála amivel nem sokra meg Japánban. A fiú sokáig ment mindenfelé mígnem egy rendőr kocsi suhant el mellette és a közelében meg is állt. A fiú gondolta megnézi mi történhetett ott. A helyszínen még ott volt hat rendőr kocsi ami megpróbált körülvenni egy kis parkolót. Sokáig csak álltak ott a rendőrök a fegyverekkel mintha várnának valamire, mire megjött a kommandó is. A fiú gondolta megpróbálja közelebbről megnézni hogy mi történhetett ott ezért megpróbálta magát előrébb kotorni a tömegen. A fiúnak sikerült is és látta ahogy egy halálosan izmos férfi jön ki a parkolóból. A férfit egyből elkezdték gránáttal, és könnygázzal dobálni, és utána jól meg is sorozták a férfit. A hatalmas füst feloszlása után egy alak formálodott ki. Ez ugyanaz a férfi volt. A férfi a többiek megdöbbenését kihasználva, szélsebesen a kommandósok mögé rohant és egy hatalmas energia gömbbel a földel tett őket egyenlővé. Utána a férfi megfogta a közelében lévő kocsikat és a tömegbe dobálta azokat. Keitramnak szerencsére nem esett baja. A férfi odament a megmaradt katonákhoz rendőrökhöz és brutális módon kivégezte őket. Ezután a férfi elindult a tömeg felé és azok elkezdtek oszlani kivéve a bolond fiút akinek túlságosan is ismerős volt az alak. Mikor meglátta meghatalmasabb izmait és fekete napszemüvgét rájött hogy ki volt az illető. Toguro volt az! A fiú majdnem elájult de az egyik megmaradt kommandós megmentette a fiú életét, miközben Toguro tovább üldözte az embereket.

- Jól vagy fiam? – kérdezte a körülbelül negyven éves kommandós a fiútol.

- Igen jól vagyok, de most menjen innen! – mondta a fiú és elindult Toguro felé.

- Toguro-san te vagy az? – kérdezte a fiú félénken.

- He? Honnan tudod a nevemet? – kérdezte Toguro

- De mindegy mert úgyis meghalsz! – mondta a harcos és elindult a rémült fiú felé mígnem egy hatalmas villámcsapás nem csapott Toguro elé.

- He?! Ez meg mi volt?

- Hagyd a fiút Toguro! Előbb velem végezz! – mondta az egyik épület tetejéről a másik ismerős alak.

- Suzaku! Jajj, de jó hogy itt vagy! Végre megtudhatják az emberek hogy ki az erősebb! – mondta Toguro.

Mikor Toguro Befejezte monologját Suzaku egy hatalmas villámgöbbel akarta megalyndékozni Togurot, de ő gyorsabb volt és csak úgy eltünt, így az ajándék nem válhatott valóra.

• Hé te fiú, ott! Menj el innen! Ez kemény harc lesz! – mondta Suzaku Keitram-nak, aki így is tett de csak annyira ment el hogy láthassa a küzdelmet.
• Hol vagy Toguro? – kérdezte Suzaku de természetesen senki nem vlaszolt.

A villámharcos nézte vajon hol lehet ellensége de nem mutatkozott, mígnem az alatta lévő épülwt elkezdett omladozni. Az épület szétrombolója Toguro volt aki a roncs halmaz felett állt, Suzaku pedig a halmaz mellet.

- Jól vigyázz Suzaku! Most az erőm 80%-át használom fel! – mondta a harcos

- Azt látom, de elég a fecsegésből! Harcoljunk! – mondta Suzaku és elindult a nagydarab állat felé és hihetetlen gyorsasággal elkezdtek harcolni egymással.

A küzdelem megmozgatott épületeket és földet. Néhol villámcsapások is feltüntek, mígnem Suzakunak elege lett ebből és megállt. A harcos felemelte kezét és kezébe gyűtött valamennyi elektromosságot és a csatatéren lévő épületeket mind elporlasztotta.

- Most már nem találhatsz magadnak fedezéket Toguro! – mondta a fiú és újból megcsinálta a támadást amit mostmár Togurora irányított.

Toguro gyorsan felhasználja az ereje 120%-át és így sikerül kisebb sérülésekkel megúsznia a csapást. Erre Suzaku nagyon mérges lett és megsokszorosította magát. Pontosan mostmár hét Suzaku volt akik mind megtámadták Togurot. Toguro nem tehetett mást mint hogy védekezzen. Ezt meg is tette, de természetesen jó párszor bekapott egy ütést. Mikor látta Suzaku hogy ez így nem nagyon fog menni ezért az összes Suzaku elektromos nyilakkal támadott, de ezt Toguro ismét túlélte, de már ő is kezdett fáradni míg az elektromosággal bíró fiú mégjobban ezért visszahívta sokszorosítottait és újból csak egy lett belőle.

• Akárhogy is nézem ez a küzdelem ismét úgy fog végződni mint a többi! – mondta Suzaku.
• Tévedsz barátom! – mondta Toguro és nagy testével gyorsan Suzaku előtt termett és elkezdte sorozni a fiút.

Toguro nem hagyta menekülni a harcost és addig püffölte amíg csupa vérs nem lett az arca. Suzaku összeesett a fájdalomtól de Toguro elkapta a ruhályánál fogva és ismét ütni kezdte.

Keitram megsajnálta a haldokló harcost és elindult a komandós kocsihoz egy altató fegyverért. Talát is eggyet amit használt is és hihetetlen módon de az használt. Toguro elaludt Suzaku pedig fájdalmaival küszködött. - Emberek menjenek innen mielőtt fel kel ez a szörny! – mondta KEitram és elindult Suzakuval a válllán, hogy keresni egy helyet ahol nincsenek emberek és van ott víz. Gyorsan talát is egyet. Itt letörölte Suzakuról a vért és súlyosabb sebeit megpróbálta bekötni letépett ruhadarabjával.A fiú sokáig ápolt a harcost mígnem kinyitotta szemét.

• Köszönöm hogy megmentetted az életem! – mondta a harcos.
• Nagyon szivesen! – mondta a fiú, eközben Toguro felkelt.
• Hol van az a rohadék! Kicsinálom! – mondta Toguro és elindult megkeresni KEitramot és Suzakut.

( Folytatása következik)