Incom / Subpro Z-95 AF4 Fejvadász

Annak ellenére, hogy az eredeti tervei sok-sok évvel a legidősebb pilóták előtt láttak napvilágot, a Z-95-ös Fejvadász még mindig az egyik legelterjedtebb vadászgép a Galaxisban. A manőverező képességéről és időtállóságáról a füstös kantinok mélyén a fiatal és veterán pilóták egyaránt legendákat mesélnek. És, hogy e legendáknak megvan a valóságalapjuk, jól példázza; hogy csaknem egy évszázad múltán, a Z-95-ösöket még mindig megtalálhatjuk a planetáris rendvédelmi erők kötelékeiben, egyes flottaegységek légvédelmében és sok kalóz valamint egyéb törvényen kívüli csoport is ezeket a gépeket repüli.

A Z-95 Mark I Fejvadászt eredetileg egy űrrepülésre is átalakítható, de alapve-tően légköri, ikermotoros, változtatható szárnynyilazású, könnyű vadászgépnek ter-vezték. Sokak szerint a Mark I-es a valaha épült egyik legszebb katonai gép volt. És valóban, ha megnézzük karcsú, áramvonalas kialakítású sárkányát és az abba bele-simuló; a pilóta számára kiváló kilátást biztosító buborék alakú kabintetejét, megért-hetjük az elfogult Fejvadász rajongókat. A Mark I-eseket jellemzően tripla Taim & Bak AS-7-es kis sugárvetőkkel szerelték mindegyik szárnyon. Bár ezek a gépek nem voltak elég gyorsak a űrbeli hadviseléshez, kiváló manőverezhetőségük mégis előnyhöz juttatta őket a csillagvadászokkal szemben, amelyeknek pedig a légköri harcokban adódtak problémáik.

Az Incom/Subpro mérnökei aztán minden évben szerény javításokat eszközöl-tek az eredeti terveken, így a legújabb Z-95-ösök már szinte teljes értékű csillagva-dászokká váltak, amelyek simán felvehetik a harcot a korszak más vadászgépeivel és emellett megőrizték légköri repülhetőségüket is. A legújabb változatokban a vál-toztatható állású szárnyakat fix, egy állásban rögzített szárnyakra cserélték, ám a változtatható szárnyilazás biztosított légköri előnyöket a továbbiakban beépített kor-mányfúvókákkal biztosították. E kis fúvókákat párosával az orrban, a szárnyak ki- és belépőélein, valamint a far részben helyezték el. Egy másik módosítás volt, hogy a régi, könnyű duraplex kabintetőt; az eredeti formát megőrizve, erősen páncélozott, radarhullám elnyelő aranyfüsttel bevont kupolára cserélték. Ehhez hasonlót használ-tak később az X-szárnyúnál is. Korszerűsítették továbbá a sisakba épített holografi-kus taktikai kijelzőt is. A sok-sok átalakítás eredményeképp a legutolsó Z-95-ös vál-tozat szinte már úgy néz ki, mint egy kis, egyszerű X-szárnyú. És a hasonlóság nem véletlen, hisz az Incom mérnökei a T-65-ös tervezésénél a Fejvadász több alkotó-részét is kölcsönvették.

Azt, hogy a Z-95-ös vadászoknak máig szinte megszámlálhatatlan verziója épült, nagyrészt a hajó egyszerű és könnyen átlátható szerkezete tette lehetővé. Az átalakítások leginkább a fegyverrendszerek cseréjére és a hajtóművek teljesítmé-nyének fokozására terjedtek ki. Az egyik legnagyobb számban gyártott Fejvadász a Z-95 AF4-es ( Assault Fighter ) jelzésű, Incom 2a fúziós motorokkal, két darab Taim & Bak KX5 lézer ágyúval és egy pár Krupx MG5 rakétavetővel lett megerősítve.

A Z-95-ös stratégiai felhasználhatósága rendkívül sok lehetőséget biztosít. Jó választás lehet az elsősorban védelemre építő küldetésekben, de fedélzeti fegyvereitől és minden felesleges terhétől megfosztva, csak rakétákkal felfegyverezve akár csapásmérő feladatkörben is alkalmazható. De a karcsú, kis gépek máshól is jól teljesítenek. A Szövetség előszeretettel használja e típust a vadászpilóták kiképzése során, mivel az abban megismert kezelő berendezések és a vezérlő rendszer nagyon hasonló az X- és Y- szárnyú vadászokon alkalmazottal. Sok helyen pedig az Y-szárnyúak kiegészítéseként, a helyőrségek védelmére alkalmazzák ezeket a remek hajókat. A későbbi Solo tábornok is egy ilyen géppel szállt harcba egykor a Szövetségi Szektor lomha IRD vadászaival.