Kényszerpihenő

Larry és Tanaka néhány pillanatig farkasszemet néztek, majd Larry megtörte a csendet.

-Tudta, hogy ide fogok jönni, nemde?

-Sejtettem. Amióta sikerült felhúznia magát, a szeme is megváltozott, ami nyilvánvalóvá tette a nem emberi mivoltát. Márpedig, ha egy ilyen lény az ereklyét akarja, abból nem sülhet ki jó.

Egy vörös villanással megjelent a fiú előtt.

-Téved, nem magamnak akarom az ereklyét, azért jöttem, hogy megsemmisítsem.

-Az nem olyan egyszerű, mint hiszi. –csóválta a professzor a fejét. –Az ereklyét halandó nem képes elpusztítani. Az ásatás az én ötletem volt. Tudtam… éreztem, hogy itt van és, hogy hatalmas veszélyt jelent a világra nézve. Vannak sátánisták és démonok, akik örömmel felhasználnák, hogy elpusztítsák az egész emberiséget. Arra tettem fel az életemet, hogy megvédelmezzem tőlük.

-Nem értem. Hiszen 2068-ra minden bizonnyal elpusztul a világ, hacsak nem pusztítjuk el az ereklyét.

-Tudja egyáltalán mi ez az ereklye, Dr. Larton? Ezzel befolyásolni lehet a démonokat, engedelmességre lehet bírni őket. Nem hagyhatom, hogy Kull-Kumm és a csatlósai kezébe jusson.

-Egy pillanat! Honnan tud Kull-Kummról?

-Nos, eredetileg valahogy a középkori Japánba került és ott vesztette el az ereklyét. A tárgy szolgált némi információval róla, és az nem túl bíztató.

-Ostoba vénember, nem tud maga semmit! Ez a koponya a pokolból származik, egyenest Kull-Kumm kezéből, és mégis elhisz bármit, amit mond magának? Kull-Kumm szándékosan hagyta ott a középkorban, hogy végül valaki, akit tud irányítani, és rendelkezik némi demonológiai szakértelemmel megtalálja. Mit szólna a mamája, hogyha látná, mit csinál?

Az öreg csak kuncogott.

-Hiszen te is démon vagy, fiacskám! Mi több, érzem benned a köteléket, ami Kull-Kumm-hoz köt…

-Kötelék, mi? –ordította a fiú. –Megátkozott engem! Azért jöttem, hogy elpusztítsam a terveit és őt is.

-Ha hallanád magadat! –nevetett Tanaka. –Nagyratörő tervek valakitől, aki nem élt még eleget ahhoz, hogy hideg fejjel gondolkodhasson. Mekkora esélyed van rá szerinted, hogy elpusztíthatod?

-Inuyasha csapatával több, mint elegendő. Már a középkorban megszereztem volna az ereklyét, de nem akartam magamra vonni Kull-Kumm figyelmét. Jó munkát végzett, de innentől átveszem.

-Nagyon sajnálom, de nem engedhetem, hogy te, Kull-Kumm vagy bárki más megszerezze az ereklyét. Ráadásul azzal, amit tudsz, nem hagyhatom, hogy élve elhagyd a házat.

-Na azt majd meglátjuk! –mondta Larry gúnyosan. „Nehogy már egy kontár vén szivar, aki ráadásul ember, az győzzön le démoni varázslatok terén!”

Meglepetten nézett szét, mert a professzor eltűnt. Nem látta a párkányon se, ezért bánatos ábrázattal maga fölé nézett. Tanaka ott lebegett a levegőben és az öt ujját behajlítva rászegezte Larry-re. Vörös színű villám csapott ki belőlük, de a fiú nem mozdult, csak összébb húzta magát. A villámok körülötte értek földet.

-Tényleg tudsz egy keveset ezekről a varázslatokról. –mondta a professzor. -De sajnos tényleg csak keveset.

-Menta Ruizyra! –mondta fiú és egy szikrázó energiagolyót lőtt Tanakára. Eltalálta, de semmi hatása nem volt. Larry megütközve nézett és pokoltüzet küldött rá, de ez sem tett benne kárt. Tanaka mosolygott.

-Nyílván rájöttél, hogy a démoni varázslatok nem ártanak nekem, és nekem pedig nincs szükségem arra, hogy kimondjam a varázsigéket.

„A démoni mágia nem sebzi, az angyali varázslatok nem sok kárt tehetnek egy emberben, a természeti varázslatoknak pedig csak az alapjait tanultam meg, mi több: a varázserőm fogytán van.” –gondolta keserűen a fiú.

-Hoppá, mit találtam! –kiáltott fel és előkapta a tőrét a csizmájából.

-Egy tőrrel akarsz harcolni a démoni varázslatok ellen? –kérdezte Tanaka szánakozva.

-Ugyan! –nevetett Larry és a szabad keze kinyújtott ujjait a professzorra szegezte és tűméretű tüskéket lőtt ki belőlük, ami villámgyorsan repült az ellenfele irányába. Tanaka egy villanással eltűnt és a párkányon jelent meg. A leeső vércseppekből azonban Larry látta, hogy a fickó nem volt elég gyors. Hirtelen vérfagyasztó morgást hallott és rögtön tudta, hogy itt az ellenfelének a felmentő sereg. Mindkét kezével megfogva a tőrt és ráolvasta a Celestinely varázslatot, minek következtében a fegyver fehér fénnyel ragyogott. Ezután megérintette a lábát és elmondott egy Krin Inceasil nevű varázslatot. Ezután futni kezdett Tanaka párkánya felé és felugrott. A professzor megütközve nézte, ahogy Larry legalább nyolc méter magasra ugrott és mellette landolt.

-Üdvözletem! –mondta és az ellenfele gyomrába vágta a tőrt. Az felnyögött és egy tűzgolyóval lőtte meg Larryt, aki egyensúlyát vesztve zuhant le. Szerencsére egy szaltó után talpra esett, de észrevette, hogy idelent már megérkeztek a különböző démonok, amik futottak és repültek felé. A fiú a tőrrel hadakozott ellenük, amit a szent fény miatt nehezen bírtak. Legtöbbjük alsórendű volt így nem jelentettek neki igazi kihívást, ellenben sokan voltak. Harapták, karmolták őt és mire a nagyjuktól megszabadult, tucatnyi seb borította. A tekintetével Tanakát kereste és mikor az egyik kép tetején megtalálta fölémutatott.

-Alektris! –a professzor fölött egy kisebb elektromos felhő jelent meg felette és egy embervastagságú villám csapott az öregbe, aki ismét elteleportált.

-Crucifico Ignata! –hallotta és gyorsan félrevetődött a földből kicsapódó kereszt elől. Gúnyosan odaszólt.

-Azt hittem, nem kell kimondanod a varázslat nevét. Vagy ez a megszokás hatalma?

Válaszul a professzor ököllel a fiú felé csapott. Larry látta, hogy egy félméteres ököl repül felé, de kitérni nem tudott. Méterekkel repült hátrébb az ütés erejétől és vért köpött a földre. Érezte, hogy néhány bordája eltört és nehezére esett a levegővétel. Dühösen a bal kezére szegezte a tekintetét és elkezdte hevíteni valamint a Firice nevű varázslattal felgyorsította a folyamatot. Mikor végzett felnézett a professzorra és megint egy ököl száguldott felé, aminek az ütésétől összeesett és csak nagyon homályosan látott. Kín volt neki a levegővétel, de mivel a démonok maradéka megindult felé összeszedte magát és Tanakához futott, majd mikor a párkánya alá ért eltűnt. Tanaka gyorsan átteleportált a szemköztire, de itt szembetalálta magát Larryvel. A fiú alig állt a lábán, de a professzorra nézett és az izzó kezével a falnak szorította őt. Tanaka üvöltött és a teste egyre vörösebb színű lett, majd halk durranással szétrobbant. Csak hamu maradt belőle. Larry megfáradtan nézett fel az ereklyére és minden erejét összeszedve felugrott hozzá. Sikerült megragadnia, de földetéréskor az egyik bordája reccsent egy nagyot, amitől felüvöltött. A megmaradt démonok rátámadtak, de ő lekaszálta őket a szent pengéjével, bár a fénye egyre halványodott. Larry fáradtan kutatott a zsebében gyógyital után, de csak egy üres üveget talált. Idegesen felnevetett.

-Hát, ilyen nincs!

Elindult kifelé a házból, de érezte, hogy a koponya apránként szívja az életerejét. A fénye elhalványodott, amiből arra következtetett, hogy némileg védelmezte Tanaka professzort a támadásoktól. A felforrósodott keze nem ártott az ereklyének, megpróbálta összepréselni, ütötte, de semmi kárt nem okozott neki. A könyvespolcnál elzárta a levezető utat és megsemmisülve rogyott le a sarokba.

-Nem igaz! –zokogta. –Nem akarok így meghalni! Ilyen közel a győzelemhez.

Érezte, hogy valami végigfolyik az arcán. Meglepetten törölte le, de csak az izzadság volt, nem könny, amit titkon remélt.

-Elbuktál! –hallott egy gonosz, kárörvendő hangot, ami mintha az ereklye felől szólt volna. –Eljött a vég számodra és az összes japán barátod számára is.

Larry dühösen megragadta a koponyát és fókuszált, hogy a Kúthoz kerüljön. Mikor kinyitotta a szemét ott találta magát, de érezte, hogy az orrából és a szájából csorog a vér, mivel a teleportáció ilyen hosszú távra meghaladta a szellemi erejét. Kúszva indult az ajtóhoz, a koponyát pedig hátrahagyta.

-Itt akarsz meghalni? –kérdezte az ereklye. –Felőlem itt is lehet. Majd a kis Kagome fog őrizni 2068-ig és utána…

Larry vicsorogva kúszott felé és a kezében a Tensaijint szorongatta.

-Nem élsz te 2068-ig, de még egy percig se. Ez a kard végzett Tiamattal, nem hiszem, hogy te is kibírod.

-Mi? Ez lehetetlen, hogy… -nem tudta befejezni, mert Larry a karddal összetörte és a darabokat is szétzúzta, majd egy véreset köpött a maradványokra. Kikúszott a kertbe, de tovább nem jutott, mert elvesztette az eszméletét.

                                                                       ***

Mikor Larry magához tért pont azt látta, amit szeretett volna: Kagome aggódó arca volt az első, amit meglátott. A testét kötések borították és a lány ágyában feküdt. Elmosolyodott.

-Sikerült, Kagome! –nyögte erőtlenül. –Megsemmisítettem az ereklyét! A világotok végre… biztonságban van.

-De ez majdnem az életedbe került! –kiáltotta Kagome. –Meg is halhattál volna!

-Csekély ár lett volna. De szerencsére élek.

-Ostoba vagy és felelőtlen! –folytatta a szemrehányást a lány. –A szellemirtók rád várnak odaát. És Inuyasháék is. Arról nem is beszélve, hogy én… -itt lesütötte a szemét.

-Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen! –suttogta a fiú. –Elpusztítottam az ereklyét és ez a fontos. Inkább azt mondd meg, Kull-Kumm nem próbálkozott valami újabb aljas húzással?

Kagome el is felejtette mit mondott a küldött. Nem szívesen tette, de megkérdezte Larryt.

-Járt itt valaki azután, hogy a gyógyitalt megittam, és magamra hagytál?

Larry zavarba jött. Még elmenekülni sem tud a magyarázkodás elől, hazudni meg mi értelme?

-Nos, Kull-Kumm mestere, akit leginkább Sátánnak vagy Lucifernek szoktak emlegetni… nos… ő… kiegészítette azt a mondatot, amit Kull-Kumm mondott neked és nem hallottad tisztán.

Kagome nem válaszolt csak tágra nyílt szemekkel figyelt és a szíve a torkában dobogott.

Nos, mikor este elmentem, belopóztam a sulidba, hogy információt szerezzek az ásatásokról. Miután végeztem Lucifer szavai nem hagytak nyugodni, és betörtem az orvosi adatbázisba és… ezt találtam: Halál oka: rendellenes szívinfarktus. –kezdte a fiú, mélyeket lélegezve.

„A páciens szívét boncolás után megvizsgálva úgy tűnt, mintha valami lelassította volna, majd egy idő után teljesen elszorította volna előle az oxigént. A szívet valami rejtélyes „erő” cafatokra robbantotta. Leginkább az eset arra hasonlít, mintha egy vasmarok ragadta volna meg a szívet, és addig szorította volna, még teljesen szét nem szakadt…”

Kagome a szájára szorította a kezét. Iszonyú hányingert érzett, ahogy maga elé képzelte, hogy Kull-Kumm lassan teljesen ökölbeszorítja a kezét, amiben a láthatatlan mágikus erők kapcsolatban állnak az áldozat szívével.

-Ez szörnyű! –suttogta.

-Nem eléggé. –sóhajtott a fiú és már neki is úgy vert a szíve, hogy tartott tőle, hogy kiugrik. –Kull-Kumm ezt mondta Lucifer szerint, hogy… „-Ahogy előtted az apád, úgy te sem jelentesz kihívást a számomra. Hamarosan úgy végzed majd, mint ő!”

                                                                       ***

Kull-Kumm meditáció közben elmosolyodott, bár csalódott egy kicsit.

„Az a nyomorult kölyök! Nem kertelt és nem hazudott, ezzel a lehető legminimálisabbra csökkentette a lány fájdalmát. Titkon reméltem, hogy hazudni fog és akkor személyesen részletezhetem neki, de hát… így is meglehetősen jól sikerült a tervem. Valami ilyesmi reakcióra számítottam. Mivel a lányra összpontosítottam, nem tudtam az ereklyére figyelni. Megsemmisült? Ezzel meglehetősen hatalmas csapást mértél ránk, Larry Larton, a büntetésemről nem is beszélve. De legalább a győzelmet követő fájdalmatok kárpótol valamelyest. A test fájdalmát le lehet győzni erős akarattal, de a lélek gyötrődését nem lehet tompítani fizikai erővel!”

                                                                       ***

Kagome mikor Larry felfedte előtte az apja halálának igazi okát, pár pillanatig maga elé meredt. Aztán, mikor sikerült felfognia a fiú szavainak az értelmét a szemeiből egy-egy könnycsepp gördült végig az arcán, majd követte őket a többi is. Keserves zokogásba kezdett, úgy érezte, hogy ezt a fájdalmat már nem képes elviselni. Elátkozta magát, hogy kíváncsiságból rákérdezett erre Larrytől, bár volt egy olyan érzése, hogy ezt Kull-Kumm is elmondta volna, ha a fiú nem teszi meg, de az ő kárörvendő változata sokkal kegyetlenebb lett volna sőt, lehet, hogy rátámadt volna a küldöttre, nem törődve vele, hogy ez a biztos halált jelentette volna. Az is jobb lenne, mint ez az őrült, marcangoló kín.

Larry magához szorította a lányt, bár a sérülései miatt ez óriási fájdalmat okozott neki, de tudta, hogy ez a fizikai kín semmiség Kagome fájdalmához képest. Tudta, milyen érzés ez, hiszen ugyanezt érezte ő is, mikor látta, ahogy Kull-Kumm végez a bátyjával. Szeretett volna ő is könnyet ejteni, amiben benne van az együttérzése, de csak a láng remegett a szemében. Tudta azonban, hogy ennél rosszabb is történhet. Például, ha a küldöttnek eszébe jut Soutával is megosztani a titkot. Kagome anyja és nagyapja nyílván tudták, de őket is megrázná, ha kiderülne, hogy Kagome apja nem baleset, hanem gyilkosság áldozata lett. Kimondani nem merte, mert félt, hogy a démon valamiképp meghallhatja.

-Gyerünk, Kagome! –bíztatta a lányt, miközben a fejét simogatta. –Engedd ki mindet!

Kagome belefúrta az arcát a fiú mellkasába, amit egy roppanás követett. Larry összeszorította a száját, de egy nyösszenés így is elhagyta a torkát. Kagome könnyes szemmel, szipogva emelte fel a fejét.

-Ó, ne haragudj! Elfelejtettem, hogy megsérültél, és most miattam továbbtört a bordád.

-Ne… törődj… vele… -préselte ki magából a zaurien, de sípolva vette a levegőt és minden lélegzetvételnél fájdalmasan eltorzult az arca.

Kagome az ágy szélére hajtotta a fejét, nem akarta kínozni azzal a fiút, hogy a sérült csontjait tördeli tovább.

-De… miért? –kérdezte Kagome a könnyeit nyeldesve.

-Nem hinném, hogy szórakozásból. –felelte Larry. –Csak arra tudok gondolni, hogy az ereklye miatt. Talán Kull-Kumm először ide akarta hozni az ereklyét, de aztán az apád is tudomást szerzett róla. Lehet, hogy ezért végzett vele és ezért a középkori Japánban rejtette el. De ne aggódj! Elpusztítottuk Tiamatot és az ereklyét is. Jó úton járunk afelé, hogy Kull-Kumm-ot is elintézzük.

-Előbb fel kéne épülnöd.

-Menj hátrébb! Van egy gyógyító varázslatom, de az nagy szellemi erőt igényel. Minden zaurien, ha erőn felül teljesít, hozzájuthat új képességekhez. Tiamat igencsak erőn felüli volt, ezért többet is megszerezhettem. Talán valamivel a szellemi energiám is bővült. Egyébként szerencsémre van valamekkora varázslat-ellenállásom, ha nem lenne a Szélborda már a találkozásunkkor szétszedett volna.

Felemelte a kezét maga fölé.

-Vitalyrin! –kiáltotta, de csak halkan, nehogy lent meghallják. A tenyere felett egy sárga színű gömb jelent meg, ami izzott és ontotta magából a fényt és a meleget. Néhány reccsenés hallatszott, amitől a fiú felszisszent. A felemelt keze remegni kezdett és végül lihegve leeresztette. A pár csendet Kagome törte meg.

-Jobban érzed magad?

Larry óvatosan megtapogatta a csontjait.

-Fogjuk rá, nagyjából összeforrtak a csontjaim, de pár napig nem tanácsos felállnom, és főleg megerőltető munkát végeznem, valamint a varázslattól egy ideig nem tudok varázsolni, csak a legapróbb varázslatokat. Meséltek olyan varázslatról, ami olyan, mint ez, csak kék színű és a szellemi energiát tölti vissza. Ezzel simán felgyógyíthatnám magam, de szerintem csak mese az egész, sohasem láttam még ilyesmit. –savanyúan nézett Kagoméra. –Bocsáss meg, de úgy vélem, hogy körülbelül négy vagy öt napig nem szabad pattognom. Ha akarsz, menj vissza, de én nem tarthatok veled. Igazán nem akarlak hátráltatni benneteket.

-Ugyan! –legyintett Kagome. –Elpusztítottuk Tiamatot és az ereklyét is, egy kis pihenés nem árt.

-Na igen! –nevetett a fiú és örömmel tapasztalta, hogy már nem fáj neki annyira. –Csak elfelejted, hogy Mr. TürelmetlenÉkkővadászŐfélszellemsége nem igazán tolerálja, hogyha sokáig nem térsz vissza. Még a végén csúnyákat gondol rólunk.

-Ugyan milyen csúnya dolgokra gondolsz? –feszegette a lány, bár sejtette, de azért kíváncsi volt mit mondana a fiú.

-Olyasmi dolgokra, ami megcáfolná azt az elméletet, hogy kisbabát a gólya hozza. Ugye érted vagy öhm… hatoljunk mélyebbre?

-Nem igazán értem, hogy mire akarsz kilyukadni. –mondta Kagome és egyre hevesebben vert a szíve. „Kull-Kumm miatt csinálom ezt? Miért akarom, hogy kimondja, hogy…”

-Kagome, közelebb jönnél? –szólt Larry. A lány közelebb hajolt hozzá, de a fiú az ujjával közelebb hívogatta. Már csak pár centire választotta el őket. Larry egy darabig figyelte Kagome könnyektől csillogó arcát, majd elmosolyodott.

-Neeeem kell neked tovább részletezni, érted te, hogy mire gondolok. De mintha némi problémád lenne. Zavarban lennél? Megsúgom, hogy a zaurienek közül a karizmatikusabbak, mint például szerénységem, bírnak egyfajta… hogy is mondjam? Ez egy olyan izé… a démoni személyem kisugárzása, ami felerősítheti az ellentétes neműek érzelmeit, ha azok némi testi-lelki szimpátiát éreznek irántam, bár a lelki magában nem működik. Tehát ennek tudható be az a kis eset, ami akkor történt, mikor először jöttem veled át. Persze az azonos neműeken is van némi hatása, lásd Inuyashát. Nem nagyon gyakori ez a kisugárzás, de nekem… és a bátyámnak megvan és én… én büszke vagyok rá.

-Tényleg, még nem is meséltél a zaurienről. Mivel úgyis van időnk, mondhatnál róluk valamit!

-Jól van. Rólunk azt kell tudni, hogy a népünk szabályai roppant kegyetlenek. A büntetések annyira durvák, hogy egész egyszerűen a bűnözés nem kifizetődő. A tárgyalások is elég gyorsan lemennek, lévén, hogy mi ismerjük a mágiát és egy elmefürkészés rögtön lebuktatja a bűnöst, ha pedig ellenáll, azzal bizonyította, hogy vétkes. Szóval a bűnözés mértéke nálunk elhanyagolható. Kevesebben vagyunk, mint az emberek és nem használunk nukleáris fegyvereket, mint ők, tehát ezért sem érdemes komolyabban harcolni velük. Persze előfordult, hogy kellett egy fejvadász, aki néhány ember fejest elintéz, itt jött a bátyám a képbe. Levadászta az ilyen alakokat, bár csak az olyanokat, akiknek vér tapadt a kezükhöz közvetve vagy közvetlenül. Nálunk a gyilkosság egyetlen megengedett módja, ha a Konklávétól vagy nálatok inkább úgy mondanák, hogy tanácstól írásos engedélyt szerzel. Egy Elmefürkésszel ellenőrzik tényleg igaz-e az ok, amiért ölni akarsz. Persze a legtöbb zaurien megtanulja elzárni a személyes emlékeit a fürkészések elől és a Fürkészek nem igyekeznek behatolni oda, tehát nem kell aggódnom, hogy kiderül, hogy hat évesen anyukám melltartójában rohangásztam a szobámban, vagy ilyesmi.

Kagome furcsán nézett rá, ezért gyorsan folytatta.

-Persze ez egy példa, nehogy ilyesmit gondolj rólam, nem csináltam én ilyesmit! Nem gyakran. –suttogta halkan. Mindenesetre, ha nyomós okot találnak, akkor egy erre kialakított arénában párbajban le kell győzni a másik felet, akinek szintén bele kell egyezni a dologba. Ha nem egyezik bele, úgy elveszti a becsületét, nemritkán a Konklávé szab rá büntetést, ami után többnyire visszasírja a párbajt. Ugyanez következik be, ha hamis indokkal keresik fel a Konklávét. Én összesen három ilyenen vettem részt, bár megjegyzem nem szívesen. Lett volna több is, de akadtak nálam erősebbek, akiket a bátyám hívott ki a nevemben. Ami az ő halálos küzdelmeit illeti… a győztes kap egy papírt arról, hogy milyen küzdelemben hogyan győzött. Neki egy notesznyi összegyűlt, nem beszélve az egyéb nem gyilkos, de komolyabb, vérre menő harcról. Hosszú lenne, ha pontosan el akarnám magyarázni ezt a felállást, elégedj meg azzal, hogy a zaurien mentalitás erősen elüt az emberekétől. Egy zaurien nem tartja olyan sokra az életet, mint egy ember. Persze én, ha lehet kerültem a halált, bár az legtöbbször megtalált. A jelenlegi állapotom is furcsa, mert egyre inkább kezdek úgy gondolkozni, mint ti. Egy zaurien a küldetését fontosabbnak tartja, mint a társai életét és érzelmeit. Ezzel mindenki tisztában van, még a család érdekei is háttérbe szorulnak, ha kijelöl egy fontos célt magának. Én is így voltam ezzel, de jelenleg nehéz lenne választanom. Nem hiszem, hogy képes lennék feláldozni titeket a küldetésemért, és nem hiszem, hogy le tudnék róla mondani értetek. Lehet, hogy a veletek, emberekkel való hosszabb távú együttlét mellékhatása ez. Visszatérve a világunkba: én a Xaix nevű országból – bár ez birodalom vagy város is lehet, nálunk ez nem annyira összetett – származom. Fellelhető katonaság, ahol Striker parancsnoki beosztású volt, és varázslócéh is, bár ezek ritkán vannak együtt. A varázslókat kardforgatók támogatják, nem pedig újkori lőfegyveresek, a katonaság pedig nem szereti a mágiát, mert jobban bízik a fegyvereiben. Pedig én úgy vélem, hogy ketten ütős csapatot alkotnának, ha a morális gondokat legyőznék.

-De miért nem állnak össze? –kérdezte Kagome. –Hiszen, ha az embereknek varázslói lennének, habozás nélkül a sereg szolgálatába állítanák őket.

-Épp most mondtam, nem figyeltél? –rivallt rá Larry a lányra. –Ezt gondolod te. Az embereknél jellemző az olyasmi, hogy feladnak mindent a szerelmükért és a világ megmentését is halogatják, mert egy szerettük veszélyben van. A zaurieneknek ez az érthetetlen. Néha ők is haboznak, de csak azért, hogy átgondolják, nem lehet-e mindkettőt megmenteni, nem azért, mert nem tudnak dönteni. A zaurienek rosszabb indulatúak, mint az emberek, legalábbis átlagban. Egy átlagos ember nem képes gyilkolni olyan könnyen, de egy zauriennek ez nem jelent túl nagy gondot, ha mégis, azt a közösség kiutálja. Persze, nekem mindegy, a szemem miatt eléggé kiutáltak, legalábbis az iskolában, bár amúgy sem imádtak kifejezetten. Nem bíztak bennem, de nem is nagyon érdekelt. Én gyilkolás terén olyan szinten állok, mint egy zaurien. Igaz, hogy megpróbálom elkerülni, ha nem muszáj, de ha mégis meg kell tenni, hát rajtam ne múljon. Ez a lényeg, tömören. Ja, és zauriennek és embernek nem lehet közös utódjuk. Ne aggódj! –tette hozzá vigyorogva.

-És a szellemek? Velük lehet közös utódja egy zauriennek?

-Ööö, nem tudom, ki kell próbálni, mivel a mi világunkban nem sok efféle szellem akad. De én nem kísérletezek, időm sincs rá, meg aztán nem akarom, hogy rosszat gondoljatok rólam.

-Ugyan már! Mi csak örülnénk, ha megtalálnád a boldogságot valaki mellett.

-Nem, én akkor találom meg a boldogságot, ha valaki hiányozni fog az élők sorából. Különben is, van ötleted ki mellett találnám meg a boldogságot? Csak mondd meg, ha tudod! Úgy veszem észre kicsit furcsa vagy. Úgy viselkedsz, mintha a leghőbb vágyam az lenne, hogy rád vessem magamat.

-Én csak… -a lány lesütötte a szemét és úgy döntött, elmondja.

-Tudod, mikor Kull-Kumm megpróbált elgázosítani, mondott valami olyat, hogy... –Kagome nagyon kínosnak érezte ezt a témát. –hogy a zaurien faj megveti az embereket, legfeljebb felhasználják őket a céljaik elérésében. És, ha egy lány előtt kedvesnek mutatja magát, akkor lehet, hogy őt másra is fel akarja használni.

-Ne már! Csak azért mondja, hogy idegesítsen, és bizalmatlanságot szüljön közöttünk. Ne félj tőlem, nem vagyok én olyan sunyi alak, mint hiszed. Nem szokásom visszaélni a helyzettel. Élő példa erre, mikor először… vagyis, nem egészen. Nem éltem vissza a helyzettel, de… francba, akkor… AKKOR SINCS SEMMI VALÓSÁGALAPJA! –kiáltotta.

Kagome egy ideig szótlanul nézett rá, majd ráhagyóan bólogatott és kiment a szobából.

-Kull-Kumm! –morogta, miután a lány elment. –Miért csinálod ezt velem? Miért üldözöl el mindenkit mellőlem.

(folyt.köv.)

Démoni nyelv:

Menta Ruizyra! = Elmerombolás

Általános varázslat:

Krin Inceasil = Nehéz leírni mi a jelentése, a varázslat az megnöveli az ugrás erejét

Természeti varázslat:

Alektris = villám