„Minden héten olvasok magamról valamit egy magazinban, valami olyat amit sose tettem, vagy nem tudtam róla, esetleg egy olyan helyről, ahol sose voltam. Ez az egész a pletykákról, híresztelésekről, az egoról és a politikáról szól.”

„Ez őrült és egyszerre nagyon szürreális dolog. Úgy érzem én is olyan ember vagyok, mint a többi-attól függetlenül, hogy szinte az egész világon ismerik a zeném, a filmeim, a nevem és az arcom. Ez számomra néha szörnyen furcsa, de hízelgő is egyben. Nagyon jó érzés.”

„A legtöbb lány szereti a nagydumás pasikat, de én jobban kedvelem az olyanokat, akik kissé idegesek és félénkek, ha oda kell jönniük hozzád. Talán ők a leghelyesebbek.”

„Anyu mindig azt mondta nekem, hogy minden ember különleges. Szerintem jól hanzik.”

„Az életem nagyon örült és elfoglalt, de épp ezért szeretem.”

„Egyszer mikor nagyon sok dolgom volt, a barátaimnak-akik nem színészek-egy nappal előtte azt mondtam, 'Oh, nem hiszem, hogy túl elfoglalt leszek, együtt lóghatunk,' vagy valami ilyesmit, aztán mikor megmondtam, hogy nem fog összejönni, nem értették, hogy miért nem érek rá. Ha színészkedsz vagy valami, az nagyon sok áldozattal jár-páldául amikor éjjel a barátaiddal bulizhatnál, ahelyett studióba kell menned, hogy még felvegyetek ezt-azt. De szeretem ezt csinálni, szóval nem az lesz, hogy öreg koromban majd bánni fogok mindent. De valamikor tényleg nehéz.”

„Ha több szülő figyelne annyira a gyerekére, mint amennyire az én szüleim figyeltek rám-fele annyi probléma se lenne a világban a gyerekekkel, mint most.”

„Ha a nővérem belekezdett valamibe, muszáj volt utánoznom-tehát én is mindig ugyanazzal foglalkoztam, mint ő.”

„Vicces volt, de kicsit zavaró is, mert mindenki engem nézett... na és a kamera.”

„Amikor nem dolgozok, akkor is ilyen vagyok 'Oh Istenem-mit kéne ma csinálnom?'. Ez olyan mint egyfajta napirend, tudod, az 'Oké, ma elmegyek ide, ide és ide' dolog. Nagyon bírom!”

„Volt egy srác, aki folyton engem bámult, mikor anyukámmal vásároltam. Azt hiszem rögtön munka után volt-a srác pedig nagyon jól nézett ki! Ott ült pár haverjával, és csak nézett, én pedig folyton arra gondoltam 'Kérlek gyere ide, kérlek gyere ide!' De sose tette! Anyám pedig ezzel jött, 'Hilary, menj már te oda hozzá és beszélj vele.' Erre én ezt mondtam, 'Anyu!' Megvesztél? Dehogy megyek!”

„Ez a dolog Californiában történt velem, ahol megkértek, hogy üljek be egy nagyon ász kocsiba és menjek el pár ház előtt meg ijenek. Ez egy nagyon híres fesztivál miatt volt, amit minden évben megrendeznek. Én épp ezt csináltam, mikor egyszer csak egy lány csoszogott ki elém-olyan 17 éves lehetett. Óriási hangerőn kezdett sikítani és közben ugye futott is. Azt kiabálta, 'Istenem! Ez Hilary!' Csak futott és mindenkit ellökött az útjából. Hirtelen felbukott és elesett a betonon, még a nadrágja is elszakadt, de nem érdekelte-feállt és megint elkezdett felém rohanni. Megszorított és megpróbált kiráncigálni a kocsiból. Nagyon ijesztő volt!”

„Minden gyereknek kéne ismernie Nelson Mandela-t, és beszélniük kéne róla, mert nagyszerű ember. Egy igazi hős. Egyszerűen tök jó.”

„Imádom a ruhákat. Nem tudom kontrollálni magam. Nagy bálványozója vagyok a cipőknek, ruháknak és smink cuccoknak. Olyan típúsú ember vagyok, aki semmitsem szeret többször viselni.”