A törpe-kardszárnyúdelfin kevéssé ismert állta, és annak ellenére ritkán látható a természetben, hogy széles körben elterjedt, és a szubtrópusi-trópusi mély vizekben majdnem mindenhol megtalálható. Mérete a delfinek többségéhez hasonló, de többnyire csak a fehérajkú kardszárnyúdelfinnel tévesztik össze. Sok lényeges különbség van köztük, de azokat nem könnyű észrevenni a természetben, főleg távolról. Sötét oldala valószínüleg a legjellemzőbb tulajdonsága, de a fehér áll is jellegzetes, bár ez nem minden példányon jelenik meg; a fej és a mellúszók alakja is jó azonosítási bélyeg. Általában elmondható, hogy ha ki számú (kevesebb, mint 50) állat van együtt, akkor azok nagy valószínűséggel törpe- kardszárnyúdelfinek. Fogságban agresszívek lehetnek az emberrel vagy más cetfajokkal, és jobban kiérdemlik a "gyilkos" jelzőt, mint a jóval nagyobb közönséges kardszárnyúdelfinek. Elképzelhető, hogy a természetben delfineket zsákmányolnak.

Család:

Delphinidae

Faj:

Feresa Attenuata

Élőhely:

myílt tengerek

Gyakoriság:

ismeretlen

Egyedszám:

ismeretlen

Veszélyek:

halászhálóba gabalyodás

Csoportméret:

15-25 (1-50), ritkán néhány száz is látható együtt

Táplálkozás:

kalmárok vagy polipok, halak, emlősök

Testfelépítés:

• nagyon lekerekített fej
• a test sebhelyes lehet
• sötétszürke vagy barnásszürke palást
• magas hátúszó kissé hegyes csúccsal (változó); a homorú hátulsó szegély hullámos lehet
• a test hátulsó része kevésbé erőteljes, mint az elülső fele
• kékesszürke, barnásszürke vagy sötétszürke test
• a nagy fehét foltot a hason egy mély barázda/öböl hasítja ketté
• az oldal világosabb mint a hát
• hosszú mellúszók lekerekített csúccsal, domború elülső szegéllyel
• világosszürke W alak a mellen
• fehér "ajkak" (egyes példányoknak fehér az álla)
• nincs arcorr
• születési tömege ismeretlen
• felnőtt tömege kb. 110-170 kg

Határozó bélyegek:

• általában félénk
• fürgén úszik

Fogak:

16-24/20-26

Farokúszó:

• hegyes csúcs
• enyhe bemetszés a farokúszó közepén

Viselkedés:

Megközelítésük nehét lehet, állítólag elkerülik a csónakokat, bár beszámoltak olyan esetekről is, amikor a csónakok orr- vagy nyomdokvizében úsztak. Néha lebegnek, főként napos időben. Kémlelődnek, farkukat csapkodják, ugrásaik mindig megfigyelhetők, de nem mindig akrobatikusak. Fürgén úsznak: fejüket többnyire kiemelik a vízből amikor felszínre jönnek, meneküléskor pedig testükkel kiugranak. A csapatok tagjai gyakran úsznak párhuzamosan, egymással teljes szinkronban, aztán amikor megrettennek, egy tömegben menekülnek el. A felszínen morgó hangjukat lehet hallani. Gyakran vetődnek partra.

Előfordulás:

Elterjedéséről nem sokat lehet tudni a szórványos, de az egész világot átfogó adatokból. A mély, meleg vizekben fordul elő, csak ritkán közel a partokhoz (kivéve az óceáni szigeteket). Főleg trópusi vizekben található, de gyakran elkóboról a meleg mérsékelt övi vezekre is. Viszonylag gyakran látható a trópusi Csendes-óceán keleti részén Hawaii és Japán körül, bár nem különösen gyakori sehol sem. Mivel elkerüli a csónakokat, lehetséges, hogy gyakoribb, mint az a megfigyelések számából következehet. Úgy tudják hogy nem vándorol, lehetségesnek tűnik, hogy egész éven át előfordulhat olyan jól ismert helyeken, mint Srí Lanak az Indiai-óceánban és St. Vincent a Karib-tengerben.