Fotók a túráról:

http://suzuki4x4.wplanet.hu/e107_plugins/coppermine_menu/thumbnails.php?album=86

Az eredeti terv szerint az utolsó komppal mentünk volna át Tihanyba és onnan irány Pénzesgyőr,de az elhúzódó szerelés miatt ezt lekéstük így körbe mentünk.. A Vitara legénysége: Tasek, Valér és én. Így legalább nem elsőnek értünk oda. Qnciékkal taliztunk Zircen a benzinkúton. Jó volt újra látni a 4gépet és a gazdáikat. Pénzesgyőrben elfoglaltuk a szállásunkat majd a bázison Valika büféjében köszöntünk a régi és új cimboráknak. A parkoló megint megtelt jó kis gépekkel. A hangulatom a szokásos. Na ezek simán elmennek ahol én majd elakadok. Bizakodásra adott okot hogy volt egy Korando ami hasonló volt az enyémhez hasmagasságilag de MTs gumik voltak rajta.

Este 9 után kicsivel elindultunk az éjjeli túrára. Utunk arra vezetett amerre legutóbb a verseny indult. Már idefele jövet is feltűnt hogy itt még megmaradt a hó. Így számítottam arra hogy ez majd megnehezíti a dolgunkat. Egyből az elején lefelé jó mély nyomtáv, azaz inkább vízmosás nehezítette utunkat, de szerencsére gond nélkül továbbmentünk, majd megállás mert Kroko elakadt…Na ettől persze megijedtem, de szerencsére semmi nem volt csak belecsúszott oda ahova nem kellett volna. Kihúzták és mindenki kikerülte azt a nem kicsi tócsát. Az említett hó miatt nehezebben lehetett kivenni hogy mit rejt maga alatt. Volt aki kicsit megakadt még ezen a részen de ki tudott jönni. Mi mindig a legkönnyebb utat kerestük.

Volt egy olyan rész ahol nyáron éjjel beragadtunk (mikor Taseknak ki kellett szedni a fa darabot az autó alól) ennél szép lassan mentem hogy véletlenül se csússzak be a nyomtávba mert elég durva volt. Sikeresen átjöttem meg egy Samu is (meg előttünk mindenki) de a Korando beragadt. Mi megálltunk előttünk Gergiék már nem látták. Visszamentünk megnézni mi újság és látszódott hogy nem lehet csak humán erőforrás segítségével kijutni. Mondtam hogy visszajövök és kihúzom avagy megrántom. Persze ennyire nem voltam nagy arc. A tervem az volt hogy én húzom a Korandot a Samu ami még átjött engem. Csak a kis Samut a gazdája nem akarta erőltetni, hisz ekkor még nem lehetett tudni hogy kapásból kijön-e vagy rángatni kell. De ekkor Kali kikerülte azt a részt és átjött. Így ő odaállt elém. Összekötöttük a 3 gépet. Mikor Kali indult megindultam én is és elsőre kihúztuk. Szép munka, mehetünk tovább.

A hó és az erdő a felázott talajjal persze tartogatott még meglepetéseket. Nekünk persze most is többet. Voltak izgalmas emelkedők ahol nekünk kellett a lendület míg pl. Gergi kényelmes tempóban poroszkált felfelé.. Nem volt jó ilyenkor utolérni az előttünk levőket,de volt hogy meg kellett állni és örültem ha valahogy el tudtam indulni. Majd újabb megállás. Kérdem mi újság? Patakátkelés.. adrenalin kezd felszökni ereimben mire Tasek odaveti Valérnak hogy az a Daninak nagyon megy. NEEEE MONDJ ILYENT ELŐREEEE!!! – ordítottam le a fejét. – Majd csak vasárnap hazafelé mondunk ilyeneket!! Aztán a patakon gond nélkül simán átmegyünk. DE! Utána kaptató felfelé.. és Zoli meg Gyuszi se jut fel. Akkor már nem szégyen ha én is elakadok.. Így nem tartottam ettől. 3x próbáltam meg de sikertelen kísérletek voltak. Elindulásnál is nagyon kipörgött a kerék és felfelé is jó csúszós volt a sár.. Inkább a kerülő úton mentem fel. Mindenkit megnéztünk ha kellett toltuk.. Jenne Patroljának elsőkerék meghajtása elment így ők haza indultak Bagoolyék pedig megérkeztek.

Így meneteltünk tovább. Izgalom mindig akadt. Volt egy elakadásunk is mikor egy sáros pocsolya után meredek emelkedő jött balra fel. Itt a pocsolyából kijőve fennakadtunk de mozgott az autó így előre hátra játszva kicsit, túlvergődtünk. Szabó Feriék aztán előttünk a Vitarával összeszedtek egy másfél méteres ágat melyet büszkén vontattak km-eken át szóltam nekik az általuk adott PMR-en de persze mire megálltak addigra már elhagyták.

Aztán elértünk a Rubicon utáni emelkedőhöz. Szép hosszúnak tűnt és meredeknek de mindenki szép haladt felfelé. Előttünk a Defi viszont az elején elvérzett. Csodáltuk hogy mi van. Többszöri nekifutásra se ment fel. Majd félre állt és mi is megpróbáltuk de hamar elfogytunk. Próbálkoztunk de semmi. Mi is félreálltunk. Jött Gergi, gondoltam ó majd könnyedén. Erre ő se tudott felmenni. Majd Valér kiszállt és akkorát taszajtott a gépen hogy meg sem álltam a tetőig. Ahol nagy ujjongás tapsvihar pezsgőnyitás pomponos lányok vártak (ha jól emléxem, bár ez már tavaly volt). Aztán sorra feljutott mindenki. Köztük Valér is gyalogszerrel maga előtt tolva Gergi Samuját. Furcsállhatja a kedves olvasó hogy Gergiről hogy írhatok ilyent, de egy vallomással tartozom, azaz ő. Lecserélte a Yokohama AT-s gumikat BFG MTs-re. És így járt. Tettünk egy karikát az erdőben én már kezdtem feloldódni hogy jöhet bármi mert átmegyünk vagy kihúznak.

És Kroko megszólalt a PMR-en hogy megyünk a Rubicon-hoz. RUBICON. Villant át agyamon eme szó. Hallottam már. Nem most nem Caesar-ra gondolok.. A weboldalon harsogtak zengtek ódákat róla a terepjárós kollégák. Egy patakmederben kell haladni, számtalanszor átlóban átmesztve. Volt egy megállás mikor mint utólag kiderült Babicz Zoli akadt meg egy kő miatt. Mi viszonylag gond nélkül mentünk míg az egyik mederből kijövet vmi megfogta az autót és félelmetes terepjárós hangja lett. Valérék kiszálltak Kali is ott termett és autó alá nézve megállapították egy leszakadt a kipufogó(középső dob is). Kijönni így lendületből nem tudtam mert mindig belefúródott a földbe, így egy bottal vki alányúlt míg Feri kihúzott a Vitarával. Így továbbmenni nem lehet, le kellett vágni. Ez viszont nem volt oly könnyű és közel fél órámba került, főleg amiatt h miután levágtam kiszedni nem lehetett így meg kellett emelni az autót. Ott hagyni persze nem akartuk. Szerencse nem mindeni ilyen kis autóval jár. Petiék Ford Ranger-e szívesen hurcolta tovább. KÖSZÖNET NEKIK! Innen nagyon vad hanggal zúztunk tovább. Nagyon tetszett. Rubiconon átérve újra ott volt a nagy emelkedő. Lendületből megpróbáltam de a harmadánál elpörögtünk. Srácok kiszálltak, megtolták de nem volt elég. Mondtam h én legurulok ők maradjanak itt mert ha itt megen elvérzek akkor pont jó helyen lesznek h további lendületet adjanak. Lenn Kaliék megtolták a gépet így nekivágtam, Valérékhoz érve pont kezdtem elfogyni de ők jól vizsgáztak mert adtak olyan lendületet ami elég volt a tetőig. Megvártam őket majd indultunk tovább.

Újabb megállás. Korando talált egy jó nagy sarat. Hubert megkerülte és simán kihúzta. Iszonyat jól néz ki az a Hilux. Korando után mindenki a kerülőt választotta inkább. Majd az utolsó erőpróba!!

Patakátkelés majd egy meredek kaptató. Első olvasatra nem is vészes. Igaz? Node. Ez nem olyan patak mint az eddigiek. Nem olyan meredek partvonalú de jóval mélyebb vízzel. A meredek pedig az amit nyáron lefele kellett teljesíteni asszem. Akkor lefele kellett és sáros volt. Fékezni nem szabadott mert akkor fa. Felező egy és kormányozz ügyesen. Most ez felfelé és patak után. Amit láttunk hogy felfelé nem könnyű. Nem sikerült többeknek elsőre. Uazanti meg defektet kapott. A Defi máshol akart felmenni de nem tudott így visszatolatott bele a patakba ahonnan nem tudott kijönni. A víz tényleg mély volt Gergi Samujának is. Mármint az én szemembe.. tudván hogy az enyém még alacsonyabb. De mi jövünk úgyhogy hajrá. Azaz előttünk Hubert akinek az emelkedő tetején egy két dolog elröpült az autója platójáról. Lassan akartam átkelni hogy a víz nem csapjon be a motorba és ne ázzon be. Beleengedem, haladunk, hirtelen minden fény világítás eltűnik és a motor le akar állni. Zsupsz benyomom a kuplungot adok egy nagy gázt hogy a lefulladás eszébe ne jusson majd egy erős kuplung csuszával újra mozgásra bírom és kinn vagyunk. Kis lendületünk is van melyet padlógázzal fokozok az emelkedőig amin egy pillanatra sem veszem el a gázt. És fenn vagyunk. Felrepültünk. Semmi gond nem volt. Csúszok még egy közel 360°-ot. Szuper volt.

Mindenki fenn! Éljen! Mehetünk haza! Gondoltam. Erre mit látok? Kroko lemegy ott ahol feljöttünk!! Hát mi van itt? Akkor miért jöttünk fel?? Kérdeztem magamtól. Megint átmegyünk majd a patakon csak egy nehezebb részen. Volt ez így a Gergi-ig. Aki orral beletúrt a patakba. Mármint autóval. Hátrafelé Peti kicsörlőzte, amihez előbb ide kellett jönni amihez már kisebb fát vágott csak ki a zseb láncfűrésszel. Persze én is kellettem a csörlőzéshez mert a Samu vonzódott a fához de én fél kézzel jobb belátásra bírtam és jobb útra térítettem. Qnciék, Elnök úr, Feriék, Bagooly-ék és Kali is talált egy másik utat. Mi többekkel inkább kihagytuk és visszaindultunk a szállásra. Kellemes izgalmas éjszakai kaland volt. Kisebb amortizációval de iszonyat jó hanggal. Az a bizonyos mély patak viszont az önindítónak nem tett jót.