Lovagregény

I. Felvonás

/lantpendülés/ Egyszer volt, hol nem volt a Csendes óceánon is túl, a Katato hegyen is túl, ahol a kurtaszarvú Kull-Kumm átjárókat túr, élt egyszer egy királynő. De nem akármilyen volt ő, hanem csodaszép nő, kiket gyönyörű gyermekekkel áldott meg az ég. De sajnos a királyságot elérte a vég. Ugyanis a hercegnőnek házasodni kellett volna, mivel megérett rá korban. Azonban ő gyönyörű hangján felkiáltott, mikor egy kérőt szelíden kivágott.

-NEM HÁZASODOM, NEM, NEM ÉS NEM! MIÉRT KELL MINDENÁRON FÉRJHEZ MENNEM?

Szomorú történetnek ígérkezik, látom, de később a sors majd változtat a lányon. Egy nap eljött hozzá a nagy Ő, fehér lovon. A szőke herceg… helyett egy kutyafülű démon. De, hogy a történetben még miféle szerzet lesz, eldalolja nektek Miroku, az énekes-szerzetes. És a történet pereg tovább. /lantpendülés/

-Anyám, kérlek, segíts rajtam! –kérte a kis herceg szomorú hanggal. –Nem bírom a nővérem állandó bőgését, lassan magamba vágom a szakács böllérkését.

/Higurashi királynő/ -Ne aggódj fiacskám, érzem, hogy eljő, fehér lovon majd a nagy Ő, aki megragadja a szívét, és el nem ereszti, gyönyörű Kagomét feleségül veszi.

/Souta herceg/ -Én azt nem hiszem, hisz te is látod: Houjo volt az, akit most kivágott.

Kopogtattak, a vén szolga pattant, feje majdnem az ajtón koppant. A macskában kis híján felbukott, de sikeresen az ajtóba kapaszkodott. Kinyitotta azt, de hiába rohant: a jövevény a világon minden, csak nem lovag.

/Idegen/ -Higurashi hercegnőhöz jöttem, hogy legyen az arám, beszélt nekem róla megboldogult anyám.

/Vén szolga/ -Rendben van… lovag, várj, szólok neki, bár ha nem lát szívesen, fejed a falba veri.

Elsietett azzal szólni a hercegnőnek, igaz tartott tőle, hogy fején újabb dudorok nőnek.

/Vén szolga/ -Kagome kisasszony, jött hozzád egy kérő. Nem mást, csak egy halovány esélyt kér ő.

/Kagome hercegnő/ -Rendben van, megyek, hadd látom a fickót, remélem más, mint amelyik legutóbb itt volt. Várjatok meg! –szólt három udvarhölgyének. –Nem hiszem, hogy sokáig tartana, hogy ezt a kérőt is elzavarjam.

Lesietett hozzá és rögtön látta: ez a fiú más, mint a többi, aki eddig várta. Délceg épp nem volt, daliás meg főképp, mégis ő mutatott volna legjobban vőként.

/Idegen/ -Érted jöttem hercegnő, hogy elvegyelek téged… -de egy fekete lovag éppen erre tévedt. Kis híján legázolta az előző vendéget, de nem zavartatta magát és lóháton belépett.

/Fekete lovag/ -Klánom utolsó tagja vagyok én, -kezdte a vörösen izzó szemű páncélos rém. –érted jöttem, de úgy nézem, lovam patájába valami beszorult éppen.

/Idegen/ -Kérem! Hogy veszi a bátorságot arra, hogy legázoljon és rálépjen erre a szépen fésült hajra.

/Fekete lovag/ -Jé, ez a moszat beszél, és kardja is van. Kérő lesz ez és a neve…

/Idegen/ -Inuyasha-san!

/Fekete lovag/ -Mivel ketten vagyunk kérők, és kettő itt a ló, válassz: Lovagi torna, vagy kő-papír-olló?

/Inuyasha „lovag”/ -Maradjon a torna, a másik bonyolult, az én királyságom is azon borult.

Mire észbe kaptak már a küzdőtéren voltak, teljes fegyverben, de még mindig nem holtan. Inuyasha „lovag” kopjával és karddal, ellenfele mindezzel plusz páncéllal és pajzzsal.

-Eldől melyikünké lesz a hercegnő keze, mihelyst porba hull a vesztes lovag feje. –szólt a sötétlovag és felcsapta rostélyát. –A Larton klán nyerte el uraságod kastélyát. Kő-papír-ollóztak atyáink egymással, s az én atyám lett gazdagabb egy várral meg egy garázzsal.

/Inuyasha „lovag”/ -Átkozott haramia, a Suzukink oda!

/Larton lovag/ -Az már nem Suzuki, a tartalma kóla.

/Inuyasha „lovag”/ -Megtorlom rajtad ezt a galád tettet, akkor is, ha személy szerint nem épp te tetted.

Egymásnak rontott a két harcos lélek, akkora rohammal, hogy már én is félek. Larton lovag páncélján csattant a kopja, Inuyashán pedig, ami védett az a borda. Mindketten lerepültek az iszonyú csapástól, nyekkenve értek földet méterekre egymástól.

/Larton lovag/ -Páncél nélkül ért a csapás és még mozogni tudsz?

/Inuyasha „lovag”/ -Mázlim volt, megvédett a zsírégető cucc.

/Larton lovag/ -Intézzük el gyorsan, bár időm bőven lehet, Hammerite van a páncélomon, kihúzza a telet.

Inuyasha támadt szikráztak a kardok, de a két lovag ekkor trombitaszót hallott.

-Elrabolták a hercegnőt! –kiált az öreg őr. –Varázsigéim nem védtek, szinte el sem hiszem. Viszont a lánnyal léptek, üzenetüket viszem. A királynő a papírt remegő kézzel tartja, fél, hogy lánya nyavalygását többé nem hallja.

/Higurashi királynő/ -Azt írja, elvitte a félkarú bandita, Sesshoumaru, aki a Nyugatot uralta. Aranyat kér érte, ezüstöt, s rezet, amiből vehet magának egy vadiúj kezet. Ha nem kapja meg a pénzt, amit követel, állítólag szörnyű dolgot követ el. Jaj, szegény lányom mentél volna férjhez, anyád most hullaházban látogathat téged.

Egymásra néz a két lovag.

/Larton lovag/ -Ráfaragtunk rendesen. Meg kell mentenem a kedvesem.

/Inuyasha „lovag”/ -Nem addig van hallod, én is kérő vagyok, hogy egyedül mentsd meg, azt nem engedem.

-Dolgozzuk össze, Inuyasha lovag, mentsük meg a hercegnőt, mielőtt kő kövön nem marad.

-Rendben van, úgy legyen, hozzuk vissza őt, aztán majd ő kiválasztja a megfelelő vőt.

Visszamentem a kastélyba, terveket szőni mielőtt a veszély elkezdene nőni. Hívták az idős varázslót és a tanítványát, adjanak tanácsot, fosszák-e ki a bányát.

-Üdv lovagok, a nevem Kagura! –mutatkozott be a gyönyörű boszorka. –Mesteremmel úgy véljük egy megoldás van, ha veletek tartok hosszú utatokban.

-Nincs ellenvetésem, -így a fekete lovag. –de remélem, van saját lovad. Ugyanis az enyém spéci harci póni, veszélyes hidd el, próbállak tőle óvni.

-Mit tudunk az emberrablóról, hogy sikerült neki, elvinni Kagomét?

/Kagura/ -Tudod, ez a Sesshy, nem akármilyen bandita, birtokában van, a kétfejű kiméra. Gyanítjuk belső ügy volt, hiszen ez a Jaken mióta idegördült, a banditát élteti, bizonyára őrült. Régóta volt itt, mégse csinált semmit, nem biztos, de lehet, hogy őt kell keresni.

/Inuyasha „lovag”/ -Ha ez igaz, keressük meg és, ha a kezem közé kerül, elárul mindent, különben terül.

/Higurashi királynő/ -Sok szerencsét nektek, bátor lovagok!

/Lovagok/ -Köszönöm királynőm, de most már rohanok.

Lovagoltak hárman, be az ismeretlenbe, keresve a hercegnőt, aki el volt veszve. Sokáig kutyagoltak, mire a boszorkány megszólalt:

-Nem ismeritek ezt a tagot? Nem mondanám, hogy túlinformált vagyok.

/Inuyasha „lovag”/ -Én sajnos ismerem, bár nem könnyű bevallanom, nehéz elviselnem, de én az öccse vagyok.

Döbbent csend fogadta a vallomást, mindenkit megrázott hallomást.

/Inuyasha „lovag”/ -Mióta megszülettem nem igazán kedvel, lévén, hogy ő tisztavérű, én pedig félszellem. Tudom, hogy erős, és nagyon veszélyes, minden szava velős, mert nem túl beszédes.

/Larton lovag/ -Na, majd ha meglesz kihívom párbajra, addig te a többi segítőjét vágd gallyra.

/Inuyasha „lovag”/ -Azt soha, legyőzöm én, kik nem ismerik azoknak valódi rém.

/Larton lovag/ -Kő-papír-ollóval döntsük el a dolgot, ezelőtt is már sok mindent megoldott.

/Inuyasha „lovag”/ -Nem bánom, legyen, kevés az időnk.

A boszorkány ennek hallatán majdhogynem kidőlt.

-Kő-papír-olló! –mondták egyszerre, Larton lovag vesztett nagy szégyenszemre.

/Larton lovag/ -A görcs állna bele, ezt rendesen eltoltam, az ollómat a kövön kicsorbítottam.

Pár perccel később Inuyasha szólt.

-Érzem, hogy a bandita nemrég még itt volt. Egyenesen haladva eljutunk hozzá, elkapjuk a fejét és verhetjük rommá.

                                                                       ***

Sesshoumaru táborában négy alak mászkált, egy kobold, egy kislány, a félkarú és a sárkány.

A kobold tűzköpő botjával a sárkány szájában, ha tüzet lehel vele, pusztulnak százával. A kislány szemén fekete kalózszemfedő, hol az egyik, hol a másik szemére tette ő.

/Kagome hercegnő/ -Engedjetek el, nem ártottam semmit, bár azt nem mondom, hogy nem bántottam senkit. Mit tesztek velem, ha anyám nem fizet, egymilliót se tud adni, nemhogy tizet.

-Nem tudjuk mi lesz. –szólalt meg a kislány. –Még maga a főnök sem tudja tisztán. Azért írta, amit írt, mert csak így jött ki a rím.

/Sesshoumaru/ -Rin! A szócséplésből elég, figyelj a vacsoránkra, különben elég.

/Rin/ -Igenis Sesshoumaru nagyúr, vagyis vezér, elhagytam a szövegemet, ne rój meg ezért.

/Sesshoumaru/ -Így jár az, akinek nincs esze, itt egy tartalék forgatókönyv, nesze.

-Nagyúr, nagyúr, vagyis Sesshoumaru nagyúr. –kiabált Jaken és hadonászott vadul.

/Sessoumaru/ -Nem nagyúr Jaken, most nem vagyok az, hallgass!

/Jaken/ -De nagyúr, vagyis sama, közeleg egy farkas. Gyorsan repeszt felénk, forgószél tempóban.

/Sesshoumaru/ -A te hibád Jaken, ezt is eltoltad. Tökéletes rejtekről papolsz itt nekem, közben a barlangjuk kiszúrja a szemem. A hercegnőért jöhet, de meglepetés éri. Talán meghagyom az életét, ha nagyon szépen kéri.

/Jaken/ -Jaj, nagyuram veszélyben vagyunk, másik csapat is jön.

/Sesshoumaru dühösen/ -Majd nekik is adunk. Mássz a sárkány szájába, szétégetjük őket.

/Jaken/ -De nagyúr, Aun villámot is lőhet.

/Sesshoumaru/ -Ne feleselj, és ne hívj nagyúrnak, befele, ha mondom, adunk a hadúrnak.

Egyszerre érkezett a farkas és hőseink.

/Larton lovag/ -Ezt talán figyelik az őseink. Köh-köh, én a Larton klán utolsó tagja…

/Inuyasha „lovag”/ -Földbe taposlak, átkozott haramia!

/Farkasszellem/ -Add ki az asszonyomat, banditavezér! Ha nem teszed, keservesen megfizetsz ezért!

/Jaken magának/ -Négyen négy ellen? Nem túl tisztességes. Ám, úgy vélem a csapat nem túl egységes.

/Kagome hercegnő/ -Miről beszélsz, farkas, az asszonyod vagyok? Mióta, hisz rólad semmit nem tudok.

/Farkasszellem/ -Kouga a nevem, s te vagy a nejem.

/Inuyasha „lovag”/ -Hagyjuk a banditát, téged ütlek agyon, ha hozzányúlsz a hercegnőhöz, azt megbánod nagyon.

/Kouga gúnyosan/ -Hú, de félek Sir Blöki, kérlek, ne bánts! Egy védtelen farkasnak ne árts!

/Larton lovag/ -Nos, még ti bunyóztok én megmentem a hercegnőt, addig se kell hallgatnom a sok hencegőt.

Elindult hát a hölgy felé, de ekkor a kis Rin ugrott elé.

-Nem mentheted meg a hercegnőt, lovag. –kiáltotta és a fiú felé rohant. Egy határozott lendülettel rávetette magát, a földre szorította a Larton klán utolsó tagját.

/Larton lovag/ -Srácok el kéne egy kis segítség, ez a veszedelem engem mindjárt elintéz.

Kagura termett ott legyezőjét fogva, szelet idézett, mi a kis Rint arrébb dobta.

/Larton lovag/ -Köszönöm a segítséget gyönyörű varázsló, habár a boszorkány sokkal találóbb.

Továbbszaladt a lovag a hercegnő felé, ám hirtelen a Jaken-kiméra repült felé.

/Jaken/ -Elégsz lovag, a boszorkánnyal együtt, ostoba volt, hogy a várból elgyütt.

Csak azt hiszed, te gyík! –kiáltott Kouga, és Inuyashát lerázva ugrott fel oda, ahol a sárkány lebegett, s ököllel behúzott neki egyet.

Aun (vagyis Jaken) válaszul tüzet köpött, (mármint lőtt) a farkas magán egyet lökött (illetve ugrott) és kikerülte a hőt (pontosabban a tüzet).

Rin kezében füzet, Sesshoéban kard, közben Inuyasha a fivérének hadart.

-Most legyőzlek téged, nem menekülsz bátyám, kijátszom ellened az összes kártyám.

/Sesshoumaru, aki most nem nagyúr/ -Engem legyőznöd kicsit nehéz lesz, jobb lenne, ha átgondolnád ezért ezt.

Tudta, hogy valójában lehetetlent kér, az eszével Inuyasha fabatkát sem ér. Rárontott a félszellem csattantak a pengék, egymás aprítását, íme, elkezdték. Csapott Inuyasha, Sesshoumaru védett, Larton lovag közben Kagoméhoz lépett.

/Larton lovag/ -Ne aggódj kedvesem, mindjárt hazaviszünk, a bandita feje lesz a nyeregdíszünk.

Hirtelen az erdőből ködcsóva közelgett, s megzavarta a javában folyó küzdelmet. Elragadta Aunt, Rint, Kougát és Jakent, majd ahogy jött, úgy továbbment. Sesshoumaru a harcot rögtön abbahagyta, leeresztette kardját, és azt mondta: -A francba!

Maradt Kagura, Inuyasha, Kagome és Larry, ellenfélnek, még Sesshonak is azért kicsit sok volt ennyi. Elfogták őt és megkötözték, (ugyan minek?) és a kastély felé serényen lökdösték.

/Kagura/ -Ugyanilyen mérges ködöt használ Naraku, a kalandunk mondhatni remekül alakul.

Estére értek a királynő elé, aki megölelte lányát, könnyeit törölte belé.

/Királynő/ -Köszönöm nektek, hogy visszahoztátok.

/Sesshoumaru/ -Az ég legyen irgalmas hozzátok! Nem érzitek a veszélyt, mit régóta sejtek, azért kellett a pénz, hogy vegyek egy kezet, mivelhogy valami készülődik itt, amit soha senki nem hitt.

/Királynő/ -Sajnos igaz, nagy a riadalom, ugyanis veszélyben van a birodalom. A kurtaszarvú Kull-Kumm, ki az átjárókat túrja, visszatért ide, hogy fenyegessen újra. Feltúrja a királyságot, mint régen, dédapámnak utána alig maradt pénz a széfben. Ráadásul mintha ez nem lenne elég, egy gonosz félszellemet fújt a szél felénk. Kínozza a népet, nem válogat, tonnaszám adja el a szellembábokat. Aki nem vesz belőle, annak bizony vége, Michael Jacksonhoz kerül egy hétre.

/Larton lovag/ -Megoldva egy probléma és rögtön itt egy rosszabb, ez az egész buli már marhára bosszant. Jackson bával nem bírunk, túl nagy a hatalma, hagyjuk őt, vigyorogjon otthon, mint a vadalma. Kimentjük tőle a meggyötört foglyokat, valahogy tárgyalunk és…

/Kagome hercegnő/ -A bandita ott rohan!

/Sesshoumaru/ -Elintézem Narakut, tietek a másik, aztán, ha vége minden elválik. Elvitte a társaim, ezért megfizet, a szellembábjaiból is elszedek vagy tizet.

/Larton lovag/ -Inuyasha, menj vele, mégiscsak a fivéred, megölöm Kull-Kumm-ot, Naraku a tiétek.

/Inuyasha „lovag”/ -Rendben van hát, segítek neki, ne mondja, hogy nem törődik vele senki.

/Kagura/ -Én és Larry addig a kurtaszarvút öljük meg, legalább valami jót teszünk a vele a Földünknek.

/Kagome hercegnő/ -Hozom az íjamat, segítek én is. Hárman többre megyünk mégis.

/Mindenki/ -Itt kell maradnod, nem mehetsz és kész!

Pár pillanat múlva együtt ballagott a három vitéz.

/Larton lovag/ -Szerintem nem jó ötlet ez, szegény anyádtól is sokat követelsz. Alig mentünk meg és keresed a bajt, száz százalék, hogy az adrenalin hajt.

Mindent megtettek, hogy visszaküldjék őt, de ezzel csak jobban feltüzelték a hercegnőt. Végül beletörődtek, nincs mit tenni, a hercegnő marad, el kell viselni. Larton lovag hősi tettét regélte a nőknek, mikor útját állta egy seregnek, egy 200 fősnek. Na persze, arról már nem szólt a fáma, hogy a lovag mögötti 500 fő a parancsait várta. Ámultak a sok vitézségen, mit a lovag most talált ki éppen. Végére hagyta a vágatlant és igazit, úgy döntött ezen inkább nem igazít. Legyőzött egymaga egy kis csapatot, mely harcosokat, varázslókat tartalmazott.

Egy falucska esett az útjukba végül, amelyben néhány ház jelenleg épült. Szellemek hevertek kinyúlva a földön, hőseink odarohantak rögtön.

/Kagome hercegnő/ -Mi történt itt, emberek?

/Egy falusi/ -Megtámadtak minket a szellemek. Szerencsénkre a faluban van egy szellemirtó lány, aki ezekkel a szörnyekkel elbánt.

/Kagura/ -Nézzük meg ki az, hátha segít nekünk Kull-Kumm-ot legyőzni és hazamehetünk.

Megkeresték őt, hamar ráakadtak, a falusiak épp körülötte hálálkodtak.

/A csapat/ -Üdvözlünk szellemirtó, beszélhetnénk veled?

/Szellemirtó/ -Nincs túl sok dolgom most, szóval lehet.

Bemutatkoztak egymásnak, Sango a lány neve, s szellemirtás a kenyere. Volt vele egy aprócska macska, Kiraranak hívták és kettéállt a farka.

/Sango/ -Azt mondjátok a kurtaszarvú támad, lépten nyomon átjárókat ásat?

/Kagome hercegnő/ -Igen így van, ezért kérünk téged, hogy gyere velünk és segíts megmenti a népem.

/Sango/ -Legyen hát, segítek, reggel indulhatunk, pihenünk kicsit, aztán lilulhatunk.

                                                                       ***

Közben a két testvér kóborolt némán, de Inuyasha nemsoká megszólalt: -Né’ mán!

A bandita először nem kapcsolt, utána jött rá, hogy tuskófalvi öccse neki szólt. A félszellem valamit meglátott a fűben, valami mókusfélét makkhalmon csücsülve. Sesshoumaru lépett oda a kis lényhez, Inuyasha pedig a fivérhez.

/Inuyasha „lovag”/ -Ki vagy, apróság? Valami mókus?

/Apróság/ -Rókaszellem vagyok, ha nem látnád kutyus.

/Inuyasha „lovag”/ -És hogy hívnak?

/Rókaszellem/ -Shippo-nak.

/Sesshoumaru/ -Mondd csak, nem láttál erre egy ködöt, ami négy alakkal röpködött?

/Shippo/ -Valamit láttam, ami gyanús volt, repült egy ködféleség, benne egy kobold…

/Inuyasha „lovag”/ -Ez lesz Naraku, mondd el merre ment!

/Shippo/ -Megmutatom, én is megyek veletek.

/Inuyasha „lovag”/ -Kellett kérdezni, de mindegy, ha nem leszel láb alatt Sesshoumaru vihet.

Így haladtak tovább a céljuk felé.

/Shippo/ -Olyan jó puha ez a prém.

/Sesshoumaru felnézett az égre, sóhajtott, majd ment tovább./

                                                                       ***

Miután barátaink kialudták magukat, sokkal derűsebb lett a hangulat. Elbúcsúztak a falutól és folytatták útjukat, közben egymásnak mesélték a múltjukat. Sango egy szellemirtó falu tagja volt, amit a gonosz Naraku porig rombolt. Nem kímélt senkit, csak ő maradt meg, bár így is emlékezteti őt számtalan heg. Larry elárulta, hogy Kull-Kumm után, ha Naraku még él együtt vágják kupán. Pár óra után rossz érzésük lett, magukon éreztek egy baljós tekintetet.

/Larton lovag/ -Mutasd magad, idegen, ne bujkálj!

Az kémkedő erre egy fáról leugrált. Larton lovag felismerte, ereiben megfagyott a vér.

/Larton lovag/ -Te vagy az, testvér? Láttam, hogy meghaltál, hogy élhetsz mégis?

/Larry fivére/ -Ezen először meglepődtem én is. A kurtaszarvú feltámasztott engem, őt szolgálom most, ezt kell tennem. Figyellek benneteket már egy ideje, úgy látom, a mesteremhez siettek.

/Larton lovag/ -Meg kell őt ölnünk, a királyságért!

/Larry fivére/ -Jobban mondva a királylányért.

/Larton lovag/ -Pusztulnia kell, James, segíts nekünk! Csatlakozz hozzánk, tarts velünk!

/James Larton/ -Sajnálom, öcsém, de nem fog menni, én már őt szolgálom, nincs mit tenni. Ti pedig ezért az ellenségeim vagytok, ha nem fordultok vissza, mind meghaltok.

/Kagome hercegnő/ -Nem hátrálunk meg, a birodalmat nem hagyjuk meg nektek.

/James/ -Akkor hát döntöttetek, ezt választjátok, de a mesteremet nem fárasztjátok.

Azzal egy térkapukat nyitott, démonok jöttek át rajta itt-ott. Rögtön megtámadták a négyfős csapatot, mielőtt az még levegőt kaphatott.

Sango Kirara hátára felült, mivel a macska harc közben megnőtt. A levegőből támadta a szörnyeket, amit nagyon megsínylett a környezet. A bumeráng átvitt fát, páncélt, démont, úgy látszik ellene minden elég vékony. Kagome nyilai, ha fedetlen részt találtak, az ellenfélnek egyenlő volt a halállal. Kagura penge- és sárkánytánc széllel tucatnyi démont aprított széjjel, Larton lovag pedig felváltva harcolt, előbb kardozott, utána varázsolt. Csapatmunka volt, segítették egymást, ahogy ez a barátoknál elvárt. Kimerültek a harc végére, de legalább mindenkit visszaküldtek a pokol mélyére.

/Larton lovag/ -Ezzel megvagyunk, bár James meglógott, de a jelenlegi problémánk szerencsére megoldódott. Folytassuk az utunkat és győzedelmeskedjünk, ezzel a hősök közé emelkedünk.

/Kagura/ -Jól vagy, lovag? Gondterheltnek látszol.

/Larton lovag/ -Úgy érzem, leszek is még párszor.

                                                                       ***

/Sesshoumaru/ -Kezdem érezni Naraku szagát.

/Inuyasha „lovag”/ -De rejtőzködik az a galád.

Felderítették a környéket nyomok után, mégsem találtak semmit. Délután összeültek tanakodni, kudarcukat viszont vonakodtak elmondani.

/Shippo/ -Tudok egy idős bölcsről, aki nem lakik túl messze, hátha Narakuról valamit megneszelt.

/Sesshoumaru/ -Akkor hát gyerünk, ne késlekedjünk.

Kis sétával elértek a bölcshöz, aki varázsigével lépett egy tölgyhöz.

/Idős bölcs/ -Nem igaz, hány szerepet sóztok a nyakamba, fizetésemelést kérek, szavamra.

Sesshoumaru a bölcshöz lépett, aki a nagy munkában hátra se nézett.

/Sesshoumaru/ -Mit csinálsz, öreg?

/Idős bölcs/ -Menj arrébb, nem férek tőled! Egyébként varázsigével védem az otthonom, szükség van rá, amennyi szellem itt honol.

/Inuyasha „lovag”/ -Öreg, felvilágosítás kéne, mondd meg, hogy mehessünk végre.

/A bölcs megfordult és égnek állt az a pár hajszála/ -De hisz ez a félkarú rabló, akkor a varázsige mégsem jó.

/Sesshoumaru/ -Nem akarok bajt, Narakut keressük, beszélj, ha jót akarsz vagy hasítlak keresztül.

/Idős bölcs/ -Lehet róla szó, de cserébe én is kérdeznék valamit.

/Sesshoumaru/ -Fenébe. Jól van, kérdezz, csak ne húzzuk az időt, alig várom, hogy megtaláljuk őt.

/Idős bölcs/ -A kérdés egyszerű: miért vagy egykezű?

/Sesshoumaru/ -Apám gyógyító kardot hagyott rám, aminek nem láttam semmi hasznát. Egy Totosai nevű kovácsnál jártam, aki elkészítette, amire vágytam. Mondtam neki, hogy készítse el ezt a kardomat, /a Tokijinre bökött/ odaadnám érte a fél karomat.

/Idős bölcs/ -Értem, akkor jöjjön az én részem, Naraku ott bujkál az északi részen. Erős védőfal veszi körül házát, ha áttöröd is, rád uszítja szellemek százát.

/Inuyasha „lovag”/ -Kösz az infót, most végre elintézhetjük a fickót. Neked pedig öreg azt ajánlom, ne vegyél varázsigét zsibvásáron.

/Idős bölcs magából kikelve/ -Hogy mered megkérdőjelezni az igéimet, kölyök, azokon, amin magam éjjel-nappal töröm?!

/Inuyasha „lovag”/ -Gyorsan lépjünk olajra, mert az öregnek elborult az agya.

Futottak, mint a szél a bölccsel a nyomukban, menekültek úgy, hogy hátra se fordultak.

Most következzék egy kis reklám, utána folytatjuk, mert elfáradt a szám.