“Biharpüspökinél átlépjük a trianoni határt”

 Egy tartalékos honvédtiszt naplója 1940-ből

Már tíz éve őrizgetem azt a 15x9,5 cm-es pepitafedelű kockásfüzetet, amelyet egy barátomtól kaptam. “Néptanítói notesz” – mondta róla kollégám, aki emlékezett arra, hogy a harmincas–negyvenes években efféle füzetet használtak az elemi iskolai tanítók feljegyzéseik számára. Valóban, a “Napló” címet viselő füzet hajdani tulajdonosa a sükösdi (ma Bács-Kiskun megye) iskola tanítója volt. Tudom róla, hogy a szomszédos, rácjellegű Dusnokon született, s vagy a kalocsai, vagy a bajai tanítóképzőben szerzett diplomát. Nevét csak a füzet utolsó oldalán, szakaszának névsora élén tüntette fel így: “105. hadt. 2. szd. I. szak. Pk.: Jászfi János hdgy.” A tanító úr bizonyosan magyarosított nevet viselt, de aki végigküzdött két világháborút magyar honvédtisztként, az nyilvánvalóan nevével is ki akarta fejezni e néphez való tartozását. A füzet egyébként azzal kezdődik, amit abban az időben minden diák dolgozatfüzetének első oldalára írt: “Isten nevében”.

A Napló egykori tulajdonosa itt jegyezte föl, hogy hadnaggyá 1917. február 1-jén, főhadnaggyá pedig 1942. január 1-jén nevezték ki. 1940-től 1944-ig különben hét alkalommal vonult be katonának, pedig ekkortájt már az ötödik évtizedét taposhatta a tanító úr. Talán épp ezért hadtáp alakulathoz osztották be hasonló korú, első világháborút is megjárt (1885–1900 között született) “vén bakák” parancsnokául. Mindannyiszor a 44. bevonulási központ (Kiskőrös) mozgósította. Ahogy a három rajból álló szakasz névsorát olvasgatom, a kalocsai Sárköz ismerős családneveivel találom magam szemközt: Bagó, Bolvári, Kákonyi, Pandur, Árvai, Sereg, Rogács, András, Takács, Markó, Geri, s a sort folytathatnám. Szinte biztonsággal meg tudnám mondani, melyikük volt kalocsai, dusnoki, bátyai vagy homokmégyi.

 A Napló két részből áll. Az első címe: Erdély, a másodiké: Bácska. Most csak az első részt közöljük. Jászfi hadnagy úr nem utólag írta naplóját, hanem napról napra vezette ceruzás följegyzéseit, s ettől, az élmények frissessége miatt válik írása a kor hiteles dokumentumává.

 Jászfi hadnagy a visszakapott Észak-Erdélyben úgy néz szét, mint jó diák a tanulmányi kiránduláson. Igyekszik bejárni a nevezetes helyeket. Észreveszi a táj, a történelem, a gazdálkodás, az etnikai sokszínűség, a népnyelv sajátosságait. Szállásadóival – éppúgy, mint katonáival – szinte baráti közösségben él, de fájlalja, hogy a hivatásos tisztek éreztetik vele tartalékos mivoltát.

Röviden idézzük föl a Napló keletkezési korának történelmi eseményeit. 1940. június 28-án a Szovjetunió megszállta és Romániától elszakította Besszarábiát és Észak-Bukovinát. Ennek hatására a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács mozgósította a magyar honvédséget. Miután a magyar–román tárgyalások Erdély hovatartozásáról nem hoztak eredményt, augusztus 26-án a kormány határozatot hozott Románia megtámadására és mozgósított. (Ekkor vonult be másodszor Kiskőrösre Jászfi hadnagy.) A román kormány augusztus 27-én német–olasz döntőbírósághoz fordult. Augusztus 30-án a Bécsben összeülő német és olasz külügyminiszterek meghozzák az úgynevezett második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolta vissza.

 Észak-Erdélyt szakaszosan 1940. szeptember 5–13. között kellett megszállnia a magyar honvédségnek. Az erdélyi bevonulást különösen az utánpótlás nehezítette, ezért a Székelyföldre a gyorscsapatokat küldték előre. Jászfi hadnagy naplójából azonban megtudjuk, hogy a hadtáp alakulatok az úgynevezett “Göring-beszögelés”-en keresztül, tehát román területen átutazva, korábban értek be Marosvásárhelyre, mint a fegyveres csapatok.

 Jászfi hadnagy hadtáp zászlóalja a visszatért, ideiglenesen hadtáp-területnek nyilvánított Székelyföl katonai közigazgatását látta el. Feladatuk volt a vasútfenntartás, a jogbiztonság, a rend fenntartása, kulturális intézmények, iskolák, istentiszteletek ellenőrzése. Így a hadtáp parancsnokság tisztjei a polgári és katonai szervezet elöljárói voltak.

Nézzük ezek után a Naplót, amelyet szószerit közlök eredeti helyesírással és rövidítésekkel.

Fehér Zoltán
Napló. Erdély 1940. év.

Aug. 24. “SAS” behívó Kiskőrösre a 44. kieghez.

Aug. 25. Bevonulás Kiskőrösre a 44. kieghez a régi beosztásba, vagyis a 105. hadtáp zlj. [zászlóalj] 2. szd. A leg. [legénység] is teljesen a régi.

Szept. 3. Ébresztő 3^h-kor. 6^h: vasútnál berakodunk. 12^h: indulás Pest felé. 22^h: Szolnokon vagyunk. Hideg vacsora (2,38 P)

 1940. Szept. 4. 10^h-kor érkezés Debrecenbe. 15^h: kiszállás. A leg-et elhelyezzük a Mikepércsi út 10 sz. a. gazd. isk-ba. Én Krigovszkyval együtt lakom Reisinger Józsefnél Bégányi u. 1. sz. alatt. Szívesen fogadnak. Este bemegyünk a városba. Fő utcája szép. Csinos épületek, a vmegyeház, püspöki palota, “Hangya” épület, Arany Bika szálló, ref. nagytemplom.

 Szept. 5. 5^h: a szd. leg-e (168 fő) elvezényelve Nyírábrányba. Csak a tisztek és a csők [csendőrök] maradnak itt. Bizonytalanságban várakozunk, mi lesz velünk.

 Szept. 6. 2^h: visszajött a leg. Porubszky őrn. és Komáromy fhdgy. 15^h-kor a felszabadult Nagyváradra mennek autóval.

Szept. 7. Rendes foglalkozás 10^h-ig. 10^h: menetkészültség. 20^h: indulás Nagyvárad felé. Malik gya. [gyalogos] az állomáson elesik, eltöri a lábát. Kórházba szállítják.

 1940. szept. 8. 5^h: Biharpüspökinél átlépjük a trianoni határt. A határ mentén végig láthatók a Károly-vonal erődítései. Nagyobbak, mint a cseheké. 10^h: Nagyváradra érkezünk. Belátogatunk a városba. Csinos város. Zászlódísz, öröm mindenfelé. Sok katona van a városban. A városban semmit sem építettek a románok.

Szept. 9. 9,30^h Indulás Kolozsvár felé. A Sebes-Körös mentén haladunk. Itt már szép regényes sziklák, szorosok között megy a vonat. Több alagúton mentünk át. Az idő meleg. A románok magas zsupszalmás kunyhói érdekes képet nyújtanak az alföldi embernek. 14^h: hirtelen zápor. A vasúti megállók nevei már magyar nyelvűek. 14^h: Királyhágó községnél vagyunk. A Királyhágóra vezető út egy részét is látjuk. Éppen katonák jöttek le róla. 18^h: Bánffyhunyadnál vagyunk. Éppen folyik az ünnepség. Éljenzés, ének hallatszik a főtér felől. Ettől kezdve az utat marhakocsiban fogjuk mi is megtenni. Minden szk. pk. [szakaszparancsnok] a szakaszánál van. A kocsik lecsukva, mert a románok által még megszállva tartott területen megy át a vonat. Megengedték, hogy átmenjünk. 20,30^h tájban megyünk át Kolozsváron. Nem valami kellemes ilyen zsúfolt és csukott marhakocsiban éjjelezni. Ének – beszéd tilos. Néhol aggódás az arcokon.

Szept. 10. Hajnal felé egy román katona az egyik kocsi felé, vagy fölé lőtt, de baj nem történt. 7^h tájban túljutunk a román vonalon. 8^h: Marosvásárhelyre érkezünk. Az utolsó román katona néhány órával ezelőtt ment el. A vonatállomásra jönnek az emberek virággal. Nagy az öröm. 9^h: Kerékpáron mindjárt beszaladok a városba. Még nem lehetett magyar katona a városban. Mindenfelé éljeneztek. Az egész város talpon és ünneplőben. Zárva minden üzlet. Nagy ünnep van most itt. A főtéren lévő városháza és kultúrpalota pompás épület. A régi magyar építkezésből valók. Itt gyülekezett a város apraja-nagyja. Mindenki a legszebb ruhájában. Az úrilányok és nők gyönyörű magyarruhában, némelyikük díszmagyarban. Felejthetetlen látvány. A díszmagyaros nagyasszony, amikor meglátott mint az első magyar tisztet, megölelt és megcsókolt. Boldogságuk határtalan. Jobbról-balról fényképeztek. Délután megnéztük a városháza belsejét. Gyönyörű márványoszlopos a csarnoka. Díszterme is szép. Nagy gör. keleti templomot is építettek. A gör. kath. templom kupolája is szép.

Szept. 11. Scholtz fhdgy. (110 fő) csop. 13^h-kor keskenyú [nyomtávú] vasúton elindul őrségfelállítási helyeire. Telegdy hdgy. csop. 17^h-kor 2 autóbusszal Székelyudvarhely felé indult. A város ma is ünnepel. Legtöbb üzlet ma is zárva.

1940. Szept. 12. (csüt.) Teherautót várunk, hogy Erdőszentgyörgyre mehessünk őrségre, de nem kapunk. Délben hallottam, hogy vas-(Marin ?) gárdista lelőtt egy őrmestert minden ok nélkül. A gyilkost elfogták. Délután kirakodtunk a vonatból és egy közeli házba mentünk a törzzsel együtt. Én is itt alszom az egyik szobában szalmazsákon.

 1940. szept. 13. (pént.) A nap várakozással telik el. Teherautót azonban ma sem kaptunk. 21^h-kor a velünk együtt lakó rádiósok őre riasztó lövést adott. Állítása szerint polgári személy közeledett a rádióállomás felé. Kirohantunk, néhány katonával átkutattuk az udvart és a kertet, de senkit sem találtunk. Néhány perccel később újból riadalom. Katonáink az utcáról behoznak 2 polgári személyt és egy vasutast. A vasutas ezelőtt román szolg.-ban volt. Régibb keletű civódások miatt vasutast a 2 polg. egyén megverte. Kihallgattuk őket, és azután hazaengedtük a társaságot.

1940. szept. 14. (szom.) Szép napsütéses reggelre ébredtünk, de hűvös van. Ez az első nap ezen a nyáron, hogy deret láttam. Az emberek is panaszkodnak, hogy fáztak az éjjel. Ma is egész nap lestük, hogy kapunk-e teherautót. Az emberek is már szívesen mennének. Délután találtunk olyan teherautó fuvarost, aki ingyen vinne el bennünket, ha megadjuk a benzint. Mindenfelé szaladgáltam benzinutalványért, de nem sikerült kapni. Estefelé megnéztem a kultúrpalota belsejét. Szép alkotás.

1940. szept. 15. (Vas.) 10^h: kat. teherautót kapunk. 10,30^h: elindulunk. Lassan mehet az autó, mert nagyon rossz az út. Útirány: Ákosfalva, Szvaja [Székelyvaja], Balavásár, Gyulakuta. Havazik. Ilyen rossz kövesutakat még nem láttam! 12^h: megérkezünk Erdőszentgyörgyre. Az ezred pihen itt tegnap óta. Mindjárt megnézem a két hidat, amelyeket őrizni kell az én csoportomnak. A fahidak helyett a románok vashidat építettek egy-két évvel ezelőtt. Elhelyeztem az őrségeket. I. sz. Nagy Elek András váll., a II. sz. Máté Gáza váll. utána jelentkezni akartam a kat. parnoknál, de körúton volt. Lakásom Tar Eleknél. 14^h: ebédeltem a kaszinóban. A község völgyben fekszik, kb. Ľ-e román. A Kis-Küküllő folyik rajta keresztül. A román uralom alatt járási székhely volt. Tíz tanerős iskolája volt. A tanítók románok voltak. Amint hallom, csak egy maradt most itt. Több új iskolát építettek. Itt is, mint legtöbb helyen, szép templomot emeltek a gör. kel. hívek számára.

1940. szept. 16. (hétfő) Reggel megvizsgálom az őrségeket. Visszafelé a vízimalmon jöttem keresztül, mely a Kis-Küküllőn van. 11^h: Jelentkezem Török Imre alezr. úrnál, a közig. parnoknál. Útközben féltünk, hogy kevés zabot hordanak. Itt tehát még csak ezután csépelik a zabot. Ló kevés van a faluban, az is mind kis hegyi ló. Csengő van rajtuk. Nagyon sok lovat elvitt már régebben a román katonaság. Teheneik azonban elsőrendűek. A tinót tuloknak mondják, az üszőt pedig tinónak. A kocsi nagyon kicsi. Érdekes dologra figyelmeztetett Pali. A kocsik tengelye bükkfából készült itt. A házigazda szerint ilyen fantengely 10-15 évig is eltart. Ma egy erős nagy fuvaros kocsit láttam, melynek szintén fatengelye volt. 7 drb. hízott disznót szállított.

1940. szept. 17. (kedd) Reggel korán elvégeztem a hivatalos ügyeket, ellenőrzést, póstát. 11^h tájban felkerestem az orvost, gyógyszerészt, ref. rektort, ref. papot. Ebéd előtt megnéztem az új iskolaépületeket. Óriási nagy ablakok vannak rajtuk. Padlózatuk is jó, a padok ellenben nagyon rosszak. Ebéd után a lakásomon márt várt Szabó János sükösdi katona. Hallotta, hogy itt vagyok és fölkeresett.

1940. szept. 18. (szerda) Eseménytelen nap. A nap szokásos ellenőrzéssel telik el.

1940. szept. 19. (csüt.) 10^h: távmondatot küldök a mvásárhelyi Prup. (?) útján a századnak, hogy étkezési pénzt küldjenek. Utána megnéztem a ref. templomot. Kőoszlopos ajtófélfája kb. 500 éves. Legnagyobb nevezetessége a templomnak, hogy a mostani angol özv. anyakirályné Qveen Mary nagyanyja Rhédey Claudia grófnő itt van eltemetve a templom alatti kriptában. 1935-ben az angol királyné pénzt is küldött a templom javítására. Az erről szóló márványtábla a templom belső falán van. Rhédey grófoknak a kastély a most özv. Schullernéé, birtokuk is már régóta a Schuller családé. E községben született az előbb említett R. Claudia grófnő is. Ma a házigazda zabot hord. A zabkévék nagyon kicsikék. 3 kéve tenne ki egy rendeset. Ezek a kis kévék a szántóföldön karóra vannak húzva. Itthon pedig fedett csűrbe rakják, hogy ne ázzon. A buzát is csűrbe rakják. Természetesen kevés gabonájuk van. A kukoricát törökbuzának mondják. Itt is nemzeti eledel a puliszka. Az idő ma gyönyörű. 18^h: Egy póstaigazgató autóján Mvásárhelyre megyek a századhoz, hogy étkezési pénzt vegyek föl. Krigovszky szobájában alszom.

1940. szept. 20. (pént.) 11^h: Megkapom a zsoldot és az étkezési pénzt. 14,30^h: Mávauttal indulok vissza Erdőszentgyörgyre. Szép napsütéses idő van. Ilyen időjárás mellett talán beérnek a kukoricák, mert itt olyan üde zöldek, mintha júl. közepe volna. Megérkezéskor mindjárt szétosztom az étkezési pénzt és a dohányt.

1940. szept. 21. (szom.) Reggel kifizetem a zsoldot. 16^h: az itteni katonai parnokságtól Harkácsy Gyula fhdgy. Székelyudvarhelyre megy autón. Én is vele megyek. Rossz és szerpentines úton 18^h-kor érkezünk oda. Útközben most láttam először székelykaput az egyik faluban. A románok állítólag nem tűrték az ilyen kapukat, és eltávolították azokat. Szudvarhelytől keveset láttam, mert akkor már sötét volt. De a villanylámpák fényénél úgy láttam, hogy elég csinos vidéki város. Itt találkoztam véletlenül Báthory sükösdi szemlésszel. 1 órai ott időzés után visszaindultunk. Este nem volt valami kellemes a magányos szerpentin út. Itthon a község szélén gumidefektet kaptunk. Kerékcsere. 21^h: szerencsésen megérkeztünk.

1940. szept. 22. 5^h: indulok Parajdra autóbuszon. Megnézzük a sóbányát. Gyertyával és viharlámpával világítunk. Lépcsőkön mentünk a sóbánya mélyére 106 m-re. A föld felszínéhez közel sok helyen nyirkos vizes a sófal. Maga a sószikla feketésszürke. Kár, hogy nem volt jó világításunk. Egy nagyobb darab kősóban kristályt is találtunk. Megnéztük a sóhegyeket is. Az eső hosszú évek alatt lemossa a termőföldet és úgy szabadon látszik a só. 12^h: egy alkalmi kat. teherautón átmegyünk Szovátára. Ott ebéd (pisztráng). Ebéd után megnézzük a Medve-tavat. Fekvése szép. A tó körül erdőborította hegykoszorú. Az egyik hegy teteje alatt a román kir. család számára szép nagy villa épült. A tó kb. 30 m. mély, vize erősen sós és langyos. Kis biztatásra én is megfürödtem. (Szept 22-én!) Fürdés után a bőrön finom sóliszt rakódott le. A tó mellett is láttunk 2 sósziklát. Csak ezek kisebb terjedelműek lehetnek. Szováta körül már szórványosan láttam fenyőt is kisebb foltokban.

1940. szept. 23. (hét.) Első nap, hogy levelet kapok szept. 2. óta, amióta elindultunk Kiskőrösről.

1940. szept. 24. (kedd) A nap említésre méltó esemény nélkül múlik el.

1940. szept. 25. (szer.) 11^h: A jár. kat. parancsnokságnál vagyok. Éppen akkor érkezett Havadtőről Albrecht kir. herceg alezr., hogy elbúcsúzzon Török alezr. úrtól. A kir herceg középtermetű, szőke hajú ember. Tisztán, rendesen beszél magyarul. Négyen voltunk a szobában, de sem Somlay szd-hoz, sem hozzám nem szólt.

1940. szept. 26. (csüt.) A pécsi 8. gy. ezr. Marosvásárhelyre indult 5^h tájban. Onnan pedig tovább Pécs felé, hogy ott leszereljenek. Reggel óta teljesen kihalt a község. Semmi forgalom sincs. A járás tanítóit gyűlésre hívták össze, azonban a tanügyi titkár nem jött el. Házigazdám ma csépelte el a buzát és a zabot. Sokfelé búgott ma a cséplőgép.

1940. szept. 27. (pént.) Szokásos napi ellenőrző út. Délután új lakást kerestem magamnak a község központjában, de nem találtam megfelelőt. Régi lakásom jó volna, de távol esik az étkezdétől.

1940. szept. 28. (szom.) 8^h: Az egész utca tele van emberekkel. Kb. 15 hernyótalpas és páncéltornyos harckocsi és kb. 70 teherautó és motorkerékpár robogott át a községen Székelyudvarhely felől Mvásárhely felé. Délután is jött jókora motorkerékpáros csapat és sok teherautó. 5 v. 6 teherautón volt egy-egy hernyótalpas kis terepkutató.

1940. szept. 29. (vas.) Az éjszaka és a kora hajnali órákban is sok motoros stb. vonult át a községen. Ma akartunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz kirándulni autón, de kissé későn fogtunk hozzá pénteken, így az elmaradt. Pedig az idő kedvezett volna. Jövő vasárnap azonban nyélbeütjük.

1940. szept. 30. (hét.) Ma átköltöztem a község központjába Máthé Kálmánhoz. Új házigazdám katona volt a román hadseregben, mostanában jött haza. Szerinte és többek szerint a román katonák élelmezése rendkívül rossz. Étkezési pénzük a mieinknek csak a harmadát tette ki. Egy szoba-konyhája van a házigazdának, de szívesen adott helyet. Ő a családjával a konyhában lakik.

1940. okt. 1. (kedd) Reggel csúnya esős idő. 11^h: Póstán vagyok. Megáll egy autó. Porubszky őrn. és Komáromy fhdgy. ültek benne. Ellenőrző körúton voltak, és egyúttal elhozták a zsoldot és az étkezési pénzt.

1940. okt. 2. (szer.) Reggel körülnéztem a piacon. Az árak magasak. Néhány székely szekeret láttam csilingelő szerszámú lovakkal. Fenyődeszkát szállítottak Mvásárhely felé. A deszka árán gabonát stb. vásárolnak. Délelőtt a járás jegyzői értekezletet tartottak. Ezen részt vett Udvarhely m. kat. parnoka is. Tarkőy Ferenc vezérőrn. Ő említette, hogy Kolozsváron 30 000 lovat adtak vissza a románok. Estefelé Palival megmásztuk a kert végén emelkedő hegyet, amelynek tetejét temetőnek használják a szentgyörgyiek.

1940. okt. 3. (csüt.) Reggel bemegyek Mvásárhelyre fiz. dohány miatt. Itt hallom, hogy rövidesen Kolozsvár felé megyünk. Így megvan a reményünk, hogy hamarosan leszerelünk. Ugyanitt hallom, hogy Hajdu tiszth. tüdőgyulladás és szívgyengeségből kifolyólag meghalt. Szép temetése volt. Bevásárlás után az étkezdébe mentem. Itt találkoztam Stift Jóska szd-sal. Baján láttam utoljára 1922-ben. Ma keresett telefonon Bóka kiadónője. Etéden van. Pötyike eltévedt lapja alapján tudta meg, hogy itt vagyok.

1940. okt. 4. (pént.) A nap a szokásos ellenőrzéssel és oktatással telik el. Éjfélkor megvizsgáltam újból az őrségeket.

1940. okt. 5. (szom.) 6,32: Indulás Korondra. Megnéztem az edénygyárat. Érdekes, mikor az alaktalan sárból formás vázák, kancsók bontakoznak ki. Után megnéztem az aragonitgyárat. A tulajdonos leánya végigkalauzolt az egyes műhelyeken a fűrészeléstől kezdve a csiszolásig. Vettem egy hamutartót. (4 P.) és 2 levélnyomót. Nagyon szép vázákat, tálakat (50 P.) irodai tárgyakat stb. is láttam, ezek azonban nagyon drágák. E dísztárgyak közül sokat szállítanak Amerikába. Innen a déli órákban hazajöttem. 20^h tájban villámlás, égzengés és kiadós záporeső. Eső után 21^h-kor megvizsgáltam az őrségeket.

1940. okt. 6. (vas.) Az aradi vértanúk napja. Az őrségeken méltattam a nap jelentőségét. A Kis-Küküllő alaposan megáradt. Vize most sűrű piszkos sárga. Délben ebéden voltam Kinda György ref. kántornál.

1940. okt. 7. (hét.) Reggel hallom, hogy holnap a kormányzó úr Székelyudvarhelyre megy. Ha lehet én is elmegyek. Este már néhány szekér keresztülhajtott a községen. Rara (?) községből valók. Iparkodnak, hogy a holnapi ünnepélyre időben odaérjenek Szudvarhelyre.

1940. okt. 8. (kedd) 6^h: Erdőszentgyörgyről 2 autóbusszal indulnak a helybeli magyarok székely viseletben a kormányzó úr fogadására. Én nem mertem elmenni, mert minden órában várom a parancsot, hogy Kolozsvár felé megyünk haza. Akik a fogadáson voltak, azt mondják, nagyon szép volt. Nem sajnálják a költséget és a fáradtságot. Több tízezer volt a közönség száma.

1940. okt. 9. (szer.) Az újság a romániai zavargásokról ír. Sok ezer magyart kiutasítottak. Kb. 50 tagú csapat itt is volt a kat. parnokságnál. Javarészben fiatalok. M. vásárhelyre irányították őket.

1940. okt. 10. (csüt.) Délután fényképezés. Az egész csapatot az íves híd előtt fényképezték le.

1940. okt. 11. (pént.) 14^h: Megérkezik Scholtz fhdgy. Újságolja, hogy a tényleges csendőrtisztek és cső altisztek hazamentek állomáshelyeikre. Ezentúl Sch. a szd. parnok. Útközben láttam egynéhány lovat, melyeket a román hadsereg visszaadott az itteni gazdáknak. Szánalmas állapotban vannak.

1940. okt. 12. (szom.) Az itteni híradócsoport teherautóján Mvásárhelyre a zlj-hoz bejön velem Müller Ádám, mert szív és tüdőbajos. A zlj. orvos véleménye alapján valószínűleg leszerelik. Itt hallom a hírt, hogy a tanítók azonnal leszerelnek. De ebbe azért egy hét beletelik míg felváltás jön. 16^h: A kis luxusautót kijavították. A hiradós zászlósnak még el kellett mennie Bátos községbe a másik hiradó csapathoz. Én is vele mentem. Az út erre már jobb. A magyar kéz hatása ez is. Mindenfelé javítják az utakat. Néhol 80-as sebességgel robogtunk. Biztos kézzel vezetett a zászlós (Kolozsváry Pál). Utunk Szászrégenen keresztül vezetett. Itt néhány percre megálltunk. A város domboldalon fekszik. Távolról szép a fekvése. Főtere nem rendezett, rossz kővel van kirakva. A főtéren levő üzletek cégtáblája majdnem mind német. Magyarul is tudnak úgy-ahogy. 17^h: Bátos községbe érünk. Itt is szászok laknak. Az egyik fiatal asszony azt mondja, hogy ők nem németek, hanem szászok. A jobb mód meglátszik rajtuk. Az itteni templom tornya teljesen külön áll, az egész pedig kőfallal van körülvéve. 18^h-kor indultunk vissza és 20^h-kor hazaértünk Erdőszentgyörgyre.

1940. okt. 13. (vas.) Mint érdekességet hallom, hogy a románoknál a községi bíró esketi a házasulandókat. Ugyanakkor hallottam szintén tisztviselőktől, hogy Bukarest utcáin gyakran látni állati hullákat, szemetet.

1940. okt. 14. (hét.) 15^h-kor Mávauton Makkfalvára mentem, hogy megnézzem Vas Áron egyszerű székely ember szobrait. Azt állítja, hogy senkitől sem tanulta ezt a szobrászmunkát, csak úgy magától jött rá. Leginkább medvéket készít többféle helyzetben. Nagyobb szobrai az olvasó székely, szántó gazda. Fia kb. 14 éves szintén ezzel foglalkozik. Ezután megnéztük egy ügyes fazekas munkáit. Itt is vettem egy-két kisebb munkát. Az árakat nagyon fölcsapták mindkét helyen, mert a katonák mindent összevásárolnak.

1940. okt. 15. (kedd) A századtól értesítés jön, hogy 6 katona mehet szabadságra. Ebédután megnézem Havadtőn azt a 40 m-es vasúti hidat, melyet senki sem őriz most, pedig a románok nyáron őrizték. Vacsora után Dr. Demeter Attila táblabíró érdekesen magyarázta el az aranybányászás munkáját.

1940. okt. 16. (szer.) Reggel a 6 szabadságos katona a Mávauton M.vásárhelyre utazik. Zlj-nál kapják meg szab. igazolványukat. Farkas őrsége, vagyis a II. sz. őrség Máthé Gézától átköltözik Pap István házába (Malom u. 607.) Az őrség új házigazdája csendőr volt a régi magyar világban. Estefelé hallom, hogy a szabadságolásokat beszüntették. 21^h-kor visszajön a 6 katona.

1940. okt. 17. (csüt.) 12^h-kor távirat érkezik a szd-tól, hogy hazamehetnek a szabadságoltak.

1940. okt. 18. (pén.) Gerjeni Pali és 4 kalocsai szabadságra ment. Erre az időre helyette Katus Ignácot küldték hozzám tiszti küldöncnek a századtól. Markó tiz. őrsége átköltözik Csatlós László Felső út 6. sz. házába.

1940. okt. 19. (szom.) Egy hdgy. jött a kat. közig-hoz. Sgt. lesz. [?] Rohamozó volt. Egy-két románlakta helyen, mint mondja, leszerelt román katonák vagy vasgárdisták az elővédre és az ezredesre is lőttek. Néhány haláleset és sebesülés is történt. Ilyen helyen azonnal megtorolták a merényletet. A Károly-vonal erődítéseit gyöngének tartja.

1940. okt. 20. (vas.) Szokásos ellenőrzés. Reggel nagy dér.

1940. okt. 21. (hét.) 11^h: táviratot kapok a zlj.-tól, hogy leszerelek. Délután elbúcsúzom az ismerősöktől. Szívélyes búcsú volt. Este hallom a házigazdától, (előzőleg mástól is) hogy Medgyesen a földgáz 3 évnél is tovább éget. Erdőszentgyörgyig is bevilágított, pedig a távolság 50 km. lehetett.

1940. okt. 22. (kedd) 7,30: Indulás M.vásárhelyre a zlj.-hoz. 10^h-kor megkapom a menetlevelet. 11^h: indulás vonaton hazafelé. 12,20: kiszállunk Szászrégenben. Innen autóbuszon folytatjuk utunkat Scholtz fhdgy-gyal együtt. Kb. 16^h: Besztercén vagyunk. Innen már végig vonaton utazunk. 21^h: Kolozsvárra érünk. Itt akartam éjszakázni, de mivel szobát nem kaptam a szállodákban, tovább utazom. Nagyon csendes város. 22^h-kor semmi élet. Annyi időm volt, hogy megnézzem villanyfény mellett a Mátyás-templomot és a Mátyás-szobrot. Szép alkotás mindkettő. Kissé tovább áll a “Farkas” szobor, de árván, mert Romulust és Rémust elvitték alóla a románok.

1940. okt. 23. (szer.) 1,30: Indulunk Kolozsvárról Bpest felé. 11,30: Pesten vagyunk.

1940. okt. 25. (pén.) Scholtz fhdgy-gyal együtt leszerelünk Kiskőrösön. (Az alezr. egy szót sem szólt, kezet sem fogott.)