Forrás: zene.hu
Minden a 80-as
években kezdődött - amit némi kortörténettel kell kezdenem - , amikor javában a
"Legbologabb barakk" címet viselhettük a szocialista országok közül, amikor még
nőttek ki a földből a lakótelepek és ezzel egyidejűleg megjelentek a "kulcsos
gyerekek", akiknek a szülei a munkahelyen, délután a gmk-ban dolgoztak és ezen
fiataloknak nem volt igazán családi életük és jöttek a frissen szerveződött
galerik és jött az EDDA is.
Akik nagyon gyorsan elnyerve a közönség szeretetét szinte már a csúcson
kezdték, mivel aki akkoriban hallgatta a dalaikat, mindannyian úgy érezhettük
rólunk szólnak ezek a dalok, és ezzel szinte egy időben megalakult az "EDDA
család"-hoz való tartozás igénye is. A fentiekben már említett kulcsos gyerekek
(galerikbe tömörülve) elkezdtek szűk csőfarmert, farmerdzsekit és szimatszatyrot
hordani és érezték azt az erőt és gondoskodást érezni, amit az új "család" adott
nekik. Valahogy "szentírásnak" érezték a dalok szövegeit és nagy volt a kötödés
ehhez a családhoz. Ezt mi sem bizonyíthatta jobban, hogy az akkor még bakeliten
megjelenő korongokból eladtak és kiérdemeltek 25 arany, 4 platina, 2 gyémánt
lemezt! Valamint Európa szerte több mint öt millió lemezük kelt el.
Valamint ekkor jelentek meg a mai graffitik ősei is, hiszen akkoriban a
tűzfalakon a legtöbb felirat az "EDDA MŰVEK" volt, igaz ekkor még ezek a
feliratok "környezetbarát kivitelben", az iskolákból mai szóhasználattal élve
"lízingelt" krétával kerültek a falakra. Valamint az akkor oly divatos szigorúan
piros olaj festékkel kezelt kültéri padok támlájára is felkerültek az EDDA
feliratok "népi fafaragó" technikával, azaz egy bicska segítségével a fába
vésve. Természetesen az akkori házibulikat sem lehetet úgy elképzelni, hogy ne
kerüljön fel a lemezjátszóra az EDDA korong.
A zenekar 25 éve sem telt el felhőtlenül, hiszen az egykoron miskolci
srácokból alakult banda megélt sok jót és rosszat, hiszen vesztettek el társat
nagyon fiatalon és cserélődtek a tagok is, de a siker töretlen maradt és a
közönség szeretet is!
De visszatérve a pénteki koncertre a kezdés előtt több mint egy órával már
hosszú tömött sorokban álltak a rajongók várva a beengedést, ahol fel lehetők
voltak az ős Eddások, "Eddanagyik", és azon fiatalok (tinik) akiket most
érintett meg az Edda szellemisége és a "nagy családhoz" való tartozás öröme. A
teremben, pedig az utolsó simításokat végezték és az utolsó hangpróba zajlott,
hogy minden tökéletes legyen. A koncert némi csúszással indult és a közönség
szinte folyamatosan kántálta a megszokott "Művek, művek, Edda művek"-et így
szólítva a színpadra Patakyékat.
Majd Molnár Csaba lépett a mikrofonhoz és Ő hívta a színpadra a csapatot, a
bevonulást fényjáték kísérte -nagyon komoly fénytechnika volt felvonultatva -,
és megkezdődött a szuper buli.
Az elhangzott dalok az új album az "Isten az úton" c. lemez bemutatása - ami
egyben a Budapesti premierje is volt -, valamint egy keresztmetszetet
hallhattunk az elmúlt 25 év legnagyobb sikereiből is, megspékelve egy hatalmas
dobszólóval a programot.
A közönség persze az összes slágert együtt énekelte Attilával és nagyon jó
volt a hangulat, de természetesen Alapi "Steve" István is felpörgette a
hangulatot fantasztikus gitárjátékával. A tisztelt publikum oly szép számmal
jött el a már hagyományosnak tekinthető karácsony előtti PeCsa bulira -ami mégis
egyedi és különleges volt ezen az estén-, hogy a színpadtól szinte lehetetlen
feladat volt átvergődni a büféig.
Természetesen mi is kicsit elérzékenyültünk és nosztalgiáztunk, hiszen a
nyolcvanas évek közepe végé táján mi is rendszeresen jártuk EDDA koncertre a
PeCsába, de akkor még csápolni! Isten éltessen EDDA művek!
|