|
Kérlek, ha elviszed az alábbi verseimet/idézeteimet, mindig, mindenhol tüntesd föl a nevemet (Kovács Zsuzsa), mint szerzőét. Sokat jelentene ez nekem.Köszönöm!
Vallomás a lovakról
"Hajnali ködben a mezőn járva
Lábam alatt reccsen egy galagonya ága
Félhomály övez amerre csak látok,
S körbevesznek a még szunnyadó virágok.
Halkan osonva,s egyre beljebb lépve
A tündér tarka rét bozótos szívébe
Neszezést hallok,s lelassul a léptem
Egy cserje mögé lapulva a hangot fürkészem.
Hirtelem megjelen fenséges léptekkel
Egy aranysárga kanca hófehér sörénnyel
Lába mellett sután csetlik-botlik fia,
Vörös csődörcsikó,akár egy őzgida.
A kanca megáll,gyorsan körbekémlel
Majd hívja a ménest halk nyerítéssel.
Követi is őket nyomban kettő,három...-
De nehéz is lenne összeszámlálnom.
Pej lovak,feketék,sárgák és vörösek,
Egytől egyig oly gyönyörűek,nemesek!
Őszinte szemükben az ébredező nap
Első sugarai meg-megcsillannak.
Figyelmes fülük ide-oda táncol,
Hisz jöhet egy ragadozó bármikor,bárhol.
A csikókra mindig vetnek egy pillantást,
A lovak nagy erénye az összetartás.
Arányaik tökéletesek,kecses a lábuk,
Velük született néma,rejtett bájuk,
Mit nem lát meg az,ki nem nézett sohasem
Igazán mélyen egy ló szemébe sem.
Ki szereti,megérti,s tiszteli őket,
Annak ők a legszebb nyitott könyvek!
Ha becsülöd őket,lelkükbe láthatsz,
S csak így lelhetsz egy lóban igazi társat!
De psszt!-Valami mozdult a bozótban
A vezérmén ében sörénye lobban,
Jelére riadtan indulnak társai:
Mihamarabb a nyílt rétre vágtatni!
Már alig látni őket a porfelhőn át,
Mely elnyeli a déli nap sugarát.
Eltűnődve hallom a Nyugati szelet
Amint fülembe súgja a titkot,melyet
Ismer mindenki,ki a lovakat szereti.
S ez nem más,minthogy ők a Szél Fiai!"
"Ha elnyered egy ló teljes bizalmát,
Különleges dologra teszel szert,
Melyet jól meg kell becsülnöd,
S mely maga is saját becsületedből fakad!"
"Aki képes beszélni a lovak nyelvén,
Nem a szavak embere.
Sokkal inkább a gesztusoké,
Melyeket saját szíve közvetít."
"Aki a lovakat szereti és tiszteli,minden bizonnyal jó ember.
De akit a lovak szeretnek és tisztelnek,az biztosan az!"
"Hátán ülve elrepülnek gondjaid,
Hátán ülve szívfájdalmad megszökik,
Hátán ülve magányod elvándorol,
Hátán ülve végre érzed:valakihez tartozol!
Hátán ülve a szabadság szárnya hív,
Hátán ülve boldogsággal telik meg minden szív,
Hátán ülve felragyog az azúr ég,
Hátán ülve megérted,hogy A VILÁG CSAK VELÜK SZÉP!"
"Nézz mélyen őszinte szemébe,
Meglátod,észre sem veszed,
S egy PILLANAT alatt ÖRÖKRE
Ellopja a szíved!"
"Ha egy ló a társává fogad,neked adja mindenét,
Erejét,kitartását,vad szellemét.
De cserébe nem kéri el mindened,
Elég neki megbecsülő szereteted."
"Vad szelleme elvarázsol
Ha sörénye a szélben táncol
S fényárnyékként suhan tova
A négy lábú csoda:a Szél Fia!
Tekintete rabul ejti szívedet,
S szabadulnod többé nem lehet"...
Az Élet Egyszarvúja
Túl a vágyak tengerén,
Az ezer éves hegyeken
A remények erdejében
Egy árny suhan nesztelen.
Az örök talány:kit rejt az árny?
Gyarló halandó,hiába kutatsz!
Az ő sorsa talán az örök magány
Hisz csak a tiszta szív nyitja hozzá az utat.
Ő az,kiről legendák születtek,
Kié a teremtés örökös hatalma,
Védelmezője a tiszta lelkűeknek,
Míg ő él,halott a gonosz birodalma.
A Mennyekbe mutat szarv-koronája,
Sejtelmes teremtmény,misztikus csoda!
Két szeme a szeretet őshazája,
Harmatos tündérkert békés otthona.
Anyja a holdvilág,apja a déli szél,
Gyermeke a napfény,az éltető erő,
Csak az örömnek s boldogságnak él,
Sötét ábrándokat nem ismer ő.
Hófehér sörénye játszik a szélben,
Patadobbanása patak csobbanása,
A szivárvány hét színét festi az égre,
Ő maga az élet múló illanása.
Ha még nem ismered őt:űzd el bánatod!
Bíznod kell,hogy elhidd:megtalálhatod!
Járj az igazság ösvényén,sose térj le róla,
S előtted is felfedi arcát az Élet Egyszarvúja!
Mert hidd el:rejti őt a szíved legmélye,
Ne hagyd hát ,hogy életét magányosan élje!
/K.Zsuzsi/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
