szeretet  2. oldala

mindenkinek akiket nagyon  szeretek  

nstrukciók az élethez:   

Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár. Amikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg. Kövesd a három tanácsot.
Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
Ne hagyd, hogy egy kis eltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására. Tölts minden nap egy kis időt magaddal. Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt. A szeretettel teli légkör otthonodban megalapozza életed. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat. Oszd meg a tudásod, ez az egyik út a halhatatlansághoz. Légy gyengéd a Földhöz. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd. Önfeladással kezeld a szerelmet és a szeretetet.    

      józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat.
Nincs oly kiválóság, melynél nagyobb ne volna.
Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.
Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz ítéleteidben is – a jó ember ritkán téved.

aradj Ember!    

Szeretet, a félreértett szó

Nincs az emberiség szókincsében még egy annyira félreértett szó, mint a szeretet. A magyar nyelv a legtöbb nyelvvel ellentétben ráadásul még a „szerelem” szót is megkülönbözteti, mint a szeretet egy speciális változatát. Az életünkben elszenvedett összes ezzel kapcsolatos csalódásnak, bánatnak és szenvedésnek ez a félreértés az oka. A szeretetet valamint a szerelmet általában mint érzelmet tartjuk nyilván. Ezzel sajnos megfosztjuk magunkat attól, hogy megismerjük magasabb megnyilvánulásait. Ha azt, amit szerelemnek hiszünk, mint érzelem éljük meg, akkor még a jobbik esettel állunk szemben. Sokan ugyanis összekeverik a nemi ösztönnel, vagy elvárásokkal, esetleg önző érdekekkel. Ennek persze köze sincs az előbb említett érzelemhez, hiába is áltatjuk magunkat. Persze ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az ilyesmi előbb utóbb csalódáshoz, keserűséghez és boldogtalansághoz vezet. Az érzelmek az érzékszervek észleléseivel vannak szoros kapcsolatban. Először érzékelünk, majd ez kivált az agyunkban egy reakciót, melyet érzelemnek neveztünk el. Ez kétség kívül olyan erővel tud hatni ránk, hogy az egész logikánkat is összekuszálja. De akkor is csak egy érzéki észlelés eredménye, mely a létezés skáláján az anyagi valóság része. Minden dolog, mely anyagi eredetű, folyamatosan változik, így az érzelmek is. Nem is csoda, ha egyik nap szeretünk valakit, a másik nap gyűlöljük, sőt van aki merő „szeretetből” még ölni is képes. Ez azért van, mert a szeretet valódi mibenlétéről fogalmunk sincs. Lehet, hogy nincs fogalmunk, viszont egész életünk azzal telik, hogy keressük. A csecsemő egyik legfontosabb éltető eleme a szeretet. Olyannyira, hogy ha megfosztják tőle, akkor lelke, személyisége súlyosan károsodik, sőt ez az elvonás szélsőséges esetben még halálhoz is vezethet. Az embernek a levegőhöz, a táplálékhoz és a fényhez hasonlóan a szeretetre is szüksége van ahhoz, hogy élni és fejlődni tudjon. Érdekes módon ez nem függ össze azzal, hogy a csecsemő magatehetetlen és az életben maradáshoz gondoskodásra van szüksége. A lelki károsodás akkor is bekövetkezik, ha a gyereknek „mindent” megadnak a szereteten kívül. Érdekes, hogy a csecsemő egy olyan dolgot tart életfonosságúnak, melyet látszólag nem is ismer. Honnan is lenne az újszülöttnek tapasztalata egy érzelemről? Még is úgy tűnik, hogy jól ismeri, mert hajszál pontosan meg tudja különböztetni az őt körülvevő emberek viselkedésében. Tehát egy velünk született, szinte ösztönös dologról van szó. Valójában a szeretet egy olyan erő, mely a létezés minden szintjét áthatja. Talán szokatlan sőt hihetetlen kijelentésnek hangzik, de a szeretet egy vonzóerő, mely az egész létezést összetartja. Annak minden szintjén más formában nyilvánul meg. A lét felépítő eleme ez az erő, mindent, ami létezik, átsző jelenlétével. Egyik megnyilvánulásában fény, egy másikban az elemi részecskék között ható összetartó erő. A legfinomabb formában a próféták a végtelen léthez, Istenhez fűződő kapcsolatában nyilvánul meg. Az anyagi lét legmagasabb síkján az anya és a gyermek között feszülő finom szálként mutatkozik, mely független minden feltételtől és élethelyzettől, sőt még a halálon túl sem szakad meg. Mivel a szeretet létünk alkotó eleme, ezért jól ismerjük. Azért töltjük egész életünket a keresésével, mert tévesen úgy hisszük, hogy elszakadtunk tőle. De hogyan is szakadhatna el a hal a víztől? Élete abban a pillanatban véget érne. Ez pont olyan, mintha a hal az egész életét a víz keresésével töltené. A szeretet felépít bennünket, éltet, áthat és körülvesz. Ha egy pillanatra megállunk az élet rohanó forgatagában és egy cseppnyi figyelmet szentelünk neki, akkor jó esélyünk van arra, hogy megismerjük valódi arcát. Ha ezt nem fedezzük fel magunknak, akkor emberi kapcsolataink nem törnek ki soha az elvárások, az ösztönök, a vágyak és az önzés hamis ördögi köréből, és soha nem találjuk meg azt, amit születésünk óta keresünk. Nem is várhatjuk el, hogy megtaláljuk a keresett boldogságot és hogy ez az állapot maradandó legyen. A szeretet egyik fontos tulajdonsága, mely a létéből ered, az állandóság. Állandó és változatlan, mint maga a létezés. Ezért azt a viharos érzelmet, mely az egyik végletből a másikba csap át, eleve nem lehet a szeretet megnyilvánulásának nevezni. Ez pontosan az előbb említett félreértés, melynek áldozatai vagyunk. Ha a szeretetet keressük, akkor előbb ezt a minket felépítő erőt kell felfedeznünk önmagunkban. Hiszen önmagunkhoz semmi a világon sincs közelebb. Ráadásul senkiben sem bízhatunk meg annyira, mint saját magunkban. Ha megtaláltuk ezt az erőt, akkor át fogja hatni lényünket, életünket és kapcsolatainkat. A valódi szeretet, a valódi, változatlan boldogság megtalálása tényleg ennyire egyszerű, csak fel kell hagynunk azzal a reménytelen kísérlettel, hogy folyton önmagunkon kívül keressük és hogy másoktól várjuk el, hogy boldoggá tegyenek. Ugye logikus, hogy ez lehetetlen? ( harmonet)