Írta: Aurora Black

Jogok: Engem illetnek.

Megjegyzés: Kezdő írás.

Megjegyzés2: Ha tetszik valószínűleg lesz folytatása, de nem biztos.

Megjegyzés3: Kritikákat ide várok:  fizsofi@freemail.hu

Megjegyzés4: Ezt egy Anemi hatására készült.

Ajánlás: Jankának kinek nagyon tetszet, az osztálytársamnak Mikó Nikolettának, kit imádok idegesíteni az írássommal (írásaimmal), és persze a nővéremnek, ki a legelőször olvasta és segíttet a fogalmazásban, és mindenkinek a ki eddig ezt olvasta!   

Búcsú

    Egy hosszú, kékes-lilás fekete hajú lány állt a ház előtt és merenget, hogy maradjon e vagy hadja el végleg szerelmét. A fiú őt nézi a félhomályos szobából, hogy-hogy dönt végül.

    Megfordul, s elindul, hogy ott hadja a fiút. De amaz nem hadja hogy a lány ilyen könnyen kisétáljon az életéből. Így a lány után fut.

-Shopi. Kérlek, várj. –Kérleli.

-Nem, nem lehet.

-Shopi én… én. –Hátra fordul a lány, és bele néz a nagy  zöld szemekbe.

-Te? –Fel húzza szemöldökét, és kérdőn néz a fiúra. A lány hajába bele kap a lágyan fújó szellő.

-Én…én……én –elcsuklik a fiú hangja –én….én szeretlek. –És lehaltja a fejét hogy a lány ne lássa a kibuggyanó könnyeit. A lány arcán végig gurul egy könnycsepp. És így szol:

-Tudom. –Megfordul és elindul, de egy kezet érez a vállán és megfordul.

-Ha….ha…..tudod, miért hagysz egyedül? –Szipogja a fiú. –Miért csinálod ezt?

-Tudod te azt nagyon jól, hisz ismersz. –a lány arcán legurult még egy könnycsepp.

-Len míat? –Kérdezi a fiú.

-Igen. –a lány most könnyzáporban tör ki, de nem add egy hangot sem ki. Meg fordul és elindul hogy el hadja fiút végleg.

-Shopi, ne menny el. –Kérte a fiú. –Maradj velem.

-Nem lehet. Nem bírlak titeket, hallgat, ni, ahogy veszekedtek, miattam, az egész az én hibám. Ha én nem jövök, ti nem vesztek össze rajtam. Ez lesz a leg jobb megoldás. Te is tudod.

-Nem ,ez nem megoldás, Shopi.

-De igenis az. –Mondta a lány. Ekkor három rejtélyes alak jelent meg a dombon, a házzal szemben.

A lány elindult. Gyors léptekben, de a fiú így is utol érte. Meg fogta a kezét és meg fordította, hogy bele tudjon nézni azokba a könnyektől áztatott mély kék szemek be. –Kérlek, maradj. –Kérte még egyszer a lányt.

-Nem lehet. –válaszolt a lány. A fiú fölnézet a könny áztatta arcával, a könnyek megcsillantak a holdfényben. És így látták a dombon állok, hogy sír. A lányról sejtették, de a fiúról nem gondolták volna. Sosem látták még a fiút sírni.  Mindig erősnek mutatta magát ellőttük.

-Shopi maradj mellettem, én vigyázok rád. – Mondta a fiú.

-Nem lehet. Sajnálom. –a lányarcán már patakokban folytak a könnyek. Meg fordult és ott hagyta a fiút.

-Sajnálom Lyserg. Majd még találkozunk. – a hold megvilágította könnyáztatta arcát, a hogy, elfutott. A fiú térdre roggyot és sírni kezdett. A szavait az éjszakába kiabálta:

-Ne menny el! Kérlek… –a dombon állok is, hallották kétségbe esett szavait, ahogy nézték a sírva elfutó lányt. A lány maga elé motyogta hogy: -Találkozunk még!

A lány még hátra sem nézet, mert tudta, hogy ha megteszi nem tudta, volna itt hagyni a fiút.  De tudta hogy eljön az a nap mikor újra, találkozik a fiú csillogó zöld szemeivel