BAGOLYALAKÚAK (STRIGIFORMES) rendje

Többnyire éjszaka aktív ragadozó vagy rovarevő madarak, de vannak nappali fajaik is. Tollazatuk finoman mintázott, barna terepszínű, nappal mozdulatlanul rejtőzködnek. Csőrük rövid, de igen szélesre tárul. A fiókák pelyhesen kelnek ki, fészeklakók, mindkét szülő táplálja őket.

Gyöngybagolyfélék (Tytonidae) (17, 1)

Hasonlítanak a bagolyfélékre, de lábuk aránylag hosszú, és az arcot borító sajátos tollazati struktúra, a "fátyol", szív alakú. A koponya és a tollfátyol kissé aszimmetrikus, ezért az egyik hallójárat inkább fölfelé, a másik inkább lefelé irányul. Kozmopolita csoport, mely a legtöbb kontinensen előfordul (csak Új-Zélandon és az Antarktiszon nem költ). Legtöbbször nyílt, füves tájakon élnek. Hazánkban is költ a gyöngybagoly (Tyto alba)  (fotó: repülés közben).

Bagolyfélék (Strigidae) (161, 11)

Barnás színezetű, zömök testű ragadozó madarak. Méretük a veréb és a lúd nagyság közt változó. Fejük aránylag nagy, szemeik előre néznek, a fátyol nem szív alakú. Farkuk rövid, külső lábujjuk hátra irányul. Csőrük tőből lefelé ívelt, a orrnyílásokat viaszhártya veszi körül. Egyes fajaik nappal, többségük azonban éjszaka aktív. Rovarokra és gerinces állatokra, elsősorban rágcsálókra vadásznak. A gyöngybaglyok és a baglyok zsákmányukat egészben nyelik le, majd később a csontokat, szőrt és kitintörmeléket pihenőhelyeiken köpet formájában visszaöklendezik. A bagolyköpetek alapján a terület kisemlős-faunája gyakran jól jellemezhető. Világszerte elterjedtek. Jelentős hazai fajok az erdei fülesbagoly (Asio otus ), kuvik (Athene noctua ), uhu (Bubo bubo ) és macskabagoly (Strix aluco ).

Fecskekuvikfélék (Aegothelidae) (8, 0)

Testalkatuk részben egy tömzsi lappantyúra, részben egy hosszúfarkú kuvikra emlékeztet. Ausztrália, Új-Guinea és néhány közeli sziget erdeiben élő éjszakai rovarevő madarak. A család egyetlen csoportja fecskekuvik (Aegotheles) fajok neme.

Zsírfecskefélék (Steatornithidae) (1, 0)

A zsírfecske vagy szuszók (Steatornis caripensis) óriási lappantyúra emlékeztető, de nagy és horgas csőrű faj. Mind a négy lábujja előre irányul. Dél-Amerika barlangjaiban telepesen fészkel, növényevő; gyümölcsökkel és bogyókkal táplálkozik. A barlangokban a kibocsátott ultrahang visszhangjai alapján tájékozódik.

         Álmosmadárfélék (Nyctibiidae) (7, 0)

Testalkatuk és életmódjuk a kuvikfecskékre emlékeztet, de Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben élnek. Nappali pihenés, ill. kotlás közben fölegyenesedett testtartással, korhadó faágat utánozva rejtőzködnek. Éjszaka egy-egy kiugró leshelyről légykapó-szerűen vadásznak röpülő rovarokra. Ismertebbek az álmosmadár (Nyctibius) fajok.

          Lappantyúfélék (Caprimulgidae) (76, 1)

A hideg égöv kivételével minden szárazföldi élőhelyen, erdőkben, sivatagokban egyaránt elterjedt, rigó nagyságú madarak. Nappal mozdulatlanul rejtőzködnek, éjszaka röpülő rovarokra vadásznak.

Több fajukról tudjuk, hogy a hallásnak jelentős szerepe van az éjszakai tájékozódásban. Hazai faj a lappantyú (Caprimulgus europaeus).