A birma mellett a félhosszú szőrűekhez tartozik még a norvég erdei, a török-, balinéz-, a maine coon és a szomáli macska is. Jellemzőjük a középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött.

Fókajegyű birma: Első látásra úgy tűnhet, hogy a birma nemigen különbözik a hosszú szőrű colourpoint perzsától. A pofán, a füleken, a végtagokon, a farkon lévő akromelániás jegyek és a galléron, a farkon található hosszabb szőrzet is erre a fajtára emlékeztet. Szőrzete rövidebb, mint a colourpoint perzsáé. Teste a perzsáénál nyújtottabb, végtagjai viszonylag rövidek és tömzsik. A birma farka hosszú, és a mókus farkához hasonlóan többnyire fölfelé áll. Pofarészük nagy, kifejezetten nyújtott. Kerek, mégis viszonylag kis szemük teljesen sötétkék vagy zafírszínű. A birmánál első látásra feltűnik a lábvégeken lévő úgynevezett zokni, amelyek a hátsó végtagokon valamivel hosszabbak. A zokni színe és formája nagy szerepet játszik az elbírálásnál. A birma változatai azonosak a colourpoint perzsa és a sziámi színeivel. A leggyakoribb a sötétbarna szín. A gyapjas aljszőrzet hiányzik, emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött. A hetvenes évek végén a félhosszú szőrűek csoportját elkülönítették. A kiállításokon ma már a legszebb hosszú és legszebb félhosszú szőrű nőstényt és kandúrt is megválasztják. Jelleme alapján a birma nagyon barátságos, az ember hívására rendszerint kellemes, lágy hangon válaszol, csak a tüzelés ideje alatt válik zajosabbá. A fajta ismerői szerint a birmát nem ajánlatos kisgyerekes családban tartani, mivel nehezen viseli a kisgyermeki természetet. Előfordul, hogy a gyermek viselkedésére agresszívan reagál. Táplálását illetően meglehetősen válogatós, rossz evő. Nagyon szereti a meleget, legjobban a 22-24 °C-on érzi magát. Színe nagymértékben függ a környezet hőmérsékletétől és páratartalmától. Tartósan hűvös, párás helyen tartva alapszínük és jegyeik megsötétednek. A birma felnevelése elég nehéz, ha más fajtát keverünk bele, akkor eltűnik a fehér zokni. A birmakölykök, amikor megszületnek, teljesen világos színűek akromelániás jegyek nélkül, a negyedik hét körül kezdenek el színeződni, először az orron és a füleken, majd a farkon és a végtagokon is.

Kék jegyű birma: Színe különösen függ a klímától, a táplálástól. Friss, fehérjedús táplálékkal kell etetni. Ne adjunk neki száraz tápot. A szőrzet alapszíne 1-2 éves koruk körül aranytónusú bézs. Bundája könnyen ápolható, egyszerű keféléssel tarthatjuk rendben.

Lila jegyű birma: Az orrtükör és a talppárnák színe levendula-rózsaszínű.

Barna birma: A fajta sajátossága, hogy rövid szőre egyszínű. Önálló fajtaként 1936-ban ismerték el. Bundája fókaszínű, orrtükre és talppárnái barnák. Hiba, ha a barna színhez fekete keveredik. A kölykök szőrzete sokkal világosabb, pofájukon előfordulhat maszk, lehet gyenge csíkozottság vagy kiegyenlítetlen színeződés. Mindennek 15 hónapos korra teljesen el kell tűnnie.

Kék birma: Többéves próbálkozás eredményeként született meg ez a fajta. Ezüstszürke tónusú, kékesszürke bundája van, de színük jóval világosabb, mint az orosz kéké vagy a brit rövid szőrűé. A kölykök is világos tónusúak, általában maszkjuk van, a hátukon cirmosrajzolat figyelhető meg, ennek felnőttkorra el kell tűnnie. Az ezüstszín elsősorban a fülön, a pofán és a mancsokon figyelhető meg.

Csokoládészínű birma: a FIFe szabvány jelenleg tíz változatot ismer. A csokoládészínű burmát champagne-nak is nevezik, szőre, orrtükre és talppárnái tejcsokoládé-színűek. A fejen lévő szőrök sötétebbek, a talppárnák fahéjszínűek. A kölykök majdnem fehéren születnek, a színeződés elsői jelei az orr körül és a mancsokon fedezhetőek fel először, ezért csak 6-8 hetes korban látszik a csokoládészín.

Lila birma: Feje lekerekített, álla erőteljes, pofái teltek, a beesett arc súlyos hibának számít. Füle közepes nagyságú, enyhén lekerekített, egymástól távol áll és kissé előrehajlik. A hímek feje erőteljesebb, pofája teltebb. A rövid orr tövénél egy mélyedés van, ami nem lehet túl mély. A szeme távol ül egymástól, színe sárga vagy aranysárga, esetleg borostyánszínű. Az alig észrevehető zöldes árnyalatot még elnézik, de a kék szem kizáró tényező a versenyeken. Szőre galambszürke színű, rózsaszín árnyalattal. A kicsik majdnem fehéren jönnek világra.

Vörös birma: Felnőttkorában melegnarancsszínű, jól látható csíkozottság figyelhető meg rajta. Az orrtükrön vagy a talppárnákon található pigmentfoltok miatt pontlevonás jár a kiállításokon. A kölykök végleges színüket csak 6-8 héttel születésük után nyerik el.

Krémszínű birma: A burma teste közepes hosszúságú, izomzata erős, nyaka vékony, hosszú mellkasa erőteljes, hátvonala egyenes, végtagjai viszonylag törékenyek, kecsesek. A hátsó végtagok hosszabbak az elsőknél, mancsai ovális alakúak. Egyenes farka közepes hosszúságú, vége felé elkeskenyedik, csúcsa lekerekített. Így a burma egzotikus benyomást kelt. Bundája pasztell krémszínű, orrtükre és talppárnái rózsaszínűek, az orrtükrön nem jelenhetnek meg pigmentfoltok, és a cica nem viselhet akromelániás jegyeket. Az alom 5-7 kölyökből áll, a kicsik világos színűek.

Fókaszínű teknőctarka birma: Ez a színváltozat is elfogadott és ismert. A barna alapszínen több kisebb krémszínű folt található, ezek arányosan oszlanak el a szőrzetben, meg kell jelenniük a végtagokon és a farkon is. A kék-teknőctarkánál világoskék alapon krémszínű foltok, a csokoládészínű teknőctarkánál lila alapon világos krémszínű foltok figyelhetők meg. Az orrtükör és a talppárnák színe megegyezik a mindenkori színvariánssal. A teknőctarka változatnál csak nőivarú egyedek léteznek ugyanúgy, ahogy a többi teknőctarkánál, ezeket a FIFe szabvány már 1983 óta elismeri.

Lila-teknőctarka birma: Szőrzetét lila alapon krémszínű foltok alkotják. Szőre rövid, tömör, testhez simuló, bársonyos tapintású és fényű. A szőrszálak végig egyenletesen színezettek, a test alsó részén és a mellkason a szőr világosabb árnyalatú, viszont az arcon és a fülön erősebb a pigmentáltság. Ha a háton fordul elő bármilyen árnyékoltság, az súlyos hibának minősül, ugyanúgy hiba a fehér foltok kialakulása is. A beltenyésztés miatt különböző rendellenességek, degenerációk jöhetnek létre, ezek közül az egyik a fogazaton megfigyelhető elváltozás. Az egészséges macska felső és alsó metszőfogai harapásnál érintkeznek egymással, csúcsaik függőlegesen egymásra fekszenek. Ezzel szemben a beltenyésztett példányoknál a felső fogsor előrenyúlhat, ezt nevezi a szakirodalom pontyszájúságnak, ha viszont az alsó fogsor nyúlik a felső fölé, akkor csukaszájúságról beszélünk. Erősebb csukaszájúságnál a nyelv is tartósan kilóghat, ami súlyos esztétikai hibának minősül, és a bírálatkor kizárják az ilyen állatot a versenyből.

Kék-teknőctarka birma: Régóta ismert és nagyon kedvelt változat. Intelligenciája magas, jól alkalmazkodik, de igazából általában csak egy emberhez ragaszkodik. Kedveli más állatfajok jelenlétét is, hosszú életű, gyakran megéli a 16-19 évet, és még ebben a korban is hihetetlenül játékos marad. Halkan nyávog, egyedül a tüzelés időszakában hangosabb egy picit. Ha van karomkoptatója, akkor a függönyöket és bútorokat is békén hagyja. Szőrének ápolása igen egyszerű, csak kefélést igényel. A szem tisztán tartásával már több gond van, ugyanis a könnyet - mivel a világos szőrön csúnya nyomot hagy - naponta vizes vattával le kell törölni.

Ragdoll: Fehér birmakandúrral párosítottak perzsamacskát, így alakult ki a ragdoll. A kölykök törékenyek, érzékenyek, és állítólag nincs fájdalom- és félelemérzetük. Csak 3-4 éves korára fejlődik ki teljesen, évente csak egyszer tüzel. Testhőmérsékletük magasabb a többi macskafajtáénál, így ellenállóbb a fertőzésekkel, a betegségekkel szemben. Teste nyúlánk, feje erős, végtagjai rövidek, szeme kék, farka középhosszú. Gyapjas aljszőrzete van, szőre hosszú, jól fejlett. Pofáján akromelániás jegyek vannak, amely nem egységes. Mancsain fehér zokni van. A ragdollnak négy színváltozata ismert, ezek a fóka-, a kék, a csokoládé- és a lila színek.

Vadszínű szomáli: Az Egyesült Államokban 1979-ben szabványosították, Európában pedig 1982-ben. Ha nem tekintjük a hosszú szőrt, akkor a szomáli ugyanúgy néz ki, mint az abesszin. Selymes, gazdagon csíkozott bundája van. Szemei vagy sötét borostyánszínűek, vagy zöldek. Leggyakoribb a vadszínű szomáli, alapszíne a narancsosbarna fekete csíkokkal. Orrtükre fekete keretben téglavörös, talppárnái feketék vagy barnák. A szomáli élénk, kedves, alkalmazkodó, játékos, hangja finom és lágy. Nem szereti a kis helyiségeket.

Vörösessárga szomáli: A szőrzet alapszíne rézvörös, ezen csokoládészínű csíkok vannak. Az orrtükör vörös, a talppárnák rózsaszínűek. A szomáli macska általában 3-4 kölyköt szül, a kiscicák egész testükön szürkétől a feketéig terjedő árnyékoltsággal születnek. Homlokukon, nyakukon és hátukon a szőrzet körülbelül egy hónapos korukig hullámos, a 15. hét körül kezd világosodni, a végleges szőrszín kétéves korára alakul ki. Szőrzete nem igényel különösebb gondoskodást, jól fésülhető. Azért, hogy megmaradjon a csíkozottság, jó hatású, ha csipetnyi őrölt, édes pirospaprikát teszünk az ételébe.

Balinéz: Testfelépítése megegyezik a sziámi testfelépítésével, csak a szőre hosszabb. Elkeskenyedő farka és végtagjai hosszúak. Fején nagy fülek ülnek, ezek ék alakúvá teszik a fejet, az orra hosszú, egyenes vagy enyhén domborodó. Mandulaformájú kék szemei ferde vágásúak. A szőr minősége változó, lehet nagyon finom, bársonyos is és lehet tollszerű is. Könnyen ápolható, mert hiányzik az aljszőrzete. Színei a sziámiéval megegyezők. Összesen 18 különböző színváltozat ismert.

Maine coon: A fajta Észak-Amerikából származik. Amerikában már több mint 200 éve ismert, népszerű, gyakori segítőtárs a patkányok és az egerek elfogásában. 1967-ben szabványosították, azóta a világ minden táján szívesen tartják. Kimondottan nagy macskának számít, a kandúr körülbelül 7 kg, a nőstény 5 kg körüli. Bundája dús, fényes, az aljszőrzet gyakran hiányzik. Szőre a hátsó végtagokon lévő úgynevezett golfnadrágon, a has oldalán és alján meglehetősen hosszú. Bármilyen színű lehet a szőr, de nem tartalmazhat akromelániás jegyeket. Füle nagy és széles, szeme ferdevágású, feje kicsi, szögletes pofái beesettek. A zöld szemszín a követendő, ezenkívül harmonizálnia kell a szőrzet színével. A hosszú végtagokon az ujjak között szőrpamacsoknak kell lennie. A maine coon nagyon kedves, játékos állat, igényli az emberi törődést. Testi fejlődésük lassú, néha csak négyéves korukra érik el teljes fejlettségüket.