Hullócsillag
"Csillagfényes téli éjszakán
A vén hold sarló-arccal néz le rám
Sápadtan hunyorog,miközben nesztelen
Hűs szellő suhan át alvó kertemen.
Két szemem az ében égbolton kutat
Csillag labiryntból keresve kiutat
Majd hirtelen,szinte a semmiből születve
Feltűnik előttük a fényes Nagy Medve.
Vágy ébred bennem:bár tudna beszélni,
A végtelen Tejút-rendszerről mesélni!
Világűr honáról annyit kérdeznék!
S Ő válaszolna mindenre,mit tudni szeretnék.
De a valótlan ábránd hamar elballag,
Elűzi messzire az Esthajnal csillag
Büszkesége nem hiába ragyogja be:
Ő a millió gyémánt legfényesebbike!
Milyen aprócska,s milyen közel érzem!
Ha kinyújtom a kezem,talán el is érem...
És mégis milyen óriás,fényévekre távol
A Vénusz-nevet kapta a bolygók sorából.
Ahogy gondolatom ily ösvényen kószált,
Megpillantottam egy ezüstfehér csóvát.
Isten tudja,hogy honnan jöhetett,
S olyan hamar eltűnt,mint ahogy született.
Így történt,hogy akkor,Karácsony éjszaka
Eljött életem első Hullócsillaga."
/K.Zs.,2003 december/
|